Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Magazin
További cikkek
Filmajánló: ...és az édes élet - Czabán György új filmjéről
"...és akkor boldogan éltek, míg meg nemhaltak..." - fejeződik be mindig az igazi mese. Csakhogy mostanában egyre ritkábban akarnak mesélni nekünk, vagyis hogy egy-egy mai filmre beülve a nézőnek egyre ritkábban lehet az a jóleső érzése, hogy most egy szép kerek mesét mondanak el neki. Pedig néha olyan jó volna- legalább csak egyszer-egyszer -, ha újból hallgathatnánk és nézhetnénk valódi meséket. Nos: Czabán György új alkotása, a Feri és az édes élet talán éppen ezt a bizonyos mesélős jó szokást lopja vissza a mozivászonra.A történet éppen ott kezdődik, ahol minden igazi mese is kezdetét venné: "egyszer volt, hol nem volt egy szegény ember". Itt persze- mivel a történet nem az Óperencián túl játszódik, hanem kis magyar valóságunkban- ez a szegény ember becsületes polgári foglalkozását tekintve esztergályos (illetve már csak félig-meddig az), és kis családjával szerényen éldegél, tengeti életét: félálomban eltöltött hétköznapok a lakótelepen, botorkálások a felszámolás szélén álló, szétlopott gyárban, néhány deci feles a sarki presszóban, hétvégenként egy kis pecázás egy közeli pocsolyában. Mígnem egy szép napon beüt a lottófőnyeremény, a család tagjai egy pillanatra közel kerülnek a kollektív szívrohamhoz, de aztán nyomban föltalálják magukat, és így végül lesz eszem-iszom, dínomdánom is, meg lesz fele királyság is, miegymás... Azért persze sok minden meg máshogy alakul, mint az egy mesében elvárható lenne, de hogy mégis hogyan, azt bárki nyomon követheti, ha megnézi a filmet.Ezt a sajátosan mai mesét ugyanakkor nem csupán a történet miatt lehet érdemes megnéznünk (bár valószínűleg nem véletlenül hozta el a film a 32. Magyar Filmszemle forgatókönyv-díját). A színészi teljesítmények szintén igen látványosak, így például a címszerepet játszó Hollósi Frigyes e filmben nyújtott alakításáért elnyerte a 32. Magyar Filmszemlén a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.Az utóbbi idők hazai filmgyártásából lassan kivesző egyszerű mesélőkedvet hozza most vissza a Czabán György és alkotótársai által készített Feri és az édes élet. Egy mese valahol rólunk is, nekünk is.Feri és az édes életHollósi Frigyes és Dózsa Erzsébet főszereplésével; forgatókönyv: Czabán György, Para-Kovács Imre, Buglya Sándor, Győri Csilla, Pálos György; operatőr: Pálos György; zene: Végső Zoltán; rendezte: Czabán György.- cp -
Ászanák - A testtartásos gyakorlatok rendszere a jógában
Amíg hagyományosan megszokott tornagyakorlataink alapvetően mozgásfázisok gyors ismételgetésén alapulnak, azaz dinamikusak, a jóga ősi rendszerében szereplő gyakorlatok - az ászanák - inkább statikus jellegűek: kevésbé mozgásokra épülnek, mint inkább egyes testtartások, pózok alkalmazására.A jógagyakorlatok statikus volta tulajdonképpen olyan elemi sajátosság, amely a jóga rendszerének egészéből következik. A jógában ugyanis központi szerephez jut a figyelemkoncentráció és a helyes légzés gyakorlása (lásd A jóga és a helyes légzés, valamint a Savászana c. cikkeket!), ami nem volna tökéletesen teljesíthető intenzív mozgás közben.Valójában a jóga statikus, testtartásokon alapuló gyakorlatai jól kiegészíthetik a dinamikusabb jellegű tornákat is. Míg a dinamikus gyakorlatok a keringés élénkítésében, a mozgásügyesség és az állóképesség fejlesztésében játszanak szerepet, addig a jógatesttartások azzal a nagy előnnyel rendelkeznek, hogy kedvező hatásaikat a kívánt helyen - akár egy-egy testrészre, szervre, izomra lokalizálva - fejtik ki. Az egyes testtartásokat megfelelő légzésmóddal párosítva egy-egy testtájra koncentrálva fejthetünk ki igen kedvező hatásokat.Mint valamennyi jógagyakorlatot általában, az ászanákat is ajánlatos a szabadban, csendes, árnyékos helyen, télen pedig ugyancsak csendes, félhomályos, kellemes hőmérsékletű és főleg friss, tiszta, jó levegőjű helyiségben végezni. Az egyes gyakorlatok sikere, hatékonysága elsősorban ezektől a feltételektől függ. Továbbá a gyakorlat megkezdése előtt lehetőleg szabaduljunk meg minden zavaróan szoros ruhadarabunktól (övtől, szemüvegtől, karórától), - ezek ugyan nem teszik lehetetlenné, de megnehezítik a gyakorlást.A jógagyakorlatok közben végzett légzés egyik fontos szabálya, hogy a levegőt lehetőleg mindig orron át szívjuk a tüdőbe. Az orrlégzés ugyanis az erőteljesebb légzőmunka eredményeként fejleszti a légzőizmokat, élénkíti a vérkeringést; különben pedig az orrüreg a beáramló levegőt portalanítja, felmelegíti és párásítja is. Fontos továbbá, hogy a mély belégzéshez mindig erőteljes kilégzés párosuljon; tulajdonképpen minden légzést intenzív, kiadós kilégzéssel kezdünk.Az alábbiakban a legalapvetőbb jógagyakorlatok, jógatesttartások közül mutatunk be néhányat, ismertetve azok speciális hatásait is. Álló helyzetben végezhető gyakorlatok PálmaállásIgen egyszerűen elvégezhető, ám annál kedvezőbb hatású gyakorlat. Alapállásból indulunk ki, orrunkon át erőteljes belégzést végzünk, miközben karunkat mellső vagy oldalsó középtartáson át (lefelé fordított tenyérrel) rézsútos magastartásba visszük. Egész testünkben felfelé nyújtózkodunk, és lábujjhegyre emelkedünk. Néhány másodpercig visszatartjuk a levegőt, és ebben a helyzetben maradunk. Visszaérkezéskor a levegőt kifújjuk.Az ilyen módon elért teljes - lábujjaktól a kézujjak hegyéig tartó - kinyúlás testünk egészében élénkíti a vérkeringést, valamint fokozza az izmok aktivitását. A közben végzett mély légzés fejleszti a légzőizmokat és a tüdőt.NapüdvözletA valójában több változatból álló gyakorlatcsoport különböző mozdulatsorait a jógik hagyományosan a reggeli órákban, napfelkelte idején végzik (innen az elnevezés is), mivel e gyakorlatok kiválóan alkalmasak az alvásban elmerevedett, elgémberedett izmok és ízületek kinyújtóztatására, fellazítására.A napüdvözlet első változatát alapállásból kezdjük. Teljes jógi belégzés közben karunkat magastartásba emeljük. A levegőt tartsuk vissza, és óvatosan hajoljunk hátra. Néhány másodpercig maradjunk ebben a helyzetben, majd a levegőt fújjuk ki és ereszkedjünk vissza a kiindulóhelyzetbe. A gyakorlatot 8-szor ismételjük meg. Ez a változat fokozza a gerincoszlop hajlékonyságát, valamint erősíti a derék izmait.A gyakorlat második alapváltozatát zárt állásból, egyenes derékkal kezdjük. Teljes jógi belégzést végzünk, miközben magastartásba emeljük karunkat. Néhány másodperces légzésszünetet követően lassan előrehajolunk, közben pedig kilégzést végzünk. Kezünket helyezzük a lábunk elé a talajra, - lehetőleg minél messzebbre. Sarkunkat nem szabad felemelni, törzsünk is maradjon nyújtva. Rövid légzésszünet után egyenes derékkal térünk vissza a kiindulóhelyzetbe. A mozdulatsort 3-6-szor ismételjük alkalmanként; törekedjünk a láb és a kéz közötti távolság növelésére a gyakorlás folyamán. Előrehajlás közben elsősorban a has és a derék izomzata erősödik; de e gyakorlat szintén fokozza a csípő hajlékonyságát, továbbá ellazítja a vállízületeket is.A napüdvözlet egy harmadik változata lényegében a támadóállásnak felel meg. Lassú, mély belégzés közben ereszkedünk igen mély támadóállásba, azaz féltérdelő helyzetbe. Törzsünket kissé hátradöntjük, vállunkat pedig erőteljesen leeresztjük, hogy ujjaink érintsék a talajt. A gyakorlat időtartama megközelítőleg 5-10 másodperc. Közben a belégzett levegőt visszatartjuk, és majd csak akkor végzünk kilégzést, amikor az elöl lévő láb segítségével lassan visszatérünk az alapállásba. Néhány másodperces légzésszünet után a gyakorlatot az ellenkező lábbal folytatjuk. A napüdvözlet e változatát szintén 3-6-szor ismételjük. Különösen a combok és a hát izomzatára gyakorol igen kedvező hatást ez a testtartás. Fekvő helyzetű gyakorlatok DvipádaFeküdjünk hanyatt, karunkat lazán kinyújtva, felfelé fordított tenyérrel a combunktól kissé távolabb helyezzük el. Végezzünk intenzív hasi belégzést, és tartsuk vissza a levegőt. Térdben hajlítva emeljük lábunkat hasunk fölé, majd ezt követően kezünket lazán kulcsoljuk össze a térdünkön. A levegőt pár másodpercig tartsuk vissza, majd lélegezzünk ki összeszorított fogak között, miközben térdünket mellkasunkhoz szorítjuk. Légzésszünet után a gyakorlatot előlről kezdjük, koncentrálva közben a hasűri folyamatokra. A gyakorlatot 2-5 percig végezzük.E gyakorlat különösen eredményesen oldja a hastáji görcsöket. A gyomorra gyakorolt masszázs eredményeként megélénkülnek az emésztési folyamatok, ami hosszabb távon az elhájasodást is megakadályozhatja; jótékony hatású továbbá a májra. Általában is jó közérzetet teremt; életkortól függetlenül bárki végezheti; gyakorlása reggel és este célszerű.FélsáskaállásHason fekvésben tegyük karunkat nyújtva a combunk mellé, tenyérrel lefelé fordított kézzel. Állunkat fektessük a talajra. Kezdjünk belélegezni, s ezzel egyidejűleg egyik lábunkat emeljük csípőből felfelé (legfeljebb a vízszintestől számított 45o-os szögig). Néhány másodpercig tartsuk vissza a levegőt, majd kilégzés közben engedjük lassan vissza lábunkat. Rövid légzésszünetet követően folytassuk a gyakorlatot másik lábunk emelésével. Mindkét lábunkkal ötször-ötször ismételjük az emelést.A mozdulatsor hatására elsősorban a törzs izomzatának vérkeringése gyorsul fel. Ez a gyakorlat erősíti a hát feszítő izmait, fokozza a törzs rugalmasságát, a hasűri nyomás növelése révén pedig serkenti a bélműködést.KobraállásE jógagyakorlatot - amely a legfontosabbak közé tartozik - hasonfekvő helyzetből kezdjük meg. Ekkor összezárt lábfejünket hátra nyújtjuk, homlokunkat a talajhoz nyomjuk, karunkat pedig testünk oldalán a hónalj vonalába helyezzük úgy, hogy tenyerünk a talajon támaszkodik, könyökünk belső fele oldalunkat érinti. A hasonfekvésből lassú belégzés közben emelkedünk fel: először csupán fejünket emelve meg, majd deréktól felfelé törzsünket is. Kezünk az emelési szakasz első felében passzív, csak akkor segít, amikor a hátizmok már nem képesek önállóan további emelésre. A törzs hasi része és a láb mindeközben is simuljon a talajhoz. Felsőtestünkkel homorítsunk, és addig hajoljunk hátra, amíg csak törzsünk hajlékonysága engedi. A felemelkedés néhány másodpercet vegyen igénybe, ezt követően az emelt helyzetet visszatartott levegővel 10-15 másodpercig tartjuk ki, végül 8-10 másodperc alatt ereszkedünk vissza úgy, hogy az alsóbb csigolyáktól felfelé fokozatosan érzékeljük a lazítást. E gyakorlatot kezdetben alkalmanként 3-6-szor, később 8-10-szer ismételjük.A kobraállás kiváló gerinctorna. Megakadályozza az elmeszesedést, lazítja a felsőtest egészét, fokozza a mellkas, a vállak, a lapockák, a kulcscsonti rész és a nyak mozgékonyságát. Gyógyító hatással van a gerincoszlop hibás tartásból adódó elváltozásaira. Különösen ajánlható ülő munkát végzőknek. Ülésben végezhető gyakorlatok TrónpózHelyezkedjünk széles terpeszülésbe úgy, hogy talpunk összeérjen. Két kezünk segítségével lábfejünket húzzuk olyan közel testünkhöz, amennyire csak lehet. Kezünket tegyük befelé fordított ujjakkal két térdünkre, és nyomjuk lefelé a lábfejek elmozdulása nélkül.A gyakorlat az izmok és a szalagok erős nyújtásával kedvező terhelést biztosít a szervezet számára; mozgékonnyá teszi a csípőízületet; erős ingerként hat a vegetatív idegrendszerre is, aminek köszönhetően jelentősen élénkül a szív és a tüdő működése. E gyakorlat nem utolsó sorban igen jelentős hátgerinc- és tartásjavító hatással is rendelkezik.LótuszülésTalán a jóga leginkább közismert pozitúrája, és valóban: a lótuszülés igen alapvető testtartás a jóga rendszerében, számos összetettebb gyakorlat kiinduló helyzete, de általában is a jógik kedvelt ülésmódja, amelyet meditáció és pihenés céljából is alkalmaznak.A gyakorlat megkezdése előtt néhány teljes jógi légzést végzünk. Lassú, kiegyensúlyozott mozdulatokkal nyújtott ülésbe ereszkedünk. Kényelmesen elhelyezkedve, izmainkat ellazítva figyelmünket a térd és a medence ízületeire koncentráljuk. Bal kezünkkel megfogjuk alulról jobb lábfejünket, másik kezünkkel pedig a bokánkat felülről, aztán a sarkunkat helyezzük az ellentétes oldalú lágyék tövébe úgy, hogy talpunk felfelé fordul. Másik lábunkat ugyanígy helyezzük az ellentétes oldalra. A lábak keresztezzék egymást; felsőtestünk legyen függőleges. Az ülés akkor tökéletes, ha térdünk külső oldala is érinti a talajt. Miután elhelyezkedtünk, végezzünk teljes jógi légzéseket. A gyakorlat természetesen tetszés szerint kezdhető bal vagy jobb lábbal, ám célszerű felváltva gyakorolnunk.A lótuszülés jelentősen javítja a hátgerinc deformitásait, megelőzi a reumatikus problémákat, kedvező körülményeket biztosít a belső szervek működéseihez, pihenteti a szívet, egyenletessé teszi a vérelosztást. Növeli a medence-, a térd- és a bokaízületek rugalmasságát, mozgékonyságát. Általánosan is kellemes közérzetet teremt. Zárszó A fentiekben persze csak néhányat ismertethettünk a jóga gazdag rendszerének számtalan gyakorlatából, azonban reméljük, e különlegesen változatos testkultúra iránt így is sikerült felkeltenünk az érdeklődést.Jelenünkben - amikor sajnos általánosan jellemző a mozgásszegény, túlhajszolt életmód - a jóga igen jelentékenyen járulhat hozzá egészségünk megőrzéséhez, hiszen régi bölcsesség: a fizikailag edzett, erős szervezet a betegségekkel szemben is ellenállóbb. A jóga tudománya mindenki által rövid idő alatt és könnyen elsajátítható, gyakorlatai pedig bárhol, bármikor (korlátozottabb lehetőségek között is) egyszerűen elvégezhetők. Forduljunk tehát bátran a jóga csodálatos tudományához!- cp -
A gótika
Történeti tényekA 12-13. század Nyugat-Európájában a szerzetesrendek (bencések, ciszterciek) szerveződése, felfejlődése jelentősen megélénkült. A kolostorok, rendházak már a román kor szellemi életében is meghatározó szerepet játszottak, ám a felgyorsuló fejlődés még tovább erősítette az egyház kulturális téren kifejtett befolyását. Az egyes szerzetesrendek ízlése meghatározó jelentőséggel rendelkezett, és a keresztény kultúra fellendülésének ezen újabb hulláma végül is egy új stílus, a gótika kibontakozásához vezetett el.Kezdetben még inkább csak a megújuló egyház monumentális építkezései jelzik az új stílus születését, az érett szakaszban azonban már a világi - például városi - építészetben is jelentkezett hatása. Az építészet mellett a szobrászat és a festészet szintén fellendült, de az iparművészetben is megmutatkozott a művészetek új lendülete.A Franciaországból induló gótikus hatás előbb spanyol területeken hódított, majd idővel egész Nyugat- és Közép-Európa meghatározó stílusává lett. Magyarországon a 13. század közepétől kezdett terjedni.Meghatározó stílusjegyekA vízszintes és függőleges szerkezetbeli egyensúlya - amely a román stíluskorszakot még jellemezte - a gótikában hangsúlyosan a függőlegesség túlsúlyára billent. Mindent a felfelé irányuló törekvés határozott meg, minden az "égre törő lendület" jegyében zajlott.Az építészetben - a technikai ismeretek ugrásszerű megnövekedésének köszönhetően - egészen új formák jelentkezhettek. A román stílusra jellemző vízszintes és félköríves térlefedést csúcsívek, az egyszerű dongaboltozatot különböző keresztboltozatos megoldások váltották fel. A boltozat oldalnyomását itt már a falon kívüli támpillérek vezették el, így megszűnt a falak teherhordó szerepe. Alapvetően ez tette lehetővé a vertikalitás erősödését is, amely egyebek mellett a rendkívül magas üvegablakok elterjedésében is megmutatkozik.Ilyen stílusú példáulA gótika építészetének egyik legismertebb példája a párizsi Notre Dame (1163-1260), amely ugyanakkor még a román stílus egyes jegyeit is magán hordozza; a francia gótika jellegzetes példáját nyújtja még egyebek mellett a reimsi székesegyház (1211-1240) vagy az amiens-i székesegyház (1220-1280) is. Spanyolországban, Angliában és Németországban találhatunk még igen sok gótikus emléket; de például a bécsi Stephanskirche (1137, 1258-1454) is e sorban helyezhető el. Magyarországon a 14-15. századi építésű visegrádi királyi palota mutat gótikus hatásokat.- cp -
A reneszánsz
Történeti háttérTalán nincs még egy olyan művészeti korstílus, amelyet ennyire határozottan egy nemzet kultúrájához lehetne kapcsolni, mint a reneszánsz stílust. Márpedig a reneszánsz megszületése és virágzása jellemzően Itália - elsősorban északabbra fekvő - lendületesen gyarapodó városállamaihoz kötődik; és bár természetesen hatása idővel Európa egészére kiterjedt, mégis e térség adta a stílus legjelesebb alkotóit is.Reneszánsznak tulajdonképpen a 15-16. századi Európa kultúráját, illetve e kor - a gótikát követő - művészi stílusát nevezzük. Ezt az időszakot Itáliában meghatározza a városi (kereskedő) polgárság megerősödése, ami a művészettel szembeni igények megváltozását szintén maga után vonja. A kor alapvető eszmerendszere a humanizmus, amelyet az ember és a természet felfedezése, valamint az antikvitás eszméinek és formáinak újjáélesztése jellemez. (Innen a "renaissance" - újjászületés - elnevezés is.) A tevékeny, sokoldalú, harmonikus ember ideálja a képzőművészetek és az irodalom alkotásaiban egyaránt kifejezésre jut.Új tendenciák a művészetekbenA reneszánsz időszakában megnő a világi művészet jelentősége: vagyis a vallásos tárgyú alkotások mellett immár nagyobb arányban találunk egyéb műveket. A városi polgárság módosabb rétege ugyanis már képes megbízásokkal ellátni, hathatósan támogatni a művészeket; noha emellett persze az egyház szerepe szintén jelentős marad.Az alkotók, mesterek korábban szokásos viszonylagos névtelensége is megszűnik: e korszaktól kezdődően találjuk meg az igazán öntudatos művész típusát. Az alkotótevékenység gyakran elméletírói munkássággal is párosul, azaz: egyes művészek írásos művekben is kifejtik művészetről vallott nézeteiket - ez szintén újszerű a korábbiakhoz viszonyítva.A festészetben a vallásos tárgyú művek mellett megjelenik az ókori történelemből vagy a mitológiából merített téma, valamint a portré. Az ábrázolás terén alapvető kritériummá válik a természethű megjelenítés, ami alaposabb ismereteket követel (például a geometria vagy éppen az anatómia területén); a plaszticitás valamint a perspektivikus ábrázolás kibontakozása is e kor festészetéhez köthető. A szobrászatban szintén kibővül a feldolgozott motívumok köre; ekkor jelenik meg az önálló (építészeti alkotástól független) plasztika; előtérbe az emberi test realisztikus megformálása kerül. Az itáliai reneszánsz rendkívül élénk, kísérletező képzőművészetét olyan személyek képviselik, mint: Alberti, Donatello, Botticelli, Michelangelo, Leonardo, Raffaello és Tiziano.A korszak irodalmi életében szintén a világi tematika kerül előtérbe, - gondoljunk csak Boccaccio Dekameronjára vagy Petrarca költészetére; de reneszánsz ihletettségűek Shakespeare művei is.Meghatározó stílusjegyek a korszak építészetébenMivel a reneszánsz eszménye szerint mindennek az ember a mértéke, a kor művészetében fellépő arányok is fokozatosan kiegyensúlyozottabbá válnak. A gótika során erősen a függőlegesség felé eltolódott arányok némileg visszarendeződnek, ezáltal vesznek fel emberibb léptéket az alkotások.Az építészetben kialakuló új térszemlélet jellemzője a kiegyensúlyozott, harmonikus arányrendszer keresése, a szilárd nyugalom kialakítására irányuló törekvés. Fontos szempont az áttekinthető, szabályos formák alkalmazása: a felbukkanó motívumok gyakran igen egyszerű geometriából táplálkoznak; egy másik jellemző vonás ugyanakkor az antikvitás formavilágának felelevenítése. Gyakran találunk körablakokat, klasszikus oszlopfőket; kedvelt megoldás a félköríves téráthidalás és a kupola; az épületek alaprajzánál és a homlokzatok kiképzésénél szimmetrikus elrendezésre törekszenek.Ilyen stílusú példáulA reneszánsz építészet legjellemzőbb alkotásait természetesen Olaszországban (elsősorban az északi és a középső területek városaiban) találhatjuk meg. A korai reneszánsz egyik legismertebb műve a firenzei dóm, amelyet 1436-ban fejeztek be, és amelyet részben a korszak népszerű építésze, Brunelleschi tervezett. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a szintén Firenzében található San Lorenzo-templom (1423-tól), a Santa Maria degli Angeli-templom (1436-tól), valamint a Pitti-palota (1440-től), továbbá a város számos más épülete is.Itt megemlíthetjük még Bramante nevét, aki elsősorban Milánóban majd Rómában dolgozott, és aki a reneszánsz érett szakaszának volt kiemelkedő egyénisége; de jelentős építészeti tevékenységet fejtett még ki több más - korábban már említett - itáliai művész is.Itálián kívül elsősorban Franciaország, valamint Anglia bizonyult fogékonynak a reneszánsz építészet formai hatásaira; Magyarországon főként a Mátyás-korabeli alkotásokra hatott az itáliai reneszánsz.- cp -
Arany és nyomor: Burma, a kétnevű ország
Január 16., vasárnap, 8:36, Yangon, Shwedagon Paya. Fájóan váltunk meg a külföldiek számára kötelező 5 dollártól, hogy sétálhassunk egyet ebben a másfélezer éves pagodakomplexumban. Igazából csak jó négyszáz éve kezdték bearanyozni, de azóta viszont folyamatosan, évről-évre. Képzeljünk el egy száz-valahány méteres harang-alakú tornyot, egy hegyes karácsonyfacsúccsal a tetején, tetőtől-talpig jó vastagon bearanyozva. (Kicsit pechünk volt, mivel félig állvány alatt állt az egész konstrukció) Az egész körül pedig több tucatnyi kisebb építmény, tele különböző rendű és rangú Buddha szobrokkal.A 11 éve hivatalosan Myanmarnak titulált Burmába érkező látogató az első nap nagyon hamis képet kap az országról. A fővárosban széles sugárutak, suhanó Toyoták, helyrepofozott épületek, itt-ott még a mobil is megcsörren (még az asztalra kirakós fázisnál tartanak). A korábban Rangoonként ismert főváros kellős közepén gazdagon aranyozott pagodák... Mégis, nem mind arany, ami fénylik.Majd' negyven éve katonai junta tartja kezében a hatalmat, '89-ig még szocialista címkével. Ebből az utazó semmit nem vesz elsőre észre, igaz, néhány hét után már érzi, hogy nem stimmel valami. Január 18., kedd, 16:21, Mandalay, a domb alatti pagodák. A jelek szerint Burmában szinte mindenhol pagodák és kolostorok emelkednek. A legtöbb eléggé egy kaptafára készült, de van néhány egyedülálló példány. Az itteni kínálatból hármat néztünk meg. Az egyik "a világ legnagyobb könyveként" reklámozza magát: 729 kőtáblára van felvésve a legszentebb buddhista irat, a Tripitaka; a biztonság kedvéért mindegyik fölé emeltek egy-egy pagodát. Igazából a mellette lévő "Aranypalota" tetszett nekünk igazán, amely egy csodálatos faépítmény, de korábban még be volt aranyozva.Mandalay az ország második legnagyobb városa, 1885-ig fővárosként is szolgált, mikor is a britek egész Burmát beolvasztották indiai birtokaik közé. Az egymilliós városban aranyozott pagodából többet látni, mint villanyoszlopból: közvilágítás lényegében nem létezik. Az utcákon biciklishadak tekernek, kiszolgált japán buszok járnak, de egyre inkább új csodamasinák is száguldoznak. A kezdetleges viszonyok ellenére egyre több külföldi érkezik; így tudtunk összefutni Jánossal és Zolival is. Jólesett viszonylag friss hazai híreket hallani, utána finom csapolt "Myanmar" sört inni. Január 19., szerda, 16:10, Amarapura. Biciklivel teker az ember a városka utcáin, Mandalaytól egy óra távolságra. Egy kétszáz éves hidat keres, de a nagy zakatolásra kénytelen megállni. Nem vonat zakatol, az látszik: az állomáson áll benn már jó ideje, ráadásul olyan apró kocsikból áll a szerelvény, hogy hozzá képest az úttörővasút (tudom, gyermek) Hikari-expressz. Akkor hát mi zakatol szinte minden házból, megállás nélkül?Bekukkantunk az egyik épületbe. Mintha Angliában lennénk, 1830 körül: tucatnyi õsrégi szövőszék lökdösi ide-oda az orsót, mögöttük dobhártyájukat fokozatosan elveszítő emberkék vigyázzák a folyamatot. Ezen a helyen legalább beköszöntött már az ipari forradalom, az ország más részein még nem tartanak itt.No de mi a helyzet a híddal? Megtaláltuk azt is, igaz, víz nem sok volt alatta. Jó egy kilométer hosszan ível át egy időszakos tavon ez a kizárólag tikfából összetákolt szerkezet. Valamivel régebbi, mint az imént látott szövőszékek, ami fa-kategóriában elég jó teljesítmény.Naplementekor zajlik az élet a hídon és a híd alatt. Bordó ruhás szerzetesek és fejükön kosarat hordó asszonyok térnek haza, a sekély tóban rákokat fognak a túloldali falusiak. Január 21., péntek, 17:26, Pyin U Lwin, Candacraig. Siessünk, mindjárt lemegy a nap, mi meg itt vagyunk a nagy semmi közepén, ráadásul fogalmunk sincs, merre van ez a híres szálloda. Az egymásnak ellentmondó útmutatásokból azért sikerült kihámozni a valós irányt, és megtalálni az egykori brit tisztek nyári lakját. Vöröstéglás épületet vár az utas, ahogy illik, de a pár évvel ezelőtti felújítás során kicsit vesztett ez a koloniális intézmény a karakteréből. A téglák inkább rózsaszínűek, belülről is jobban emlékeztet egy füredi vállalati üdülőre.A hatvan éves brit jelenlét mindenesetre tapinható a város épületein. Hatalmas zöld parkok közepén elegáns villák húzódnak meg, a főutcán pedig helyes kis óratorony játsza el minden egészkor a Big Ben dallamát. Az idő múlását egyébként nehezen lehetne észrevenni: autók helyett pónilovas konfliskocsik bonyolítják a helyi forgalmat.A környéken egész napos kirándulást lehet tenni piknikelő burmaiakkal. 150 kyatért (120 Ft) egy kis teherautó platóján elvisznek egy Buddha-szobrokkal teli barlanghoz, egy pagodához és egy giccsesen kialakított vízeséshez. A további pagodákról lemondunk, inkább gyalog megyünk vissza a városba néhány falun keresztül. Kézzel vetnek, faekével szántanak, a nagyobb nyomaték kedvéért ráállnak az ekére: úgy tűnik, az utóbbi nyolcszáz év mezőgazdasági fejlődése idáig még nem ért el. Január 24., hétő 9:00, Hsipaw, Mr. Charles. Hsipawban, ebben a san kisvárosban mindenki Mr. Charlesnál lakik. A szálló egy rozoga faépület, de Charles úr minden reggel ingyenes háromórás sétákat vezet a környék falvaiba. A pár nappal ezelőtt látott szegénység köszönt vissza itt is. Az összes ház bambuszháncsból épült, s egyetlen hatalmas helyiségből áll. Csak találgatni merünk: ezeket minden egyes monszun után újjá kell építeni?Az egyik házban egy asszony a városi szivargyár bedolgozója. Kézzel csavarja be a levélbe a dohányt, egy ollóval méretre vágja, mindezt a műveletet naponta félezerszer ismétli. Az egész napi munkáért kap 75 kyatot (60 Ft). A burmaiak által annyira kedvelt szivar ára a boltban 3 kyat. Az "egyszerű" emberek mindenhol szinte semmiért dolgoznak, s tavaly először a katonai kormányzat bevezette a kötelező beszolgáltatást. Pár évtizeddel ezelőtt pedig az ország még a világ első számú rizsexportőre volt.Az éhes és megfáradt utazót persze ennél földhözragadtabb dolgok (is) érdeklik, pl. az, hogy Hsipawban lehet kapni az egész régió legízletesebb banános palacsintáját. A hajnali piac önmagában is külön látványosság, számos színes ruhába öltözött törzsi asszony jön be a városba kelt, padlizsánt, karalábét árulni. S talán épp ez a városka győzött meg arról, hogy hosszabb ideig maradjunk Burmában, mint az eredetileg tervezett két hét.Hsipaw a legnagyobb burmai kisebbség, a sanok földjén fekszik. Magukat nem is tartják a többségi állam részének: úgy beszélnek Burmáról, mint egy idegen országról. Ők maguk a formailag autonóm san állam részei. Január 28., péntek, 13:52, Bagan, folyómeder. Ilyen ügyesek is csak mi lehetünk, hogy a legforróbb napsütésben vágjunk neki a 800-900 éves templomok felkeresésének, pláne úttalan utakon. A térkép biciklivel járható utat jelzett, ezzel szemben öt centi mély porréteg van már száz méter után. Egy kilométer (50 perc) után már nincs értelme visszafordulni, ekkor jön az évezred ötlete: rövidítsünk a kiszáradt folyómedren keresztül. Két óran át szenvedtünk, de megérte: egy kis pagoda (pontosabban pahto) belsejében csodás falfestményeket találtunk, az elemlámpának hála.A Rejtő Jenő által is megemlített Ayeyarwaddy folyó partján volt Burma fővárosa, Bagan, nagyjából a mi Árpád-házi királyaink idejében. A palotákat, kolostorokat és a lakóépületeket fából építették, de a rituális építmények szerencsére kőből és téglából készültek. Kublaj kánék errefelé is jártak, negyedszázada pedig földrengés pusztított, de a mostani látvány mégis lenyűgöz, lehengerel. Egy húsz négyzetkilométeres területen szó szerint ezernyi pagoda, sztúpa és buddhista templom ágaskodik a pálmafák és rizsföldek között. A legszentebb helyek csúcsai be vannak aranyozva, máshol "csak" a belül felsorakoztatott Buddha-szobrok aranyosak. A téglából kialakított szerkezetek vagy a homokkőből faragott megoldások elgondolkoztatnak: 900 éve milyen magas technikai fejlettségű volt ez a környék, manapság pedig a templomok között lerobbant ökrösszekerek viszik haza a falusiakat, akik középkori körülmények között laknak. Január 30., vasárnap, 7:30, Kalaw, Sam irodája. Újabb falunéző túrára készülünk, ezennel a San Állam déli részében. A környéken egymástól teljesen eltérő "törzsek" élnek: palaung, danu, pa-o és san falvak bújnak meg a völgyekben. Kalauzunk - Sam - hatvanas férfi, az összes környékbeli nyelvet beszéli, ezen felül persze még angolul és burmaiul is tud.Burmára messze nem jellemző az a tömeges idegenforgalom, mint a szomszédos Thaiföldre, de már itt is sok turistacsoportot látni. Szerencsére vannak még olyan vidékek - és Kalaw ezek közé tartozik -, ahol egyelőre nagyon kevesen állnak meg néhány napra. Szóval, az ötfős kis csapat elindult a hegyekbe. Először a már megszokott falusi életkép fogad. Ezen a napon a leginkább magával ragadó élményt egy palaung falucska kolostorának meglátogatása jelentette.Sam átadta csapatunk kis ajándékát a "rendfőnöknek": többperces monológ a felajánló és a fogadó oldalon egyaránt. Ekkor érkezett meg a falu bölcse: beszámolt délelőtti meditálásának eredményéről. Kicsit később, az egyik család házában újra találkoztunk a "bölccsel". Kiderült, hogy a faluban csak ő tud írni-olvasni. Ennek illusztrálására fel is olvasott egy részletet egy saját maga által írt leporellós szövegből. Gondoltuk, biztosan a falu krónikája vagy valamilyen vallásos irat. Csalatkoznunk kellett: egy elefántról szólt a sztori. Február 2., szerda, 8:25, Kaungthain, Inle-tó. Ebben a kis tóparti faluban éppen ma van piac. Nem azért, mert minden szerdán van itt piac, hanem azért, mert az ötnapos (!) piaci körforgásban éppen ma került rá sor. Ez az ötnapos beosztás kizárólag ezen a nyolcvan kilométeres körzeten belül él, az eredetét többszöri kérdezősködés után sem sikerült kideríteni. A piacon fekete ruhás pa-o asszonyok kínálták portékáikat, répát, retket, mogyorót.Sietni kellett vissza a hosszúkás motorcsónakhoz, sok minden érdekesség várt még ránk az egész napos tavi kirándulás során. A 20 km hosszú tó partjain - s olykor a tóra épített zátonyokon - egymást érik a kis falvak. Mindegyik egyfajta mesterségre szakosodott: az egyikben hajót ácsolnak, a másikban szőnek, máshol késeket kovácsolnak. Vannak kertész falvak és ezüstműves falvak, bár ez utóbbiban vélhetőleg a csoportos turistáknak készítenek csecsebecséket. Mivel tavon vagyunk, a legtermészetesebb megélhetés a halászat. Keskeny kis csónakokon hatalmas varsákat visznek és egészen egyedülálló módon eveznek. Gyakran naponta kétszer megtenni a 20 km-es távot, a kéz hamar elfáradna. Na de ott van ember lába is, kihasználatlanul. Ezért találták fel a lábbal való evezést: a csónak végébe állva az egyik lábukkal átkulcsolják a hosszúkás evezőt, aztán uccu. Február 5., szombat, 7:18, Bago, szállodai szoba. - Te nyitottad ki az ajtót? - Te raktad odébb a kukát az ajtó elől? - Én ugyan nem. Azonnal ellenőrizni a párna alá betett hasöveket: te jó ég, 700 dolcsi hiányzik! Zuhanyzóból ki, turbósebességgel öltözködés, rohanás ki a recepcióhoz. Kétségbeesett ordításunkra az egész személyzet hirtelen elfelejtett angolul. Egyértelmű volt a helyzet, csakis valamelyik alkalmazott jöhetett be a szobánkba egy másodkulccsal. Egyikünk elrohant a rendőrségre, ki is jöttek, bár néhány fotó elkészítésén kívül mást nem nagyon csináltak. Hamarosan már a szállodásokkal együtt trécseltek, teáztak, mi meg csak főttünk a levünkben és folyamatosan követeltük a pénzünket. 11 körül újabb telefon, ezennel a szállodai engedélyeket kiadó idegenforgalmi hatósághoz.Talán ez volt a fordulópont, talán más, mindenesetre a tulaj "felajánlott" 300 dollárt úgymond kompenzációként. Mi ezt a lopás elismeréseként értelmeztük, és még hevesebben követeltük pénzünket. Újabb másfél óra múlva látunk egy jó vastag köteg zöldhasút, tetején egy egydollárossal. Közben elkezdtek nyugtatgatni, hogy valószínűleg adnak 700 dollárt, ha nekünk annyira kell. Végül is megkaptuk a pénzt, noha apróra felváltva. Jegyzőkönyv persze nem volt, de dollároknak jobban örültünk, mint egy semmitmondó papírnak.Kár, hogy ez az incidens burmai utazgatásunk végefelé történt, nagyon keserű szájízt hagyva maga után. A pénzt ugyan visszaszereztük, hatórás üvöltés árán, de emiatt le kellett mondanunk egy folyami hajókázásról. Még kész szerencse, hogy a hatalmas pagodáiról (mi másról?) híres Bago várost még előző nap bejártuk. Február 6., vasárnap, 11:10, Kyaiktiyo, aranyszikla. Világjáró kis csapatunk rendíthetetlen. Egy nappal és 100 km-rel Bago után megint a csúcsra törtünk. Burmában, úgy tűnik, minden jelentősebb - és kevésbé jelentős - hegy tetejére emeltek egy pagodát. Így történt ebben az esetben is, azzal megspékelve, hogy a pagoda a hegy csúcsán lévő jókora kősziklára épült. Ez persze még nem lenne elég az áhítathoz. A hagyomány szerint ugyanis az ide-oda ingó sziklát Buddha egy megfelelően elhelyezett hajszála tartja egyensúlyban. A teljes hatás kedvéért az egész kompozíciót - tehát a sziklát és a fölé emelt pagodát - bearanyozták.Kyaiktiyo csak nemrég nyílt meg a külföldi látogatók előtt; korábban engedélyhez kötötték a vizitet. Engedély ma már nem kell, viszont a hatdolláros "zónadíjat" könyörtelenül bevasalják rajtunk. Ezen kívül kellett még fél dollárt fizetni,hogy felvigyenek a hegy kétharmadáig: egy teherautó platóján kaptunk helyet, burmai zarándokok között. Ha úgy vesszük, nem volt olyan drága az a 150 kyat, hiszen ezért kaptunk egy hullámvasútra, szellemvasútra és egyéb vasútra szóló jegyet is, olyan volt ez a 45 perces menet.Folyami hajózás a Thalween folyón kútba esett, ezért innen az Aranysziklától visszabuszoztunk Yangonba. Az ország megdöbbentően szegény, de hihetetlen barátságot sugároz. A főváros alapján pedig még azt is gondolhatnánk, hogy egy normális országban jártunk.Bán Csaba és Békeffy ZitaLEGkalózabb: a friss James Bond film. Jóval az európai bemutatók előtt már látható volt a film. Multiplex-jellegű terem, dugig megtöltve, csak kár, hogy az ágyjelenetet kicenzúrázták. A végén egy perc alatt kiürült a nézőtér.LEGkandúrosabb: ugráló macskák egy kolostorban. Az Inle-tó közepén kolostor, néhány szerzetessel. Unalmukban, vagy a turisták csalogatására megtanítottak egy tucatnyi macskát egy gyűrűn átugrani. Mindegyiknek neve is van, a fekete-fehér pl. Michael Jackson névre hallgat.LEGkétségbeejtőbb: az állatok kiírtása. Sehol nem látni állatot, még egy pockot sem. Állítólag a generálisok vadászták ki őket, láttunk konkrétabb bizonyítékot is. Majomkoponyák, kígyóbőrök, párducprémek vannak terítéken a szent hegyre zarándokolóknak.LEGkezdetlegesebb: bármiféle ipar. Ide még nem érkezett meg az ipari forradalom. Bambuszból készült fújtató szítja a parazsat, egy ember tartja a tőr nyelét, hárman ütik az izzó élét. Napi két-három darab készül el. Ez nem egy skanzen, ez a valóság.LEGkiabálóbb: propaganda, feliratok. Hajnali fél négy. Pár száz méterről tizes hangerővel szólal meg, s egy órán át tart a skandált szöveg. Az utcán hatalmas plakátok emlékeztetnek a "Nép akaratára".LEGkibírhatatlanabb: kilencórás buszozás fokhagymazsákok tetején. Hajnali hat, felszállás. Legalabb nyolcvan jókora zsákkal együtt kell utaznunk. Nyolckor egy hindu násznép is fölszállt még, s onnantól nyávogós zenét kell hallgatnunk végig. A fokhagymák között.LEGkockázatosabb: óriás kockajáték san piacokon. Nagy fűzfa alatt bújik meg a hangos közönség. Három db. negyvencentis dobókockát pörget egy ember, harmincan fogadnak; nyúl lesz-e, hal, vagy teknősbéka? A méteres dobozt egyetlen rándítással el lehet tüntetni, ha jön a rendőrség.LEGkomikusabb: a férfiak longyiviselete. Mintha strandtörülköző lenne a derekukra csavarva, vagy leengedett skótszoknya. Akár tetszik, akár nem, ez a kormány által előírt nemzeti viselet. S mindenkin, még a nyomozótiszten (?) is ez van.LEGkettétöröttebb: Pagoda-kezdemény, Mingun. A világ legnagyobb pagodájának indult, de egy 50 méter magas első szint után kiürült a kincstár, majd meghalt az uralkodó végül egy földrengés teljesen kettérepesztette a struktúrát.LEGkultikusabb: nat-imádat. Buddhizmus ide vagy oda, a szellemek ősi tisztelete tovább él. Jó és gonosz földszellemeknek rengeteg helyen állítottak szentélyt. Általában jóképű férfiakként vannak ábrázolva és elég sok adományt is kapnak.
A repülő csecsemő felszállása a fénymásológép mellől
1975., a MALÉV egyik TU-154-es utasszállítója, útban Szíria felé. Az ülések fölötti polcon egy babakosár, benne egy pár hónapos csecsemő aki a feje fölött levő hangszórónak köszönhetően a stewardess hangjára felriad és elkezd sírni.Négy évvel később, a MALÉV egyik TU-154-es utasszállítója, útban Szíria felé. A pilótafülkében a fedélzeti mérnök ölében egy négyéves gyerek amint tágra nyílt szemekkel szemléli az őt körülvevő sok-sok műszert..." Ha nagy leszek, pilóta leszek!".Újabb huszonkét évvel később, a Közgáz aulájában a fénymásológép mellett egy kupac papírral a kezében egy másoddiplomás hallgató, aki már régesrég engedte elhitetni magával, hogy a repülés olyasvalami, amire "földi halandónak" semmi esélye és a gyerekkori álom tényleg csak álom.Mindhárom én vagyok, vagyis voltam... Furcsamód éppen ott a fénymásológép mellett történt olyasvalami, aminek köszönhetően végre megvalósulni látszik az álmom: ha pilóta talán nem is leszek, de lehetőségem lesz nem csak utasként repülni...! Egy hasonló méretű kupac papírral a kezében mellettem állt egy lány. Egy fénymásolatot elrontottam, de megjegyeztem:"Sebaj, papírrepülőt még lehet hajtogatni belőle!" A lány erre habozás nélkül kijelentette: "A repülés az életem!"Később sok-sok órányi beszélgetés következett, amiből kiderült: 3 éve kezdett vitorlázó repülőn repülni, és azóta szó szerint rabjává vált a repülésnek. Hopplá! Ez igencsak megdöbbentő volt számomra, elvégre íme itt volt egy "mezei földi halandó", ráadásul szintén közgázos, aki igenis repült. Megdőlni látszott az a teória, amit pedig az évek során már annyira elhittem. Egy közvetlen ismerős aki rám sokban hasonlít, és lám-lám, repül! Kisebb koromban annyira rajongtam a repülésért, hogy nagyon sok repülő modellem is volt. A bátyám mondta egyszer, hogy Ő inkább az autókat szereti:"Autót majd valamikor vezethetsz, sőt talán egyszer saját autód is lesz, de repülőt tuti nem vezethetsz soha az életben!"Már ekkor picit úgy tűnt, hogy mégsem lesz igaza... Hamarosan kiderült, hogy egy másik évfolyamtársam, Gábor, is repült - Ő ugyan abbahagyta immár 10 éve, de már 15-éves fejjel egyedül repült! Akárhányszor a repülésről volt szó, mindkettőjüknek szinte elhomályosodott a tekintete, és látszott, hogy tényleg nagyon szeretik...Az előbb említett "fénymásolótársam" :-) végül egyszer azt mondta, hogy repülni nem különösebben bonyolultabb mint jogosítványt szerezni. "Ha tényleg ennyire érdekel, próbáld ki végre, ne csak álmodozz róla és mondogasd!"A május 1-ei hosszú hétvégén végül végre elszántam magam. Gábor 10 éve Farkashegyen, a MÁV Repülőklubban repült, ígyhát ezt céloztuk meg. A gyönyörű időben már messziről látni lehetett a magasan a levegőben köröző ("tekerő"), az utasszállító behemótokhoz képest különösen kecses, hangtalan vitorlázókat, amik aztán a reptérhez közeledve ráadásul néha át-át suhantak közvetlenül az autóút fölött, éppen leszálláshoz készülődve.Érkezés után Gábor sorra fedezett fel régi ismerősöket, köztük az egykori (és talán újra...? de erről később... :-) ) oktatóját, "Charlie"-t.Pár órás szemlélődés után már igencsak türelmetlenül vártam, hogy "megröptessenek" engem is. Végül eljött a nagy pillanat: a füvön szó szerint ott virított egy, sokak szerint kiképző gépek gyöngyének tekinthető, narancs-ezüst színű Góbé, nyitott plexivel. Elhangzott a varázsszó: "Ezzel akár mehetnétek is!". A többes szám nekem, az utasnak, és Charlie-nak, az oktatónak szólt.Hát igen, egy Góbé egy hangyányival szűkebb mint egy utasszállító gép, szó se róla. Amikor bemásztam külön felhívták a figyelmemet, hogy hova NE lépjek, és hova kapaszkodjak... A lábaim közt a botkormány, a lábaim alatt pedálok, jobbra, de leginkább balra különböző színű karok, előttem néhány műszer. Egy elsőre (de tényleg csak elsőre :-) ) pókhálónak tűnő heveder-kupaccal beszíjaztak, jobbról, balról fentről, lentről...Ezután pár perces várakozás következett - várni kellett a csörlőzéssel, útban voltak más vitorlázók előttünk. Azalatt a pár perc alatt szépen végigpörgött előttem - neeeem, nem az életem filmje :-) - hanem mindaz amiről meséltem fentebb... Bár talán a csecsemőkori emlékek azért mégsem... :-)Aztán szabaddá vált az út, a plexi lecsukódott - egy röpke pillanatra átvillant az agyamon, hogy óh igen, ilyen lehet aranyhalnak lenni egy üvegben... Innentől már nagyon gyorsan történtek a dolgok. A kötél megfeszült, elkezdték csörlőzni a gépet: megmozdult, és egyre gyorsabban gurult a füves pályán. Néhány pillanat múlva egyszercsak megszűnt a zötyögés, a gép felemelkedett, egyre feljebb és feljebb, a zötyögés halk moraját pedig a levegő süvítése váltotta fel.A gyors emelkedés pár másodperc múlva megszűnt - a kötelet kioldották. Pár pillanatig legalábbis olyan érzés volt, mintha zuhannánk - a gyomrom a torkomban egy pillanatra, de csak annyira mint amikor az ember elindul lefelé egy lifttel. Ez az érzés nagyon hamar megszűnt, a szél süvítése viszont egyre erősebben hallatszott - mint Charlie később mondta, a Góbé szokásos, kb. 80 km/h utazósebességénél gyorsabban, 100 km/h feletti sebességgel repültünk az erős szél miatt, hogy ne sodródjon el messzire a gép a reptértől.Egy utasszállító repülőt és egy vitorlázót összehasonlítani olyasmi, mint egy óceánjáró hajót egy pici vitorláshoz hasonlítani. A kettő alapjaiban más élmény. Egy vitorlázóban ülve az ember tényleg szinte azt az érzést élheti át, mintha ő maga repülne mindenféle "segédlet" nélkül. Nincs motorzaj, nincs egy mindent eltakaró "konzervdoboz" körös-körul, csak egy látszólag törékeny szerkezet, egy arányaiban hatalmas plexi felület, és az ég, a felhők, lent a reptér, a házak, ...Egy utasszállítóban a szelet, a szél erejét szinte egyáltalán nem érezni - a Góbéban ülve viszont gyakorlatilag minden lökést érezni. Rossz hasonlattal élve egy vitorlázó vízen úszó parafadugó-módjára hánykolódik a levegőben - ami persze korántsem igaz, nagyonis tudatosan és irányítottan repül, benne ülve azonban néha mégis ez volt a benyomásom, leginkább a nagyobb repülőgépekhez képest.Egy-egy felfelé tartó levegőáramlatot, "termiket" elkapva a gép nekilódult felfelé - érdekes belegondolni, mindenféle motor nélkül emelkedni...! Ilyenkor a táj alattunk picit távolabbinak tűnt amikor a termikben való körözés közben oldalra kinéztem..."Sofőröm" (biztosan díjazza eme titulust ha netán meglátja ezt :-) ) egyszercsak megkérdezte, vezettem-e már valaha repülőgépet."Még nem.""És akarsz?""Naná!""Akkor fogd meg a botkormányt... de csak jobb kézzel...!"Varázslatos érzés, hogy egy leheletfinom mozdulatra hogyan reagál a repülő - egy kis mozdulat jobbra, és a gép jobbra dől. Balra, és a gép balra dől. Előre vagy hátra, és a gép bólint, illetve megemeli az orrát...Amikor a levegő néha kifejezetten hangos süvítését emlegettem, Charlie lelassította a gépet - ekkor tényleg egészen halk susogássá szelídült az addig erőteljes szélhang. Ebben a pillanatban tényleg picit madárnak érezhettem magam...Állítólag majdnem negyedóra, de érzésre alig fél perc :-) után ideje volt leszállni. Elkezdtünk süllyedni, előttünk a zöld, füves pálya, rajta itt-ott makettnek tűnő vitorlázók és picinek látszó emberek. Ekkor tűnt fel a plexi külső felén az orrom előtt fityegő cérna darab, amiről már szintén annyit hallottam a két közgázos évfolyamtársamtól - a repülő oldalirányú "csúszását" hivatott jelezni ez a kis praktika, ideális esetben a gép hossztengelyével párhuzamosan, oldalra egyik irányban sem elferdülve lobog a szélben, vagyis inkább simul neki a plexinek kívülről.Még pár másodperc, és a szél süvítését ismét felváltotta a zötyögés hangja. Minthacsak egy sima országútról egy kavicsos földútra hajtottunk volna autóval.Őszintén szólva nem sokat kellett gondolkodnom a "nagy döntésen": szeretném tényleg megvalósítani a fentebb sokat emlegetett álmot... Ami még meglepőbb: elsőre tényleg nem tűnik sokkal bonyolultabbnak mint egy jogosítványt megszerezni! Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani, hogy ha érdekli a repülés, vagy ha még sosem repült de szeretné kipróbálni, netán csak utasszállítón repült eddig, érdemes kipróbálni!Megfelelő időjárás (nem esik az eső, nincs mindent elsöprő szélvihar :-) ) esetén bármelyik hétvégén megteheti Budakeszin, a Farkashegyi Repülőtéren, alig 15 percre Budapest belvárosától! Az ún. utasrepültetés ára 2.350 Ft, ez egy körülbelül 5-15 perces repülést jelent.További információ: MÁV Repülő és Ejtőernyős SE 1074 Budapest, Rákóczi Út 86. 1/4Tel.: 1-3435269vagy:  Farkashegyi Repülőtér Tel.: 23-450694
Jól van az első űrturista
Bár kissé megviselte az utazás, jól érzi magát avilág első űrturistája, aki az orosz Szojuz-TM32 űrhajó fedélzetén megérkezett a Nemzetközi Ûrállomásra. Dennis Tito amerikai milliomos, aki 20 millió dollárt fizetett az orosz űrügynökségnek a kozmikus kirándulásért, hat napot tölt a bázison. A kutatásokban nem vesz részt, az amerikai szekcióba pedig csak kísérettel engedik be.Az űrállomás állandó személyzetének amerikaitagjai barátságosan fogadták az amerikai milliomos üzletembert. Dennis Tito,az első űrturista két orosz űrhajóssal fedélzetén érkezetta bázisra. A NASA korábban ellenezte, hogy Tito - aki maga is NASA alkalmazott volt valaha - részt vegyen a repülésben, de még a héten elvetette ellenvetéseit.A Titót szállító űrhajó kameráin jól látható volt, amint a milliomos szélesen mosolyog, és amikor az egyik földi irányító megkérdezte, hogy érzi magát, az üzletember oroszul csak annyit mondott: "Haraso".A hatvan éves kaliforniai Tito 20 millió dollártfizetett a "kéjutazásért", bár állítása szerint "ez nem vakáció, hanem egy élet álmának beteljesülése". Csak 400 ember járhatott eddig az űrben, így privilégiumnak tekintem, hogy most megnézhetem a Földet az űrből - jelentette ki.Moszkvában időközben cáfolták, hogy a következő űrturista James Cameron lenne. Az Oscar-díjas amerikai rendező valóban jelentkezett egy expedícióra, még a Mir űrállomásra, és lehet, hogy a nemzetközi bázisra is ellátogatna, de a következő misszióig, októberig biztosan nem tudna felkészülni a repülésre - közölték. FrissHirek.hu
Vásár gőzerővel - Magasvasút és kátyúk: Thaiföld és Laosz
Február 9, szerda, 18:15. Bangkok, Khao San utca. Ilyenkor, sötétedés után a legnyüzsgõbb ez a párszáz méter hosszú utca. Itt van mindenki, aki hátizsákkal mászkál Délkelet-Ázsiában: innen indulnak tovább, ide érkeznek meg. Sokan itt ragadnak napokig: van itt minden, ami az utazástól megviselt utazónak kell: talpmasszázs és könyvcsere, csapolt sör és banános palacsinta, repülõjegyfoglalás és internet.Mi magunk sem voltunk kivételek. Négy hónapos "nélkülözés" után itt volt a Kánaán. Végre lehetett olyan luxuscikkeket kapni, mint tusfürdő, tej vagy éppen 44-es szandál. A tervezettnél több idõt azért kellett még Bangkokban töltenünk, mert itt három vízumot is be kellett szereznünk: a laoszit, a kínait és a vietnámit. Az utóbbi két ország követsége február közepén még mindig zárva volt, újévi szünet miatt (már jó egy hete); a laoszi meg egy Buddha háta mögötti helyen van.Bangkok nagyjából hatmilliós város, mindenki mindenhová igyekszik, hogy a többszáz üvegpalota-irodaház vagy hasonló bevásárlóközpont valamelyikébe eljusson. Közlekedési dugók állandóan vannak, és mindenhová legalább egy óra eljutni. Szerencsére december óta üzemel a hat-hét emelet magasságban suhanó magasvasút, a SkyTrain. Ez, és a várost behálózó magasépítésű autópályák sokat könnyítenek a helyzeten.Nekünk Bangkok a mindenbõl való feltankolást jelentette. Vízumok, újabb útikönyvek, kozmetikumok, filmek, pólók. Energiatartalékainkat is fel kellett táplálni... Február 16, szerda, 15:50. Mae Sarit felé vezető út. Nem volt elég 25 nap Burma, itt Thaiföldön is a keleti határ melletti úton találjuk magunkat. Egy õrült sofõr vezeti a kis nyitott furgont, az éles kanyarokat is féktelenül veszi be, szó szerint. Az egyik megállónál egy Red Bullt vesz, késõbb egy doboz sör van a kezében. Egy kis halálfélelem nem árt, annál édesebb a megérkezés. Na, de hová? Egy nagyobbfajta faluban (30 bambuszház) sötétedett ránk, csak másnap tudunk továbbállni. Az egyetlen szállás egy faépítmény, egy burmai menekült vezeti. Világítás petróleumlámpával, ideillő Omega-sláger éneklése mellett. Enni nem tudtunk semmit, az egyetlen étterem már bezárt. Egy bezárt boltból könyörögtünk ki egy fürt banánt, meg egy liter ivóvizet.Másnap "buszozunk" tovább észak felé. Az út mentén burmai menekülttáborok sorakoznak, nyomorúságos és zsúfolt körülmények között. Késő délutánra jutunk el Mae Hong Songba, ez már egy takaros kisváros, még éjjel-nappali bolt és internet is van. Innen nem messze három kis falucskában laknak talán a legfurcsább kinézetű törzs tagjai. Õk a "zsiráfnyakú" nõk (a férfiak nem dekorálják ki magukat, Chicago Bulls póló és szakadt farmernadrág van rajtuk), vagyis a padaung törzs. Maga a falu kis vállalkozássá nõtte ki magát, csak 1600 Ft-nyi belépő leperkálása után juthatunk be. Jó tudni, hogy ez a pénz ott is marad a faluban. Kicsit olyan, mintha állatkertben sétálnánk és egzotikus vadakat nézegetnénk, persze õk meg minket néznek hasonlóképpen. Ha valaki nem tudná, a padaung nõk vastag sárgaréz-spirált hordanak nyakukon, kislány koruk óta. Úgy néz ki, mintha megnyújtott nyakuk volna, de valójában a vállcsontjukat nyomja lefelé a fémspirál.Este a városban rendõrök figyelmeztetnek: maradjunk a járdán, sõt guggoljunk ott le. Rövid kérdezõsködés után kiderül, hogy a thai királyné és 50 autóból álló kísérete halad el nemsokára. Gondoltuk, biztos lesz majd integetés, pápa-módra, de csak elsötétített üveges terepjárókat láttunk.Következő állomásunk a Soppong nevű település. Ennek a környékén is el lehet barangolni hegyi törzsek falvaiba, - ezúttal a lahu és a liszu népekhez. Egy ötórás kirándulást terveztünk délutánra. Térképünk nem volt, csak egy kis vázlatunk. Egy kritikus ponton egyikünk elõhozakodott a természetben való tájékozódás "kiscserkész" módszerével. Ezt követve hamarosan egy fakitermelés közepén találtuk magunkat, majd a csapat józanabbik felének utasításait követve szépen visszabandukoltunk a járt útra. Mire a fõútvonalra visszaértünk, a királyné most éppen erre járt, újabb negyed óra guggolás az árokparton. (A nap hátralévő részében még négyszer haladt el ide-oda az ötvenautós menet.) Február 20, vasárnap, 22:38, Chiang Mai, éjszakai piac. Ami folyik: thai lányok árulnak pólókat és cK farmerokat, akha törzsbeli nénik ékszereket. Kapható itt mindenféle népmûvészeti dolog, egész Észak-Thaiföldrõl és a szomszédos területekrõl. Árulnak nádfonatú tálcákat, faintarziás evõpálcikákat, mintha egy hatalmas lakberendezési bolt rakodná ki áruit a járdaszegélyre. A kínálat mellett hatalmas nagy a kereslet is. Nyugati turisták hada özönli el a standokat. Fõleg a 40-50 év körüliekbõl álló turistacsoportok költenek; mi és a magunkfajták inkább csak nézelõdünk.Durván félúton Bangkok felé, útba esik Sukhothai városa, Sziám középkori székhelye. Ide még rövid északi körutunk elején ugrottunk be, két éjszakára. Biciklit bérelve kellemesen bejárható a szépen parkosított romváros. Vízililiomos tavacskák között egy-két sztúpa, néhány Buddha-szobor kínálja magát. Szóval, buszozunk le Bangkokba. Reggel hatra gördülünk be az északi buszpályaudvarra, de két és fél órába telik, míg onnan bebumlizunk a "hátizsákos gettóba", a Khao San utcára.Pár nap Bangkok levezetésnek: a vietnámi vízumot fölvesszük, rohanunk át a kínai követségre. Szerencsére már kiünnepelték magukat újév alkalmából, így pár nap alatt meglesz az újabb pecsét az útlevelünkben. Mellesleg kitaláltuk, hogy kis papírszeletekkel védjük a még üres oldalakat. Számításaink szerint még legalább öt oldalra lesz szükség.Amint megvan az összes vízum, még egy utolsó adag banános palacsinta, aztán irány a vasútállomás: másnap reggelre már a lao határon leszünk. Még tiszta szerencse, hogy a vonat indulása elõtt két és fél órával álltunk neki buszt keresni. A 7-esre vártunk már vagy 40 perce, de aztán rájöttünk, hogy a 15-ös is jó lesz. Ezzel újabb 40 perc kavargás után a kiindulási pontunkhoz értünk vissza; kezd felmenni a pumpa. Igaz, hogy hatszor megkérdeztük, hogy az állomásra megy-e, és bólogattak is, egy sötét utcasarkon kell leszállnunk, ahonnan majdnem fél órát kellett még gyalogolni - hátizsákokkal. Sebaj, még volt húsz percünk az indulásig. Közben nagyjából kétpercenként húztak el mellettünk a hetesek. Huhh, végre az állomás: a vonat egy órával késõbb indul csak... Február 26, szombat, 12:20. Vientiane fõutcája. Az éjszakai vonatozás után a thai oldalon még egy utolsó virtuális levél a családnak, aztán irány a "Barátság-híd"; ez vezet Laosz fõvárosába. Amikor a 14-es busz megérkezik a városba, valami gyanús lesz. Itt vagyunk a fõutcán, de városias jelleg csak erõs fantáziával fedezhető fel. A kétszintes épületek között egyszercsak jókora üvegpalota tornyosul: mostanában készül el a Lao Nép Kultúrpalotája. Bagettpékség elõtt úttörõnyakkendõs gyerkõcök bicikliznek el. Egyszerre él itt a koloniális múlt és a kommunista jelen.Ebben az álmos városkában - melynek nevét Vieng Csannak kell ejteni - nem lepõdnek meg, ha kiderül: magyarok vagyunk. Egy 60 körüli angol vendég az egyik étteremben elmeséli, hogy '56-ban fegyvert csempészett Szombathely környékén. A fõtéri kocsmáros két szóból felismeri, honnan vagyunk, nemsokára már fitogtatja is magyar nyelvismeretét, vagyis a nemes négylábú és az ember alantas viszonyára utal. Kiderült, hogy horvát az illető és nagyra értékelte közös történelmünket. A buszpályaudvaron pedig egy elcsigázott szempár köszön ránk, "sziasztok". Rudi akkor már nyolc hónapja csavargott Ázsiában, javarészt bicajjal; az utolsó egy hónapban vele tartott barátnõje, Kati is.A nem egész ötmilliós ország százezres fõvárosában egymást érik a nemzeti önkifejezés példái. Az elnöki palotától két sarokra, a horvát sörkert mellett van a nemzeti könyvtár (akkora, mint nálunk egy kisvárosi fiókkönyvtár), újabb száz méter a kultúrpalota, ez a maga hét emeletével messze a legmagasabb épület. De van itt repülõtérnek szánt betonból épült buddhista diadalív is, meg egy megyei másodosztály-szintű nemzeti stadion is, mindez egy egykilométeres körön belül.Első vidéki állomásunk Vang Vieng, apró városka egy karsztvidék kellõs közepén. Eszetlen sok a külföldi, fõleg a "fõutcán", ezen a százméteres utcaszakaszon, ahol egymást érik a pékségek, biciklikölcsönzõk és éttermek. Menekülünk ki a folyópartra, de ott is sokan vannak (vagyunk). A gyorsfolyású patakon kis bambuszhíd vezet át, félúton derül ki, hogy fizetõs (15 Ft). Néhányan inkább feltûrik a nadrágjukat és átgázolnak a térdig érő vízen (mi is). A túloldalon csodás karsztalakzatok sorakoznak. Ahogy közeledünk feléjük, egyre gyakrabban hívogatnak a gyatra angolsággal megírt táblák az ilyen meg olyan barlangokba. Az egyik legnagyobbikba be is merészkedünk. A nagy csarnokon belül egy fekvő Buddha világosodik meg éppen, ha megfelelő szögben süt be a nap. Nem vagyunk kifejezetten barlangászok, de egy kis lámpával felszerelkezve beljebb hatolunk a sötétség felé. Egy óra alatt sikerült egy kis kört tennünk, két belsõbb csarnokon keresztül.A városkában a barlangokon kívül a legjobb dolog a bambuszhídról lábat lógatni és bámulni a hegyeket vagy a folyón átgázoló olcsó kínai traktorok által húzott utánfutókat, tele emberekkel vagybambuszrudakkal. Március 2., csütörtök, 10:30. Útban Luang Prabang felé. Bármennyire is próbáltuk kideríteni, mikor és milyen busszal lehet eljutni az egykori királyi székhelyre, mindenkitõl ugyanazt a verziót hallottuk. Reggel kilenc. Mint kiderült, csak külföldieket szállít a busz, eléggé bizarr látvány ennyi jóltáplált egyed egyszerre, egy ilyen szegény vidéken. Nekünk csak a sorok közötti kis hokedlin jutott hely, de öt perccel késõbb már áldjuk a szerencsénket: nyolc srác már csak a busz tetején fért el. A helyiek vajon mivel utaznak? Mögöttünk egy ötgyermekes amerikai anyuka utazott mind az öt gyerekével. Még induláskor kért négy-öt nejlonzacskót, hátha kell. (Nem kellett.) Négy óra elteltével hárman leszálltak annál a keresztezõdésnél, ahonnan a 30 évvel ezelõtti híradásokból ismert Rizsesköcsög-síkság felé vezet az út. Állítólag elég veszélyes erre menni, gerillák tevékenykednek, pl. úton állnak.Luang Prabang nagyon büszke arra, hogy a világörökség része. A Mekong itt hömpölyög a lábainál, és egy sajátos templomépítészeti stílust látni mindenfelé a városban. 1975-ig hercegi/királyi székhely is volt itt, ma a palotában múzeum látogatható. Igazából csak egy álmos kisváros manapság, ahová a helyi lakossághoz viszonyítva túl sok külföldi látogató érkezik. Ez sajnos meglátszik az árakon is. Egy-egy templomnál viszonylag magas belépõt kell fizetni; '98-ban állítólag még sehol nem szedtek díjat.Leginkább csak céltalanul sétálgatni lehet a Mekong vagy az abba torkolló Nam Khan folyócska partjain. Pontosabban nem is a partokon, hanem jóval magasabban, az utca-szinten. A folyók vízszintje errefelé nagyon széles sávok között mozog. Most, a száraz évszak közepén a vízszint a meder szélétõl húsz-harminc méterrel lejjebb van. Amint visszahúzódik a víz, az emberek kis konyhakerteket alakítanak ki. Elõször jön az utca, aztán a karfiol-, hagyma- és kukoricakertek, egy rövid iszapos sáv, végül a hajók és csónakok.Luang Prabangban éppúgy, mint az Anglia méretű ország többi részén mindenhol, egymást érik a "Látogasson Laoszba Év 1999/2000" feliratok. Minden egyes szállodán, kifõzdén és buszmegállón ott ékeskedik a jelmondat. Csak az a kár, hogy Laoszon kívül errõl senki nem tud semmit. A viszonylag nagyszámú külföldi ellenére az emberek nagyon nyitottak és barátságosak. Amerre csak lép az utazó, hangos "szábadí" kiáltások kísérik. Fõleg a kisgyerekek lelkesek nagyon. Amikor egy nyitott furgon végigrobog egy kis falvakkal övezett úton, tízméterenként tucatnyi gyerek tör ki örömujjongásban, hogy megpillantottak egy (két-három) külföldit. Március 8., szerda, 7:45. Huay Xai, reggeli. Három napi hajózás után kifejezetten jól esett ágyban, párnák között aludni, s utána asztalnál reggelizni, sõt, egyáltalán reggelizni. Egész reggel az utcai hangszórókból "lelkesítő" zene szól, a helyi emberek boldog arccal sétálgatnak. Nem csoda: munkaszüneti nap van, gyengébbek kedvéért Nemzetközi Nõnap. A házak fellobogózva, a reggelizõhellyel szemközti szállodán még sarlós-kalapácsos (vagyis szovjet) zászló is lengedez.Ilyen idilli körülmények közepette vágunk neki egy tízórás "buszozásnak". Valójában tízen kuporgunk egy kis teherautó platóján két sorban, egymással szemben. 150 km, tíz óra alatt. Az első két óra még jól telt el, letaposott földúton haladtunk. Aztán egyre gyakrabban kellett leszállni megtolni a járgányt. Egyszer-kétszer pedig egy nagyobbacska patakon keltünk át - híd persze nem volt -, ilyenkor leszállás után hosszabb szünetet tartottunk: egyszer például ki kellett várnunk, míg a sofõr megfürdik a patakban. Nem panaszkodhatunk, végül is nem robbantunk le, fel, stb.Igy jutottunk el a kínai határhoz közeli Luang Nam Tha városkába. Itt aztán tényleg nem tud mit csinálni az utazó, csak megvárni a következő reggelt. Errõl a helyrõl ugyanis bárhová csakis és kizárólag reggel nyolckor indulnak furgonok, jobb esetben buszok. Még szerencse,hogy van egy reggeli piac, igaz, ehhez korán kell fölkelni. Nyolc körül már pakolnak össze. Előtte viszont mindenféle egzotikus finomságot láthat a piaci szemlélő. Van itt horogra felfûzött kecskebéka, ópium (fiatalabb olvasóknak: mák), vagy éppen szárított denevér. Ezt az arra érdemesek csemegeként rágcsálják. Mi azért megmaradtunk a bevált dolgoknál: nagyon ízlett az olajban kisütött banán, amolyan "banán schlafrockban".Innen két óra a határ felé Muang Sing városa (kb. száz ház). Laosznak ezen a vidékén lakik a legváltozatosabb, legkevertebb népesség. Elvileg el lehet látogatni környező falvakba, ha sikerül biciklit szerezni. Nekünk nem jutott már, de nem is nagyon bántuk. A leglátványosabbnak éppen az bizonyult, hogy az ember kiállt a piactér sarkára, ide jönnek be a "buszok" is, a környékbeli falvakból úgyis mindenki ide jön be. Egy-két óra leforgása alatt, ezzel a "módszerrel" öt-hat törzs képviselõit sikerült látnunk. Valami nagyon jellegzetes fejdísz, hajviselet, fülbevaló különbözteti meg õket egymástól.Itt hallottuk, hogy az elõző héten egy külföldit lelõttek a gerillák a rizsesköcsögökhöz vezető úton. Csak nem azok közül valakit, akikkel mi utaztunk? Mindenesetre, amikor kibámészkodtuk magunkat, az egyik reggel visszazötykölõdtünk Luang Nam Tha felé. Reméltük, hogy még aznap tovább tudunk jutni a kínai határátkelő felé, de délelõtt 11-kor ez már reménytelennek bizonyult. Másnap aztán megint nekirugaszkodtunk, most már sikerrel. Legközelebb tehát kínai útibeszámolót küldBán Csaba és Békeffy ZitaLEGeslegjobb az eddigi öt hónap alatt: három nap hajózás a Mekongon. Laosz úthálózata igen kezdetleges, ezért nagy szerep jut a folyami hajózásnak. Gondoltuk, mi is kipróbáljuk, milyen az élet a vízen. A fülsiketítő rohamcsónak helyett a sokkal lassabb hajót választottuk, ezzel három napig tart az út Luang Prabangtól Huai Xayig fölfelé árral szemben. A rozoga kis tákolmányba 15 külföldi szállt be és néhány helyi. A folyónak ez a középső szakasza nagyon vad: hegyes sziklák között zubog, örvénylik. Máshol meg finom fehér homokból épít zátonyt.Az első nap gyorsan telik: mindenki gyönyörködik, fényképez, beszélget. Egy tízházas falucskában ér minket az este. Egyetlen bambuszházikóba zsúfolódva majszoljuk a marék rizsbõl és tésztás levesbõl álló menüt. Kezd összeérni a társaság. Másnap újabb bámészkodás. Ebéd után páran kiszállnak, csak a tízfõs "kemény mag" marad. Közben át kellett szállni egy nem kevésbé rozoga teherhajóra. Rossz ómen? Este kiderül, hogy falu van, csak szállás nincs, vagyis a hajó padlózatán kellett berendezkedni az éjszakára. Alvás elõtt romantikus csillagböngészés: a Göncöl-szekér fejjel lefelé. Alvás csak szakaszosan sikerül, hely alig van. Reggel, 48 órás összezártság után már oldódnak a kötöttségek; még a mogorva angol úr is zoknira vetkõzik. A Mekong a thai határ felé már jóval szélesebb, megritkulnak a sziklagátak is, ideje partra szállnunk.
A román stílus
Történeti tényekRomán kori művészetnek vagy romanikának a 11-13. századi Nyugat-Európa művészetét nevezzük. Ahogy a keletről Európába érkező barbár törzsek végleg letelepedtek, valamint megerősödtek a térség keresztény uralkodói, úgy terjedt el mind szélesebb körben a román stílus, amely főként az ókori római, az ókeresztény és a bizánci művészeten alapult.Kelet felé némi késéssel kezdte éreztetni hatását a romanika, így Magyarországon is főként csak a 12-13. századtól kezdődően beszélhetünk jelenlétéről.Meghatározó stílusjegyekA román stílus főleg az építészetben jelentkezett, - elsősorban a templomépítészetben; de a világi építészetben is megtalálhatjuk nyomait. Az építészeti eljárások, technikák fokozatos tökéletesedése újszerű megoldásokat tett lehetővé, bár még erősen érezhető a római hatás. És noha újból feléled az érdeklődés a díszítőművészet iránt, az elsődleges szempont mindazonáltal az épületek védelmi szerepének érvényesítése marad.A román kor építészetére jellemzőek a tömörebb, zártabb formák, a vaskos falak, a nagy tömegek; gyakori megoldás a vízszintes vagy félköríves térlefedés (ez utóbbit nevezzük dongaboltozatnak); az ajtók és az ablakok általában kisméretűek, félköríves záródásúak; az oszlopok négyzetes fejezetűek, a rajtuk megjelenő alkalmazott plasztikák motívumaikban erősen stilizáltak; a kor építőmesterei előszeretettel képeznek még kupolákat és tornyokat. A kor építészetéből főként templomok maradtak fenn, ezeknél általános alaprajzi megoldás a háromhajós, valamint a kereszthajós térelrendezés; jellemző még a szentélykörüljáró és az ahhoz kapcsolódó kápolnakoszorú. A templombelsőket mozaikok és freskók egyaránt díszíthették.Jelentős volt még a korszak művészetében az ötvösség, az elefántcsont-faragás, a zománcművesség valamint a miniatúrafestés. A megjelenő díszítőmotívumokban és figurális alkotásokban a középkor ízlésvilága és életvitele enciklopédia-szerűen tárul fel.Ilyen stílusú példáulA román stílus legelevenebb, legmarkánsabb, legkiforrottabb megjelenéseit természetesen Nyugat-Európa egyházi építészetében találhatjuk meg (clunyi kolostor, 1095 körül; Notre-Dame-la-Grande, Poitiers, 1130-1148.). Magyarországon a romanika építészetét képviseli például a lébényi bencés apátsági templom (1208 után), valamint a Szt. György bencés apátsági templom, közismertebb nevén: a jáki templom (1220 körül).- cp -
Amit a korstílusokról röviden tudni érdemes - Új sorozatunk elé
A világot járva előfordulhat velünk olykor, hogy - megállva egy templom, egy középület vagy egy kastély előtt - elbizonytalanodunk, mikor és milyen stílusban is épülhetett az adott építészeti alkotás. Képtárakban, múzeumokban megfordulva néha hasonló tanácstalanságba eshetünk egy-egy műtárgy kapcsán.Pedig a művészeti korstílusok ismerete - azon túlmenően, hogy ez a tudás az emberi kultúra, az általános műveltség egyik alapvető elemét képezi - segít pontosabban tájékozódnunk, eligazodnunk a művészet fejlődéstörténetének csodálatos birodalmában is. Az egyes korstílusok elemi felismerése révén egyrészt már könnyebben elhelyezhetünk különféle műalkotásokat is, másrészt viszont valami többletet is megtudhatunk az adott alkotások sajátos világáról. A stílus ugyanis nemcsak külső forma, hanem egyfajta tartalmi üzenet is egyben az alkotók részéről. A külsődleges ismertetőjegyek mögött lényeges koncepcionális elvek húzódhatnak meg, amelyek megismerése magához az alkotáshoz szintén közelebb vihet minket.A következőkben tehát kísérletet teszünk egy-egy korstílus, stílusirányzat lényegre törő áttekintésére. A román stílus, a gótika, a reneszánsz és más korstílusok rövid bemutatásánál kitérünk majd a történelmi háttérre, az adott stílus művészettörténeti jelentőségére, helyére; továbbá az alapvető formai jellemzők számbavételével valamint konkrét példák segítségével ismerhetünk meg egy-egy stíluskorszakot.Bízunk abban, hogy az itt következő - egy-egy stílusirányzattal megismertetni szándékozó - rövid leírások a könnyebb tájékozódáshoz segítik majd hozzá az Olvasót és ily módon végeredményként a művészet gazdag, változatos világa is otthonosabbá válik.- cp -
A jóga és a helyes légzés - A jógalégzés alapjai
A jóga tanában a légzőgyakorlatok - szanszkrit nyelven: pránajámák - különleges jelentőségűek, ugyanis egyfelől: a jóga rendszerében elemi feltétel a helyes légzéstechnika elsajátítása, másfelől: csaknem minden kedvező hatás e gyakorlatok révén is valósul meg.Általánosságban elmondható sajnos, hogy az emberek többsége a levegővétel helytelen módjaihoz szokott hozzá, pedig a légzés - azon túl, hogy biztosítja a szervezet gázcseréjét - számtalan életfolyamatra - szívműködés, vérkeringés, izomműködések, idegi folyamatok - más utakon is kihat. Így a helyes légzéstechnika megtanulása már önmagában hozzájárul egy lépéssel az egészség megőrzéséhez.A jóga légzőgyakorlatainak végrehajtásához lényegében ugyanazok az alapvető feltételek szükségesek, amelyek általában a jóga többi gyakorlatcsoportjához is. Értelemszerűen igen fontos, hogy a légzőgyakorlatokat friss, tiszta, jó levegőjű helyen végezzük. Lehetőség szerint a szabadban - erdőben, kertben - kezdjünk neki a gyakorlatoknak, de természetesen szobában, zárt helyiségben is megteremthetők egy kiadós szellőztetéssel (10 percnyi kereszthuzat) a kellő feltételek. Szintén lényeges feltétel még a csend, a kellemes hőmérséklet valamint a félhomály is - ezek nagyban hozzájárulhatnak a légzőgyakorlatok elsajátításához szükséges ellazulás és figyelemkoncentráció kialakításához, és ezzel a hatékonyabb gyakorláshoz.A légzés egyik legfontosabb szabálya, hogy a levegőt lehetőleg mindig orron át szívjuk a tüdőbe. Az orrlégzés ugyanis az erőteljesebb légzőmunka eredményeként fejleszti a légzőizmokat, élénkíti a vérkeringést; különben pedig az orrüreg a beáramló levegőt portalanítja, felmelegíti és párásítja is. Fontos továbbá, hogy a mély belégzéshez mindig erőteljes kilégzés párosuljon; tulajdonképpen minden jógalégzést intenzív, kiadós kilégzéssel kezdünk.A légzés egyébként a jógalégzés esetén is négy fázisra osztható: belégzés (púraka), belégzés utáni légzésszünet - lélegzet-visszatartás (kumbhaka), kilégzés (récsaka) és kilégzés utáni szünet (szúnjaka). A kilégzés és a belégzés lehetőleg minél egyenletesebb legyen; a légzésszünetekkel együtt fokozhatjuk a légzés időtartamát is, azonban erőltetni semmit sem célszerű!Lehetőleg étkezés előtt gyakoroljunk, mivel az étkezést követő telítettebb állapot megnehezíti a légzés egyes elemeit! Helyezkedjünk el kényelmes testhelyzetben (ez álló, hanyatt fekvő, ülő helyzet egyaránt lehet), és nyugodt, egyenletes légzőmozgásokkal hajtsuk végre a gyakorlatokat!A következőkben az úgynevezett teljes jógi légzéssel és szakaszaival ismertetjük meg az olvasót. A teljes jógi légzés képezi a kiinduló pontját és az alapját a jóga valamennyi légzőgyakorlatának. Ezt lényegében három elem, illetve szakasz alkotja: hasi légzés, középlégzés és felsőlégzés.A hasi légzés elnevezése onnan ered, hogy fellépését a hasfal mozgása jelzi. Belégzéskor ugyanis a hasi szervek kissé lefelé és előretolódnak, ami által a hasfal jól láthatóan előredomborodik, kilégzésnél pedig ellenkező irányú mozgás adódik. E légzéstípus alkalmával elsősorban rekeszizmunkat használjuk. A hasi légzés legtöbbször normális esetben is megfigyelhető, és igen jelentős légzésszakaszt képez, mivel mély belégzéskor a levegő 60%-a ezzel a légzéstípussal kerül a tüdőnkbe.Az önálló hasi légzés begyakorlásakor különösen fontos a kiegyenesített testtarás, továbbá az, hogy lehetőség szerint öltözékünk minden szorosabb darabjától (öv, nadrágszíj) megszabaduljunk, és hogy ne telített gyomorral kezdjünk neki a gyakorlatnak, mivel mindezek gátolnák az érintett izomcsoportok mozgását.A hasi légzést - mint minden más légzést is - kilégzéssel kezdjük. Ilyenkor a rekeszizmot ellazítjuk, a hasizmokat pedig enyhén összehúzzuk. Rövid szünetet követően megkezdjük a belégzést. Ekkor ügyeljünk arra, hogy a mellkas középső és felső részébe ne kerüljön levegő, a mellkas has feletti részének izmait tehát itt ne használjuk! Belégzésnél a rekeszizom rostjait összehúzzuk, a hasizmokat pedig ellazítjuk. Fontos, hogy a levegőt sohase szívjuk, az az izmok mozgása révén szinte magától áramoljék a tüdő alsó részébe! Az egyenletes belégzés után ismét rövid szünetet tartunk, majd ugyancsak egyenletes kilégzésbe kezdünk. Itt szintén kizárólag csak a rekeszizom és a hasizom léphet mozgásba.A középlégzés a mellkas középső részének légzőmozgásával valósul meg. Mivel ebben a mozgásban főként a bordák vesznek részt, bordalégzésnek is nevezik. E szakasz a közönséges légzésben akár a levegő 30-50%-át is szolgáltathatja.A különálló bordalégzés gyakorlását szintén kilégzéssel kezdjük. Rövid szünet után egészen lassú belégzést kezdünk meg, amelynél tudatosan ügyelünk arra, hogy sem a hasfal és a rekeszizom, sem pedig a vállak és a kulcscsontok ne mozduljanak el, tehát hogy hasi és felső belégzés ne jöjjön létre. Belégzés után hosszabb ideig bent tartjuk a levegőt, majd egyenletes kilégzést végzünk, itt is ügyelve, hogy a hasfalunk és a vállunk ne mozduljon el.A felsőlégzés a mellkas felső részének mozgása révén jön létre. E mozgásban jelentős szerepet játszanak a kulcscsontok, ezért e légzésfajtát kulcscsonti légzésnek is nevezik. A belélegzett levegőmennyiség szempontjából e szakasz kevésbé tűnik jelentősnek, ám az igazán egészséges légzésformának mégis fontos eleme, mivel egyedül csak a felsőlégzéssel is kiegészülő teljes légzés teszi lehetővé a tüdőcsúcsok gázcseréjét.Elsajátítása, illetve a különálló felsőlégzés tudatos beidegzése ugyanolyan módon történhet, mint a középlégzésé, azzal a különbséggel, hogy itt a váll, a kulcscsontok emelkedése és süllyedése a cél, miközben a hasi és a középlégzés szakaszában az izmok nem mozdulnak el.A teljes jógi légzés - mint ahogy a neve is utal rá - az emberi légzés mozgásfolyamatainak lehető legteljesebb körét fogja össze, ugyanis mindhárom - az előbbiekben leírt - szakaszt egyesíti magában. A teljes légzés gyakorlatában a hasi szakasztól kezdve fokozatosan telítődik a tüdő, az egyes szakaszok azonban idővel éles határ nélkül simulnak egymásba.Légzés közben igyekezzünk egész figyelmünket kizárólag a légzés menetére irányítani, nem erőltetett megfeszítéssel, hanem nyugodtan. A teljes jógi légzés elsajátítása szempontjából elengedhetetlen a figyelemkoncentráció, amely a légzéssel való együttes alkalmazás révén segít minket hozzá a legkedvezőbb élettani hatások eléréséhez.A teljes jógi légzés egyesíti magában a korábban bemutatott részlégzések minden előnyét. Továbbá azok együttes jelenléte révén a légzés különböző izomcsoportjai között is fokozottabb együttműködés, mozgáskoordináció alakul ki; továbbá a teljes forma még inkább fokozza a helyi vérkeringéseket, fejleszti a légzésben résztvevő valamennyi izomcsoportot, de a tüdőt is.A teljes jógi légzés elsajátításával és rendszeres gyakorlásával - amellett, hogy a jóga egyik központi szerepű eleme lesz a sajátunk - fokozottan valósíthatjuk meg az egészségmegőrzés célját is, hiszen a jógalégzéssel egy valóban helyes légzésmódot tanulhatunk meg.- cp -
Számmisztika I. - Elemzés Cheiro rendszere alapján
Az emberiség nagy részét foglalkoztatja, s mindig is érdekelte az, hogy van-e végzet. A történelem folyamán rengeteg elmélet, hit és vallás született ezzel kapcsolatosan. Az alapjainkban kutakodva megláthatjuk, most is az egyik legérdekesebb filozófiai kérdés: van-e valami, ami sorsszerűen, vagyis megváltoztathatatlanul befolyásolja az életünket?Mindenképpen igen a válasz, s egy ilyen komoly tényező a nevünk és a születési dátumunk is. A születésnapunkat nem változtathatjuk meg, azt olyan erők intézték, ami felett a hétköznapi embernek nincs hatalma. Ha valaki mondjuk megindított szüléssel jön a világra vagy éppen császármetszéssel, akkor az sem véletlen. Földünkön minden - még a katasztrófák is - egy olyan felsőbbrendű akaratot szolgálnak, ami megadja nekünk a boldogság és belső béke lehetőségét is a maga tökéletesen szervezet rendszerén belül. Érezzük, hogy minden esemény mögött tervszerűség működik, de csak, ha visszatekintünk magunk mögé a múltba, akkor válnak a megtörtént csodák világossá előttünk.A születésünkön kívül van egy, a sorsunkat teljes bizonyossággal meghatározó tényezőnk: a nevünk. Ez viszont már megváltoztatható. Igaz ugyan, hogy Magyarországon a házasságkötésen kívül egyetlen alkalommal engedélyezett a névváltoztatás az ember élete folyamán. Érdemes azonban előre gondolkoznunk, például ha gyermeket várunk - úgysem a szülőszobában szokott a kicsinyünk neve eldőlni. Tehát, ha már tudjuk, milyen nevek tetszenek, akkor hasznos dolog kiszámolgatnunk, mit is okozhatunk annak a kis jövevénynek az ő nevével, amit a szüleitől kap, első, s egyetlen biztos ajándékként.Azt mindenki beláthatja, hogy egy furcsa, vagy nevetséges név miatt akár még csúfolhatják is a gyermekünket, s egy határozott, jó csengésű név máris a sikert ígéri. De ennél többet is megtudhatsz, ha egy-két numerológiáról szóló könyvet elolvasol vagy ezt az ismertetőt végigböngészed.Cheiro könyve elején hosszasan elemezgeti, hogy miért alakulhattak úgy a számok, ahogyan, s milyen módon kapcsolódunk a számok által a világegyetemhez. Én ettől most eltekintek, s csak a véleményem szerint érdeklődésre számot tartó részeket dolgozom fel.A számmisztika célja nem csupán a jól használhatóság, a szerencse előidézése, sokkal inkább az, hogy általa az ember tökéletesebbé válhat. Jobban megismeri önmagát, s hatékonyabban ki tudja fejezni azt, aki ő maga, ennek következménye képpen boldogabban élhet. Így összhangba tud kerülni a magasabb rendű törvényekkel, a rendszerrel és a dolgok rendjével, aminek létezését köszönheti. Segítségével bárki teljesebb életet élhet, ami önmagában is nagy teljesítmény egy emberi életben.Világunkban minden rezgésből áll, s mindennek megvan az arra a dologra jellemző rezgésszáma. A testeknek, tárgyaknak és a megfoghatatlan anyagoknak is van saját rezgésük, így a gondolatoknak, s a neveknek is. A név is egy gondolat tulajdonképpen, hiszen, ha valakire emlékezünk, arcán, küllemén kívül felidézhetjük nevét is. Ha valakinek csupán a nevét mondjuk ki, s nem állítjuk oda a másik ember elé, akkor is nyilvánvaló, kiről beszélünk. A fizikai világ dolgait is képesek vagyunk befolyásolni egy-egy rezgéssel, például az ember nevével. Ez már alapvetően meghatározhatja, hogy kit tartunk szimpatikusnak, s ki az, akivel még nem is találkoztunk, de máris ellenszenvesnek tűnik.A számok és jelentésükAz 1-es szám a Napot jelenti. Ő a legfőbb, a kezdet. Minden élet alapja a Földön a Nap, éppen így az összes szám alapja az egy. Ez a szám mindent képvisel, ami egyedi, kreatív és pozitív. Aki ennek a számnak a befolyása alatt született, az munkájában alkotókész, leleményes, találékony. Nézetei erősen egyediek és határozottak. Az ilyen emberek egyéni vállalkozásaikban makacsok és határozottak.Ez vonatkozik mindenkire, aki az 1-es szám jegyében született, így bármely hónap 1-ején, 10-edikén, 19-edikén, 28-adikán, de legfőképpen azokra, akik július 21. és augusztus 28. között születtek vagy pedig március 21. és április 28. között.Az 1-es számú emberek ambiciózusak, nem szeretik a korlátozásokat, s bármi is legyen a szakmájuk, mindig kitűnnek benne. Vezetők kívánnak lenni és képesek megőrizni tekintélyüket. Elérik, hogy beosztottjaik tiszteljék őket, s fölnézzenek rájuk. Legszerencsésebb nap a számukra a vasárnap és a hétfő, kiváltképp, ha az ő saját (születésnapi) számuk szintén erre a napra esik. Még figyelembe kell venni a felcserélhető számaikat is, amikkel együtt már igazán sok szerencsésnek mondható napjuk van: minden hónapban a 2., 4., 7., 11., 13., 16., 20., 22., 25., 29. és a 31.Szerencsés színeik az arany, a sárga és a borz összes árnyalatai egészen az aranybarnáig.Szerencsés ékszerek, amiket érdemes viselniük vagy otthonukban tartani belőlük: A topáz, a borostyán, a sárga gyémánt és minden sárgás színű kő. A 2-es szám a Holdat jelképezi. Birtokolja a Nap (1) feminin (nőies) tulajdonságait. Ez az oka, hogy karakterük különbözősége ellenére rezgéseik harmóniában vannak egymással, s felcserélhető számokként tarthatjuk őket számon.A hozzá tartozó emberek gyengéd természetűek, nagy a képzelőerejük, jó a művészi érzékük és nagyon romantikusak. Ők is leleményesek, de nem olyan erősen törekszenek ötleteik megvalósítására, mint az 1-esek. Tulajdonságaik inkább érzelmi és szellemi síkon, s nem annyira a fizikai világban nyilvánulnak meg.Fő hibáik, amik ellen védekezniük kell: a nyugtalanság és az izgatottság, a kitartás hiánya terveik és elképzeléseik megvalósítása során, valamint az önbizalom hiánya (ezért is nem eléggé kitartóak). Hajlanak rá, hogy túlérzékenyek legyenek, és túl könnyen válnak melankolikussá és csüggedtté, ha környezetük kellemetlen vagy kevés szeretetet kapnak.A 2-es szám jegyében született mindenki, aki bármely hónap 2-odikán, 11-edikén, 20-adikán vagy 29-edikén jött a világra, de jellegzetességük sokkal jobban érvényesül, ha június 20. és július 27. között, a Hold Házának nevezet időszakban születtek. Szerencsés napjuk a vasárnap, a hétfő és a péntek, s az egyeshez és a ketteshez tartozó napok: 1., 2., 4., 7., 10., 11., 13., 16., 19., 20., 22., 25., 28., 29. és a 31. Itt is van bőven választék, hogy mikor érdemes egy fontos dolognak nekiállni.Szerencsés színei a zöld összes árnyalata a legsötétebbtől a legvilágosabbig, a krémszín és a fehér. Azonban kerülniük kell minden sötét színt, különösen a feketét, a bíbort és a sötétvöröst. Ezek ugyanis fokozhatják depresszióra való hajlamukat.Szerencsés drágaköveik és ékszereik az igazgyöngyök, a holdkövek, és mindenféle halványzöld kövek, illetve a jádé. 3-as szám: Ez a Jupiternek megfelelő szám, a 6-tal és a 9-cel van rokonságban. Azokkal van kapcsolatban, akik bármely hónap 3-adikán, 12-edikén 21-edikén vagy 30-adikán születtek. Még nagyobb a jelentősége a 3-as számnak február 19-től március 27-ig, vagy november 21-től december 27-ig.A 3-as számú emberek kifejezetten ambiciózusak, sohasem elégednek meg alárendelt pozíciókkal. Céljuk, hogy kiemelkedjenek a világban, s uralomra és tekintélyre tegyenek szert mások fölött. Ha egy tekintélyt képviselő személy utasítja őket, akkor kiválóan hajtják végre a parancsokat. Szeretik a rendet és fegyelmet mindenben, szívesen segítenek, de ragaszkodnak hozzá, hogy az ő rendelkezéseiknek mások engedelmeskedjenek.Gyakran kerülnek a legmagasabb pozíciókba bármely szakmában. Elsősorban a hadseregben, a tengerészetnél, a kormányzatban jutnak tekintélyes posztokhoz, de az életben bárhol lehetséges ez, ahol a megbízhatóság és a felelősségteljesség alapkövetelménynek számít.Hibájuk, hogy hajlanak a diktátori viselkedésre, hogy megszabják a törvényt mások számára, és túlzottan ragaszkodnak saját elképzeléseik megvalósításához. Rendkívül büszkék, nem szeretnek bármilyen módon lekötelezve lenni másoknak.Függetlenségvágyóak, s a legcsekélyebb korlátozás is feldühíti őket.Azokkal vannak inkább összhangban, akik az ő saját számuk vagy a 6 és a 9 befolyása alatt születtek. Szerencsés napjuk a csütörtök, a péntek és a kedd, ezek közül a csütörtök a legjelentősebb.Szerencsés színeik a mályvaszín, a viola, a bíbor. Ezen kívül másodlagos színként kedvező számukra a kék, a karmazsin és a rózsaszín valamennyi árnyalata.Szerencsekövük az ametiszt, amiből jó, ha mindig hordanak egyet maguknál. 4-es szám: Az Uránusz bolygót jelképezi. Határozott, saját, egyedi jellemmel bíró emberek, akik mindenki máséval ellentétes nézőpontból képesek a világra tekinteni. A vitákban mindig az ellentétes oldalra állnak, bár nem akarnak veszekedni, mégis kiváltják az ellenkezést és sajnos sok ellenséget szereznek maguknak.Különös nézeteket vallanak mindenről, ami eléjük kerül. Ösztönösen lázadnak a szabályok és rendelkezések ellen, és ha kedvük szerint cselekedhetnek, akkor felfordítják a dolgok menetét, akár egész államok rendjét is. Gyakran lázadnak fel az alkotmányos tekintély ellen, és állítanak fel új szabályokat éppúgy a magán- és a közéletben is. A szociális reformokhoz vonzódnak, bajban mindig lehet számítani a segítségükre.Jó tulajdonságaik ellenére nem könnyű nekik barátokat szerezni, ugyanis nagyon függetlenségvágyóak. Úgy tűnik, leginkább az 1,2,7 és a 8-as számok jegyében született emberekhez vonzódnak.Fő hibájuk, hogy nagyon feszültek és túlérzékenyek, érzéseikben nagyon sebezhetőek és hajlamosak rá, hogy magányosnak és elszigeteltnek érezzék magukat.A 4-es számhoz tartoznak mindazok, akik bármely hónap 4-edikén, 13-adikán, 22-edikén, vagy 31-edikén születtek, s egyéniségük még erőteljesebben megnyilatkozik, ha június 21. és július 27., vagy július 21. és augusztus vége között jöttek a világra. Szerencsés nap számukra a szombat, vasárnap és a hétfő. Szerencsés színeik azok, amik elektrikus színek. Az "elektromos kék" és a szürke tűnik a leginkább jónak.Szerencsés drágakövük a zafír, minden árnyalatában.  5-ös szám: A Merkúr bolygót képviseli. Hozzá tartoznak azok, akik 5-ödikén, 14-ediként és 23-adikán születtek, de tulajdonságaik még erősebben megnyilvánulnak, ha május 21. és június 27., illetve augusztus 21. és szeptember 27. között látták meg a napvilágot.Könnyen ismerkednek, gond nélkül szereznek barátokat. Rendkívüli szellemi feszültségben élnek, ennek következtében felőrlik az idegeiket. Ha nincs izgalom az életükben, akkor csinálnak maguknak. Gyorsan gondolkodnak és döntenek, cselekedeteikben impulzívak. Nem nekik való a fárasztó fizikai munka. Jó érzékük van ahhoz, hogy új találmányokkal és ötletekkel pénzt keressenek. Született spekulánsok, hajlamosak a tőzsdei tranzakciókra.Rendkívülien rugalmas a jellemük, ami átcsaphat ingatagságba és csapongásba is. Gyorsan magukhoz térnek a legsúlyosabb csapás után is, semmi sem érinti meg őket igazán. Szerencsés napjuk a szerda és a péntek, különösen, ha saját számuk egybeesik ezekkel.Szerencsés színeik a világosszürke, a fehér és mindenféle csillogó anyag. Arra kell törekedniük, hogy gyakran viseljenek világos színeket, s a sötét árnyalatokat kerüljék el, amikor csak lehetséges.Szerencsés drágakövük a gyémánt és mindenféle csillogó-villogó dolog, az ezüst- és a platinadíszek. 6-os szám: A Vénusz bolygó uralma alá tartozik. Azoknak a születési számuk, akik bármely hónap 16-odikán, 15-ödikén, 24-edikén születtek, és különösen befolyásolja azokat, akik április 20. és május 20., illetve szeptember 21. és október 27. között születtek.Rendkívüli vonzerővel rendelkeznek, alárendeltjeik szeretik, sőt, gyakran imádják őket. Nagyon határozottak terveik véghezvitelében és valóban csökönyösek, kivéve, ha ők maguk kezdenek mélyen ragaszkodni valakihez. Ilyenkor szeretteik hűséges rabszolgáivá válnak.Szeretik a szép dolgokat, az ő otthonuk van a legművészibben berendezve. Kedvelik a színek gazdagságát, a festményeket, szobrokat és a zenét, de mindenben elsősorban a harmóniát. Ha jómódúak, akkor igen bőkezűen támogatják a művészetet, és a művészeket. Ki nem állhatják a viszályt és a féltékenységet (bár ők maguk ezt sokszor kiprovokálják). Szerencsés napjaik a kedd, a csütörtök és a péntek.Szerencsés színt nehéz megállapítani, talán a sárgás és az arany árnyalatok illenek a leginkább hozzájuk.Szerencsés drágakövük speciálisan a türkiz, és a smaragdok. 7-es szám: A Neptunusz bolygóhoz tartozik, és azokat képviseli, akik bármely hónap 7-edikén, 16-odikán vagy 25-ödikén születtek, s azokat befolyásolja leginkább, akik június 21. és július 27. között születtek. Jól megférnek a 2-es számhoz tartozó emberekkel, akik 2-odikán, 11-edikén, 20-adikán vagy 29-edikén jöttek világra. A 7-es számhoz tartozó emberek függetlenek, eredetiek, nagyon sajátos egyéniséggel. Szívből szeretik a változást, az utazást. Ha tehetik, szívesen látogatnak meg idegen földeket és érdeklődnek távoli országok ügyei iránt. Gyakran kiváló írókká, festőkké és költőkké fejlődnek, de bármivel is foglalkoznak, előbb vagy utóbb megmutatkozik a sajátos stílusuk, filozofikus életszemléletük, amely kihat minden művükre.Keveset törődnek az élet anyagi oldalával, mégis gyakran meggazdagodnak eredeti, intuitív üzleti elképzeléseik vagy ötleteik segítségével, de vagyonukból jelentős részt áldoznak jótékony célokra. Szükségük van egy racionális beállítottságú családtagra, nehogy az élet vihara vagy mások rosszindulata miatt elsodorja őket az élet.Sajátos hozzáállásuk van a valláshoz, nem szeretik a kitaposott utat ezen a téren, inkább alkotnak maguknak egy saját vallást. Ez mindig a képzeletre és a titokzatosságra alapul. Szerencsés napjaik a vasárnap és a hétfő, éppen úgy, mint a 2-es számhoz tartozóknak.Szerencsés színek a zöld valamennyi árnyalata, a halvány színek, a fehér és a sárga. Kerülniük kellene a kimondottan sötét színeket.Szerencsés drágaköveik a holdkövek, a macskaszemek és az igazgyöngyök. 8-as szám: A Szaturnusz bolygóhoz tartozik. A nyolcast az emberi igazságszolgáltatás szimbólumának nevezik az okkult tudományokban.Befolyásolja mindazokat, akik bármely hónap 8-adikán, 17-edikén vagy 26-odikán születtek. Még erősebb a hatása, ha december 21. és február 26. között született valaki.Ezeket az embereket gyakran félreértik, talán ez az oka, hogy szívük mélyén magányosnak érzik magukat. Mély és nagyon intenzív természetük van, s roppant erős egyéniségük. Rendszerint jelentős szerepet játszanak az élet színpadán. Bármilyen ügyet tesznek magukévá, megkísérlik azt minden érveléssel vagy ellenkezéssel szemben diadalra juttatni. Sokszor ridegnek és tartózkodónak tűnnek, bár valójában meleg szívvel fordulnak az elnyomottak felé, de titkolják érzéseiket. Nagy sikereik vagy nagy kudarcaik vannak, számukra nem létezik arany középút. Ha becsvágyók, akkor általában nagy felelősséggel járó állást vállalnak, ami részükről önfeláldozással jár.Az alacsonyabb erkölcsiséggel rendelkező 8-as szám alá tartozó egyének általában konfliktusba kerülnek az emberi igazságszolgáltatással és tragikus véget ér életük. Szerencsés színeik a sötétszürke, fekete, sötétkék és a bíbor minden árnyalata. Ha világos színekbe öltözködnek, félszegnek tűnnek, és olyan benyomást keltenek, mintha nem lenne velük rendben valami.Szerencsés napjaik a szombat, vasárnap és a hétfő. Szerencsét hozó köveik az ametiszt és a sötét árnyalatú zafír, valamint a fekete gyöngy vagy a fekete gyémánt. 9-es szám: A Mars bolygóhoz tartozik. Uralma alá tartozik bármely hónap 9-edike, 18-adika és 27-edike, de a március 21. és április 26. közötti időszak is.A 9-es szám az erő, energia, a pusztítás és a háború szimbóluma. A mindennapi életben erőt, becsvágyat, uralkodást és vezetést jelent. A vasat képviseli, amiből a harci eszközeink is készülnek.Ezek az emberek életük minden vállalkozásában küzdőknek mutatkoznak. Ifjúságuk nehéznek bizonyul, de általában szilárdságuk, erős akaratuk és elszántásuk segítségével végül sikeressé válnak. Hirtelen vérmérsékletűek, impulzívak és a maguk urai akarnak lenni.Ha a 9-es szám az általánosságnál jobban uralkodóvá válik életük dátumaiban és eseményeiben, akkor hajlamossá válnak, hogy viszályt szítsanak, s sok ellenséget szerezzenek maguknak. Ilyenkor nagy az esélyük a megsebesülésre vagy a háborús sérülésekbe való belehalásra.Nagyon bátrak, és remek katonákká vagy vezetőkké válnak, bármely olyan ügyben, amit magukévá tettek. Veszélynek leginkább a saját vakmerőségük miatt vannak kitéve. Különös hajlamuk van arra, hogy tűzzel vagy robbanással kapcsolatos sérüléseket szerezzenek maguknak.Nem viselik el a kritikát, s ha elégedetlenek az élettel, akkor is saját magukról jó véleménnyel vannak. Nem tűrnek beleszólást terveikbe. Szeretik, sőt elvárják, hogy felnézzenek rájuk és egyértelmű, hogy ők akarnak a ház urai lenni.Nagyon tehetségesek a szervezésben, de ha nem ellenőrzik magukat, akkor szétesnek a dolgok körülöttük túlzott mértékű kapkodásuk miatt.A szeretetért és a kedvességért szinte mindenre képesek, és belőlük lehet a legnagyobb bolondot csinálni, ha valaki az ujja köré csavarja őket.Tulajdonképpen szerencsés dolog a 9-es szám alatt születni, csakhogy az egyénnek uralkodnia kell magán, nem engedheti, hogy a vérmérséklete és az erőszakosságra való hajlama irányítsa, s ezek elsodorják. Szerencsés színei a karmazsin és a vörös összes árnyalata és a rózsaszín árnyalatok.Szerencsés napjuk a kedd, a csütörtök és a péntek.Szerencsét hozó kövük a rubin, a gránát és a vérkő, ezek valamelyikét jó a testükön viselni. Derita mNemos
Savászana - Ellazulás, önlazítás a jógában
A savászana kifejezés megközelítőleg annyit jelent: "a halott testhelyzete". És ez az elnevezés jól össze is foglalja a jóga ezen egyik alapvető gyakorlatának lényegét. Végrehajtása közben ugyanis a jógázó a külső szemlélő számára halotthoz válik hasonlóvá. Ha az illető végtagjait felemelik majd elengedik, azok éppen úgy esnek vissza, mintha élettelenek volnának. Emellett a gyakorlatot végző személy bizonyos mértékig érzéketlenné válik a külvilág ingereivel szemben is.Valójában persze a savászanának semmi köze sincs a halálhoz: ez az állapot sokkal inkább hasonlít a félig alvó állapotához, amikor a test már némileg elzsibbad, ellazul, az agy azonban még valamelyest éberebben működik, valamire összpontosítja gondolatfolyamatait.A savászanát - és a későbbiekben is valamennyi más jógagyakorlatot - ajánlatos a szabadban, csendes, árnyékos helyen, télen pedig ugyancsak csendes, félhomályos, kellemes hőmérsékletű és főleg jó levegőjű helyiségben végezni. Az egyes gyakorlatok sikere, hatékonysága, eredményessége elsősorban ezektől a feltételektől függ. Továbbá a gyakorlat megkezdése előtt lehetőleg szabaduljunk meg minden zavaróan szoros ruhadarabunktól (övtől, szemüvegtől, karórától), - ezek ugyan nem teszik lehetetlenné, de megnehezítik a gyakorlást.Testhelyzet szempontjából a kényelmen és az ellazuláson van leginkább a hangsúly. Legkedvezőbb a hanyatt fekvés, amelynél a karokat és a lábakat lazán kinyújtjuk. Fejünk alá lehetőleg ne helyezzünk párnát, de aki annak használatához már túlságosan hozzászokott, azzal is élhet. Emellett a gyakorlat végezhető bármilyen más kényelmes fekvésben, felhúzott lábakkal, kissé behajlított karokkal stb. is; ha pedig az alkalom nem tesz lehetővé fekvő helyzetet, ülésben is végrehajtható (azonban itt is fontos pl. a fej jó alátámasztása). Valamennyi testhelyzetben fontos még, hogy szemünket hunyjuk le, és (erőltetés nélkül) tartsuk csukva.Az önlazítás technikájának egyik alapvető eleme a megfelelően uralt figyelem. A figyelemkoncentráció minden lépés alkalmával fontossá válik. Ezen a ponton lép be a folyamatba a jóga egyik kiegészítő iskolája, a mantra jóga, amely tanaiban a verbális önhipnózis, önszuggesztió egy hagyományos módszerét dolgozza ki. Ez az igen összetett jógarendszer lényegében bizonyos szavak, rövidebb formulák ismételgetésével igyekszik hatásokat kiváltani az emberi szervezetre. Arról van itt szó, hogy a figyelem erős összpontosításához jó eredménnyel használható fel a nyelv is, hiszen az emberi tudatban nyelviség és gondolkodás számtalan ponton kapcsolódik. Egy-egy testi elemre, vagy elérni kívánt hatásra utaló tömör formula előbb halk, majd már csak gondolatban folytatott ismételgetése révén reflexszerű kapcsolatok alakíthatók ki. A savászana egyes helyzetgyakorlatai is lényegében az így kialakuló / kialakított önhipnózison alapszanak.Az önlazítási technika lényeges összetevője még a megfelelő légzésforma. Ez lényegében lassú, egyenletes, nyugodt légzést jelent. Gyakorlás közben légzésünket lassítsuk egészen le, hogy szinte csak pihegjünk, ugyanakkor vigyázzunk arra, hogy ezzel ne okozzunk szervezetünkben oxigénhiányos állapotot! Végrehajtásánál a hasi légzés domináljon, mert ehhez kell a legkevesebb izommunka. Ezek mellet viszont természetesen a légzés konkrét üteme és mélysége mindenkinél egyénileg alakulhat.Első gyakorlatVégtagjaink és törzsünk valamennyi izmát először igyekezzünk minél jobban megfeszíteni, mintha nyújtózkodnánk. Ezután testrészeinket és izmainkat lassan, fokozatosan ellazítjuk. Ezt kezdhetjük kezeinken, majd terjesszük ki lábainkra, majd törzsünk egészére, végül arcunk izmaira is! E műveleteket nagyban megkönnyítheti egy-egy adott elemre utaló formula megfelelő ritmusú ismételgetése (pl.: "jobb kezem ellazul", "bal kezem ellazul" - és így tovább). Ügyeljünk arra, hogy valamennyi izmunk elernyedjen!Második gyakorlatAz előbb leírt rend szerint most nehézség, valamint melegség érzetét alakítjuk ki testrészeinkben. Kezdjük tehát kezeinken, majd az érzetet vigyük át további testrészeinkre! Ha e lépéseket sikeresen elsajátítjuk, a melegségérzet és az elnehezülés érzése testünk egészére spontán módon kiterjed.Harmadik gyakorlatA savászana következő lépése az ideális légzésforma kialakítása. Erről korábban is szóltunk, hiszen megléte alapjaiban a gyakorlatsor egészéhez fontos, azonban a közvetlenül ez után következő lépések szempontjából itt válik fontossá külön is a légzésre összpontosítanunk. Itt kerülhet sor arra, hogy légzésünket előbb figyelemösszpontosítás révén, majd idővel mind nagyobb automatizmussal tökéletesen egyenletessé, ugyanakkor megfelelő intenzitásúvá tegyük.Negyedik gyakorlatEnnél a gyakorlatnál alakítjuk ki a szívműködés egyenletességét, szabályosságát. Első lépésben koncentráljuk figyelmünket szívünkre, dobogásának érzékelésére! Idővel - részben ezen összpontosításnak köszönhetően - szívverésünk ritmusa egyre egyenletesebbé válik. Itt lényegében egy látszólag tudatosan kevésbé irányítható hatásról van szó, ám az eddigi gyakorlatok helyes elsajátítása, végzése esetén - így többek között éppen a légzés egyenletessé tételével - az alapvető élettani működések szabályossága már járulékoson adódik, viszonylag hamar elérhető.Ötödik gyakorlatE lépésben a has táján idézzük elő szétáradó melegség érzetét. Itt is használhatunk utaló formulákat; arra azonban vigyázzunk, hogy ne a hasfal izmain keresztül igyekezzünk az érzetet megvalósítani, hanem kizárólag gyomrunkra összpontosítsunk, a melegség érzetének ugyanis onnan kell szétterjednie!Hatodik gyakorlatA gyakorlatsor utolsó lépéseként a homlok hűvösségének érzését kívánjuk előidézni. Ennek érzése lényegében ahhoz hasonló, mint amikor hidegvizes borogatást tartunk a homlokunkon; megvalósítására pedig - a megfelelő eredményességű figyelemkoncentráció elérésének érdekében - szintén alkalmazható verbális önszuggesztió. E lépés tetőzi be mindazt a pihentető, ellazító hatást, amelynek köszönhetően a gyakorlatsor elvégzése után akár éppoly kipihentnek is érezhetjük magunkat, mint egy kiadós alvásból ébredve.A savászana, vagyis az önlazítás gyakorlata életkorra, nemre, egészségi állapotra való tekintet nélkül mindenki számára előnyös hatású lehet. Bárki könnyen elsajátíthatja, és a későbbiekben szintén kedvező eredményekkel végezheti. Ez a maga nemében egyedülállóan jótékony hatású gyakorlat alkalmas a test valamennyi izmának teljes ellazítására, valamint a szellem pihentetésére egyaránt.- cp -
Kiállítás: Hattyúk - El Kazovszkij kiállítása a Várfok Galériában
Kivétel nélkül valamennyi El Kazovszkij-képen megtalálhatjuk azt a bizonyos végzetesen nyugtalanító pontot, amely azonnal magára vonja a néző figyelmét, s amely aztán idővel nem is engedi továbbsiklani vagy kitérni a tekintetet. Talán csupán egy- elsőként aprónak tűnő - részlet, egy finoman elrejtett momentum, s a befogadót máris magába vonta az adott festmény örvényszerű teljessége.A hazai kortárs képzőművészet kapcsán gyakran elhangzik a vád, mely szerint alkotások egész tömege keletkezik anélkül, hogy akár egyetlen is felmutatna bármilyen különleges egyediséget, markánsan elütő tartalmi vagy formai jegyet. El Kazovszkij alkotói tevékenységét viszont éppen az jellemzi, hogy egyáltalán nem olvad bele semmiféle megszokottba, semmiféle jellegtelenbe, hanem egészen új, senki máséval össze nem vethető vizualitást hoz létre.De festményeit korántsem csupán a megjelenítés különleges jegyei emelik ki a mások képei alkotta tömegből. Bár már a következetesen- szinte névjegyként - alkalmazott élénk, izzó színek, valamint az azokból kialakított, feszültségekkel terhes kontrasztok is azonnal felismerhetővé, jól elkülöníthetővé teszik a művész alkotásait, ám ami igazán különlegessé teszi befogadásuk élményét, az a bennük felsejlő, kibontakozó világ. Végletesen letisztult, utalásszerű formák révén, a tér nyitottságának különféle elrendezésein keresztül születnek meg ezek a titokzatos világok, amelyek a létezés határélményeihez, fordulópontjaihoz vezethetnek el bennünket, és amelyekben újra és újra átgondolhatjuk mindazokat a végpontokat, amelyekhez valaha is elértünk vagy elérhetünk.El Kazovszkij Hattyúk című kiállítása még április végéig tekinthető meg az I. kerületi Várfok Galériában.Várfok GalériaBudapestI. kerület, Várfok utca 14. nyitva tartás: keddtől szombatig 11 és 18 óra között http://www.varfok-galeria.hu - cp -
Kiállítás: Indonézia arcai - Indonéz kulturális est a Virányosi Közösségi Házban
Indonézia neve a legtöbbünk számára egy egzotikus országot, egy egészen távoli világot jelent, ám az országnév ennél lényegesen többet nem igen mondhat nekünk. A több ezer szigeten elterülő, délkelet-ázsiai ország számtalan népcsoportjáról, és azok életmódjáról, sokszínű művészetéről általában már csak keveset tudunk. Pedig az indonéz világ, és benne a gazdag hagyományokra épülő, rendkívül változatos kultúra, amelyben a hinduizmus, a buddhizmus és az iszlám hatása egyszerre van jelen, igazán érdemes lehet a megismerésre.Erre nyújt kiváló alkalmat a XII. kerületi Virányosi Közösségi Házban március 31-én, szombaton 17 órától megrendezésre kerülő kulturális est. Itt igen sok oldaláról ismerhetjük meg az Indonéz-szigetvilág ezerárnyalatú hagyományvilágát és kultúráját. Indonézia egy fényképkiállítás révén, valamint a legkülönbözőbb előadó-művészeteken keresztül mutatja meg arcait; most mindenki kedvére belekóstolhat eme gazdag élményvilágba, amellyel a délkelet-ázsiai ország lepi meg az arra utazót.Az Indonéz Nagykövetség által támogatott kulturális est keretében tradicionális táncdarabokat (Bárdos Yvette és tanítványai, valamint Iris és csoportja közreműködésével) és hagyományos bábjáték- / árnyjáték-előadást (Ki Oemartopo előadásában) tekinthetünk meg. Koncertet ad továbbá a Topong Bang gamelánzenekar, ahol is a hagyományos - túlnyomórészt ütőhangszereken megszólaló - jávai gamelán zenével ismerkedhetünk meg.A rendezvényt Bárdos Yvette Indonézia arcai című fotókiállítása teszi teljessé, amelyet az est folyamán Ács László, az Indonézia útikönyv szerzője nyit majd meg, és amely tárlat képein keresztül bepillantást nyerhetünk az indonéz emberek hétköznapjaiba, megleshetjük gesztusaikat, szokásaikat, életük egyszerű pillanatait is.A kulturális est szervezői minden kedves Indonéziát látott, és még nem látott érdeklődőt egyaránt sok szeretettel várnak!Virányosi Közösségi HázBp., XII. ker.,Szarvas G. u. 8/ctel.: 200-87-13 megközelíthető: a Moszkva térről induló 156-os busszal a végállomásig; belépődíj: 550.- Ft,a korlátozott férőhelyre való tekintettel a belépőjegyek elővételben kaphatók.- cp -