Tel.: 06 1 371 21 91 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Magazin
További cikkek
Különös szomszédság
Növény- és állatvilág emberkéz alkotta életterekbenAz emberiség fokozatos civilizálódásának szükségszerű, de egyben igen káros velejárójává lett a természetes életterek megcsonkítása, megnyirbálása. Az egyre gyorsabb ütemben fejlődő technikának köszönhetően az ember természetes környezetéből egyre nagyobb és nagyobb területeket szakított le a maga számára, míg végül mostanra már azon kell magunkat észrevennünk, hogy- habár csupán egyetlen fajt alkotunk a Föld élővilágából - jelentősen átalakítottuk bolygónk arculatát - és sajnos nem minden szempontból előnyére...Azzal azonban, hogy számtalan elemében átalakítottuk környezetünket, furcsamód egyben új élettereket is hoztunk létre. Az emberkéz alkotta, vagyis mesterséges környezetekhez ugyanis szintén alkalmazkodni tudott a maga módján az élővilág. És jelenünkben - noha gyakorta azt hisszük, immár sikerült teljesen hermetikusan elzárnunk magunkat planétánk egyéb élőlényeitől - valójában számos"hívatlan" szomszédunk, potyautasunk terem egy-egy ilyen általunk berendezett térben. Hívatlan szomszédaink pedig sokszor éppoly ügyesen és gyorsan alkalmazkodnak, mintha csak az őstermészet evolúciójának színpadán kellene bizonyítaniuk rátermettségüket.A folyamat talán azzal vette kezdetét, hogy az ember bizonyos állat- és növényfajok háziasításába fogott. A vadászatot az állattartás váltotta fel, a gyűjtögetésből idővel növénytermesztés lett, ám ezzel nem csupán egy-egy emberi közösség élelemszerző stratégiája alakult át jelentős mértékben, hanem egyben az embert körülölelő táj szintén erősen átformálódott.A mezőgazdaság, a természet tudatos birtokbavétele azonban csak az egyik lépés volt, amellyel egy időben viszont egy másik folyamat is megindult. Arról van szó nevezetesen, hogy az ember - nagyrészt éppen a megváltozott élelmezési módoknak, a bővülő lehetőségeknek köszönhetően - mostanra végre letelepedhetett. Már nem kellett folytonos vándorlással töltenie mindennapjait, hanem az újonnan kialakított szántóföldek és legelők lehetővé tették számára, hogy azok közvetlen szomszédságában le is telepedjen, és így helyben jusson hozzá táplálékához.Saját külön életteret képezett tehát a maga számára, amely élettér ugyanakkor kezdetben még minden bizonnyal nem teljesen "természetellenes" környezetként állt össze. A kezdetleges emberi települések valószínűleg éppoly "természetközeliek" lehettek, mint a korai kultúrtáj, az ember által megművelt földek és legelők alkotta vidék. A fejlődés megindulásakor még nem alakulhattak ki éles határvonalak emberi és természetes élettér között: egy sárból tapasztott épületfalban, vagy egy kezdetleges eszközökkel megművelt szántón éppoly otthonosan megélhettek erdő, mező élőlényei, akárcsak az érintetlen területeken.Idővel azonban mind erőszakosabban avatkoztunk bele természetes élő környezetünk érzékeny egyensúlyaiba, miközben igyekeztünk mindinkább elhatárolódni is e környezettől, míg végül a modern technika segítségével olyan "steril" tereket hoztunk létre, melyekben az életnek szigorúan csak azon formái férhetnek meg, amelyeket mi magunk beengedünk.Ne higgyük azonban, hogy élettereinket csupán húst, tejet, tojást előállító gyáraink "élő anyagával", no meg lakásban tartott kedvenceinkkel osztjuk meg! A természet ugyanis - éppen élni akarásának köszönhetően - mesterséges környezeteinkből is részt követel. És leleményessége, alkalmazkodóképessége révén e részt ki is veszi magának.Az emberiség évezredek óta épít városokat magának. Az első ilyen nagyobb lélekszámú települések mintegy 6-7000 évvel ezelőtt kezdtek kialakulni az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban. E fejlődés során a természettel szinte még lépten-nyomon összenőtt őstelepülésektől fokozatosan eljutottunk a mai óriásvárosok teremtette, látszólag a természettől való tökéletes elkülönülést megvalósító állapotba.Hosszú utat tettünk meg, amíg a természetben talált építőanyagokat (fa, tapasztott sár) előbb tartósabb - de még részben természetesnek mondható - elemek (kő, égetett agyagtégla), majd mostanra ipari alapanyagok (fém, üveg, műanyagok) váltották fel. Közben viszont városaink egyre kevésbé nyújtottak teret a "vadonból" származó élőlényeknek.Mert mivel szembesülünk ma? Városaink mind tervezésükben, mind a felhasznált anyagok tekintetében, mind működésükben teljes mértékben mesterségesek. Aligha tudnánk a természetes élettértől inkább eltávolodott környezetet elképzelni megalopoliszainknál, ahol négyzetkilométereken keresztül aszfalt és beton fedi el a természetes talajt, ahol a légkör óriási körzetben erősen szennyezett, ahol a zajszint huzamosabb ideig a természetes érték többszörösén van.Ki gondolná akkor, hogy még ilyen környezetben is lehet helyük az emberi életen kívül a vegetáció más formáinak? Pedig bizony még fejlett nagyvárosainkban is utat törhet magának a természet, és számtalan példa mutatja, hogy ezt meg is teszi. Az ember által létesített új környezeti viszonyokhoz az élővilág valójában éppúgy alkalmazkodott, ahogy ezt bármely más környezeti változás esetén is tette volna; sőt: bizonyos élőlények nem csak elviselik az így kialakult új körülményeket, de olyan jól sikerült adaptálódniuk, hogy kifejezetten előnyben is részesítik a modern emberi civilizáció teremtette élettereket.A növényvilág képviselői közül elsősorban azok hódíthatták meg a városokat, amelyek eredeti élettere is némileg hasonló életfeltételeket nyújtott. Ne gondoljuk ugyanis, hogy a természetben nincsen megfelelője betonrengetegeinknek: azok a növényfajok, amelyek a törzsfejlődés során sikeresen alkalmazkodtak a zordabb éghajlati viszonyokhoz, a tápanyagban szegény, igen kemény talajhoz - például a vulkáni lejtőket, kietlen sziklás vagy félsivatagos területeket népesítették be -, könnyen elszaporodhattak városainkban is.Ezeket a legkülönfélébb fajú, általában apróbb termetű és kevésbé tetszetős növényeket - amelyek főleg a fűfélék közé tartoznak - gyakran találhatjuk meg építési területeken, foghíjtelkeken, de némely európai nagyvárosban már a második világháború bombázásait követően megjelentek a romok között. E növények gyakorlatilag bárhol megtelepedhetnek, ahol szélhordta magvaik akár csak a legapróbb repedésekre találnak falfelületeken vagy burkolatokon, így az egyes populációk óriási területekre terjedhetnek ki.Az állatvilág egyes képviselői szintén megtalálhatják természetes élőhelyeik emberkéz alkotta megfelelőit. A városi épületek függőleges homlokzata például megközelítőleg ugyanolyan fészkelési lehetőséget biztosít, mint a szirtfalak, így az ilyen életteret kedvelő madárfajok könnyen áttérhettek a városi életmódra is. Az egyik legjellegzetesebb példa erre a közönséges városi galamb, melynek őse még a háziasítás során szokta meg az ember közelségét, de amely azóta a nagyvárosokban visszatért a független élethez. E populációkhoz viszont hamar a még nem tenyésztett fajtársak is csatlakoztak, és immár ezek kereszteződései képeznek változatos madárrajokat Nyugat- és Közép-Európa-szerte számos nagyvárosban. A városi galambok éppúgy építik fészkeiket a 19. században keletkezett városi épületek klasszikus oszlopfőire és homlokzati díszítéseire, ahogyan egy tengerparti sziklafal párkányaira és repedéseibe építették volna.A tél közeledtével tízezres csapatokban gyülekeznek a városokban a seregélyek, hogy az épületeken megülve élvezzék a némileg enyhébb időjárást, hiszen hidegebb napokon a városokban akár több fokkal is melegebb lehet, mint a környező vidékeken. Sok ház elhagyott tetőtere, sötét padlása könnyen megközelíthető egy-egy kimozdult tégla vagy tetőcserép résén át. Egyes denevérfajok ugyanolyan kényelmesnek tartják az efféle helyeket, mint a barlangjaikat. Más madárfajok (pl. sok fecskeféle) tagjai meg éppen arra jöttek rá, hogy territóriumuk területén lényegesen több a szellőzőakna és a kémény, mint az odvas fa, valójában tehát az emberi környezetben e fajok szintén könnyebben találhattak fészkelőhelyre. Még sokáig folytathatnánk a felsorolást: hiszen számos madárfaj találta meg így vagy úgy ideális élőhelyét a városok épületdzsungeleiben, ahol gyakran kedvezőbb időjárási viszonyok között és lényegében zavartalanul fészkelhet és élhet.Megint más állatfajokat meg éppen a táplálékszerzés kedvezőbb lehetőségei vonzottak az ember által alakított környezetbe. Mivel e városi bevándorlók éppen azt a fajta táplálékot találják meg itt nagy mennyiségben, amelyet a legjobban kedvelnek. Egyes molyok lárvái kövérre híznak, miközben keresztülrágják magukat finom gyapjúból készült ruháink halmain; az épületgerendák és a bútorok fájában pedig termeszek és bogárlárvák furkálhatnak kedvükre. A trópusi területek nagyvárosaiban a függőleges betonfalak és ablaktáblák ideális életteret jelentenek bizonyos gyíkok számára, amelyek már az eredeti természetes élőhelyükön is jó tapadóképességet fejlesztettek ki a fatörzseken le és fől rohangálva, és amelyek most e felületeken közlekedve fogdossák össze roppant gondossággal a lakásokba a mesterséges fények által becsalogatott rovarokat.A nagyvárosokban élő állatok túlnyomó többségét azonban egyetlen óriási táplálékforrás vonzotta ide: az emberi hulladék. A gondatlanul eldobált élelmiszer-maradékok, a mindennapi életünk termelte hatalmas hulladékhalmok legalább olyan jelentős táplálékforrást jelentenek egy egész csomó állat számára, mint a szavannák fűtengerei vagy éppen az óceánok kiterjedt planktonrajai az ott élők számára. És e speciális táplálékforrásra itt is teljes tápláléklánc épülhet, melyben az egymással táplálkozó állatok egész láncolata a szeméthegyek nyújtotta biztos és állandó alapról indul ki. E hulladékfogyasztó közösségekben persze minden kisebb léptékben zajlik, itt a rágcsálók alkotják az uralkodó réteget.Amióta csak településeket alakít ki magának az ember, az egerek és patkányok különféle változatai azóta szegődnek mellé, hívatlan társként követve mindenhová. E rágcsálók kezdetben főleg az élelmiszerraktárakat dézsmálták meg előszeretettel, ám ennél sokkal nagyobb kárt okoztak azokkal a betegségekkel, amelyekkel időről időre az egyes települések emberi lakosságát fertőzték meg. Patkányokon élő bolhák (melyek a patkányokon kívül az emberre is áttelepedhettek) terjesztették el például a pestist a 14. század Európájában, aminek következtében a kontinens akkori teljes lakosságának közel egynegyede halt meg a súlyos járványban. Ez pedig már arra figyelmeztet, hogy bizonyos esetekben közvetlen veszélyeket is rejthet az emberi környezetben hívatlanul megtelepedő vegetáció.Persze akármilyen sikeresen is alkalmazkodtak például az előbbiekben megemlített városlakó populációk, a természetes életterek fajgazdagsága szerencsére még így is bőven meghaladja a városi életterekét. Azonban legyen szó akár a városi galambokról, akár a termeszekről, akár a háziegerekről, figyelembe kell vennünk az alábbiakat: a városokban bőséges és az év egészében folyamatos a tápanyagellátás; a városi életterek általában védettebbek az évszakos időjárási változásoktól; az előbbi kettő következtében e fajok folyamatosan és igen intenzíven szaporodhatnak, az így megnövekedett egyedszám viszont szintén jelentősen növelheti a járványveszélyt.A fertőzés esélyét ráadásul tovább növeli még az a tény is, hogy az ezeket terjesztő fajok felett a táplálékláncban itt általában már nem áll további ragadozó, így a megbetegedett és már legyengült egyedek is még viszonylag hosszabb ideig életben maradhatnak, és terjeszthetik a hordozott betegségeket, pedig normális körülmények között éppen ezek szolgálnának egy csúcsragadozó táplálékául.A járványveszély megnövekedő kockázatához járulnak még hozzá mindazon egyedi károk, amelyekről korábban egyes eseteket bemutatásakor már említést tettünk. Az efféle élőlények végtelen elszaporodása tehát igen súlyos problémákat jelenthet a városokat egyébként saját lakhely megteremtése céljából felépítő ember számára. Így a városlakó embernek nincsen más választása: kezébe kell vennie az ellenőrzést e hívatlan társbérlők fölött, ami gyakran adott populációk megritkítását is jelentheti az egyensúlyok visszaállítása érdekében.A szabályozás mindazonáltal szerencsére más fajok életben tartását is jelentheti, hiszen valójában például parkok, kertek telepítésvel mi magunk tudatosan is képzünk élettereket, hogy környezetünket minél változatosabbá tehessük. És az utóbbi időben sok városban a közösség maga is felismerte, hogy a mesterséges környezet élővilágáért szintén felelőséggel tartozik.Végül pedig a városokat mint élettereket tanulmányozva megoldást kell találnunk arra a problémára is, miként tudnánk a természet fokozatos és egyre gyorsabb ütemű felélése helyett inkább együtt élni csodálatos változatosságával, mielőtt még bolygónkat egyetlen összefüggő, kaotikus várossá változtatva végleg ki nem szorítjuk az élővilágot természetes környezetéből.- cp -
Bolyongás - Françoise Gilot alkotásai az XO Galériában
"Nem azért kezdek el egy új képet, hogy újra ellenőrizzem azt, amit már tudok, hanem épp ellenkezőleg: az ismeretlennel igyekszem egyenlő értékűvé válni" - fogalmazza meg a festészetről vallva Françoise Gilot.A kortárs francia festészet kiemelkedő alkotónője többek között a magyar születésű, de nagyobbrészt Párizsban tevékenykedő Rozsda Endre segítségével indult el pályáján, de művészete Picasso hatásainak szintén sokat köszönhetett, akihez egyébként élettársi kapcsolat is fűzte.Gilot festészete kezdetben a forma és a színek élénk játékából indul ki - lényegében egyfajta absztrakt, dekoratív kubizmust valósítva meg ezzel; majd fokozatos letisztulás eredményeként a képek színvilága sötétebb tónusokba - leginkább a szürke árnyalataiba - fordul, a formavilág ugyanakkor kifinomultabbá válik, idővel mind jellemzőbbé válnak az emberi alakok is. A képek izzó feszültségét ekkor már a formák önálló dinamizmusán túl az ember és absztrakt terének konfliktusai adják. E festmények bizonyos értelemben véve olyanok, mintha formákban próbálnánk elgondolni, terekké próbálnánk leképezni elvont fogalmainkat: az alkotó olyan képekben való gondolkodást valósít meg, amelyben a fogalmak közti kapcsolatok bonyolult terekben, összetett formákban, képi szerkezetekben jelennek meg. A Gilot által felvetett fogalmak pedig létünk olyan rejtélyes, titokzatos alapélményeire utalnak vissza, mint amilyen például a mítosz vagy éppen az utazás.Françoise Gilot művészete maga is bolyongás: egy csapongó vizuális utazás az emberi érzelmek és benyomások gazdag, ezerárnyalatú világmindenségében.A Françoise Gilot alkotásaiból megrendezett kiállítás éppúgy július 14-éig látogatható, mint testvérkiállítása, az XO Galériától nem messze található Várfok Galériában bemutatott Rozsda Endre-tárlat.XO GalériaBudapest, I. kerületVárfok utca 11. nyitva tartás: vasárnap és hétfő kivételével naponta 11 és 18 óra között- cp -
A barokk
Történeti tényekA 17. század Európáját elsősorban a feudális visszarendeződés, a fejedelmi abszolutizmusok megszilárdulása és az ellenreformáció kibontakozása határozta meg. E korszak megváltozott ízlését jelezte a barokk korstílus kialakulása, amely a művészetek történetében a reneszánsz stílust követte.A barokk gyökerei - a reneszánszéhoz hasonlóan - Itáliába nyúlnak vissza, ahol is a 16. század második felére tehetők az új stílus megformálódásának első jelei. A barokk idővel egész Európában uralkodóvá vált, de jellemzően az erős katolikus hatás alatt álló területeken volt meghatározóbb: így a stílus igazán eredeti alkotásait az itáliai területek mellett elsősorban éppen a spanyol befolyás alatt álló régiók, valamint Franciaország művészetében találhatjuk meg.A barokk stíluskorszak legvégső szakaszát a rokokóba való átmenet képezte, amely lényegében a barokkra jellemző jegyek mérték nélküli felfokozása révén egyfajta túldíszítettséget eredményezett. Európában a barokk a 18. század közepéig volt igazán meghatározó stílusirányzat; Magyarországon valamivel tovább tartott hatása.Meghatározó stílusjegyekAz erőteljes rekatolizáció eredményeként - vagyis amint a római katolikus egyház régi befolyását kezdte visszanyerni - a reneszánszra alapvetően jellemző emberközpontú világszemlélet helyébe ismét a hit, a szentség keresése lépett. Ismét a hívő ember és Isten kapcsolatának kérdései kerültek a középpontba, a vallásosság újra a világkép centrumát alkotta, ami a művészetek tematikájában szintén megmutatkozott. A reneszánsz idején kibontakozó világi tárgykörrel szemben újra inkább a vallásos témák kerülnek előtérbe.Ugyanakkor azonban a megelőző korszak humanista gondolkodói által felvetett eszmei problémák már a barokk művészete számára is megkerülhetetlenné váltak. Így nem is meglepő, hogy a barokk - habár jellegzetesen egyedi és újszerű elemeket mutat fel - sokban a reneszánsz jegyekre is támaszkodik, és azokat továbbfejlesztve indul útjára, illetve lép előre a későbbiekben is.A barokk stílusban készült alkotások legjellemzőbb jegye a rendkívüli mozgalmasság, dinamikusság, ami a lendületes vonalvezetésben, a hajlékony, hullámzó formákban, valamint a térkiképzés változatos sokféleségében jelenik meg. A szín- és anyaggazdagság minden korábbinál elkápráztatóbb; az összetettebb kompozícionális eljárások és a hatalmas méretek pedig még inkább fokozzák az alkotások drámai erejét.A korszak művészei különösen vonzódnak az illúziókeltés eszközeihez, amit lényegében szintén a lenyűgöző látvány megteremtésének szándéka vezérel. A barokk egyszerre képviselte a pompa iránti uralkodói, főúri igényeket és a vallásosság mind fenségesebb, monumentálisabb megjelenítésére irányuló egyházi törekvéseket.Ilyen stílusú példáulA barokk stíluskorszak művészetét olyan alkotók határozzák meg, mint Caravaggio, Velázquez, Poussin, Rubens vagy Rembrandt a festészetben; Bernini, Girardon a szobrászatban; Vivaldi, Bach, Händel a zenében.A korszak építészetét pedig olyan csúcsteljesítmények jellemzik, mint a vatikáni Szent Péter tér valamint a Szent Péter Székesegyház (amely lényegében szintén ekkor nyerte el ma látható formáját), a monumentális versailles-i kastély és parkja, vagy éppen a szentpétervári Téli Palota. A közép-európai térségben is számos kiemelkedő alkotásra lelhetünk e korszakból: a bécsi Karlskirche, a Schönbrunni-kastély és a Belvedere-palota szintén jellemző példái a barokk építészetének, de például e stílusban épült Prága számos palotája és temploma is.Magyarországon a 17. század első évtizedeire tehető a barokk kibontakozása, amely itt szintén az ellenreformáció támogatásával kezdett terjedni, majd a török kiűzésével új lendületet kapott. Az építőművészet területén az új stílus kezdetben leginkább a templomépítészetben volt meghatározó, majd idővel az uralkodói körök palotáiban, kastélyaiban is jelentkezett hatása. Szép példája a hazai barokk építészet érett korszakának a fertődi Esterházy-kastély.- cp -
A szürrealizmus vonzásában - Rozsda Endre- kiállítás a Várfok Galériában
"Mikor nekiállok festeni, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a vászonról kiküszöböljek mindent, ami fehér, mindent, ami zavarhat. Arra törekszem, hogy nyugtalan felszínt hozzak létre, melyben tapogatózva bizonyos rend keresésére indulhatok, amely fokról fokra módosítja az előző rendet, és egy másik rendetlenséget hoz létre. Az anyag hozza létre a szellemi felszínt, ahonnan az idő nyomába eredhetek. (...) Gyakorta mondják, hogy fölépítem a képeimet. Nem így van, mert a kép épít engem. Úgy változtat meg, hogy amikor befejezem, más vagyok, mint aki voltam, amikor elkezdtem."Rozsda Endre: MeditációAz 1913-ban Mohácson született, és pályáját is még itthon kezdő Rozsda Endre azon képzőművészeink közé tartozik, akik végül külhonban bontakozhattak ki igazán. Rozsda esetében Párizs vált második otthonná, ahol már 1937-től kezdődően többször tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig, majd 1956 után végleg letelepedett, és itt is élt 1999-ben bekövetkezett haláláig.Bár Rozsda Endre művészetét gyakran sorolják a szürrealizmushoz, ő maga voltaképp sohasem csatlakozott az irányzathoz mint művészeti mozgalomhoz. Ugyanakkor gondolkodásmódjában - nyilatkozatai világosan utalnak erre - tagadhatatlanul jelen van a szürrealista alkotókra is jellemző keresés mozzanata, amely egy mögöttes valóság feltárására irányul. Csakhogy Rozsda számára a szürrealizmus nem annyira végcél, mint inkább egy lehetőség arra, hogy ez a másik, immár határait vesztett valóság kitáruljon. Az alkotás folyamatán keresztül a művész számára új utak nyílnak az időben: bejárhatóvá válik a múlt, felfedhetővé lesz a változás.A Rozsda Endre alkotásaiból rendezett kiállítás július 14-éig látogatható, akárcsak testvérkiállítása, a közeli XO Galériában bemutatott, Françoise Gilot művészetéből áttekintést nyújtó tárlat.Várfok GalériaBudapest, I. kerületVárfok utca 14. nyitva tartás: vasárnap és hétfő kivételével naponta 11 és 18 óra között- cp -
Én és a Másik - Társas kapcsolataink lélektana
BevezetésManapság már mindenki előtt egészen nyilvánvaló, milyen fontos lehet tisztában lenni társas érintkezéseink kimondatlan normáival, szabályaival. Amikor a társadalom gyors szerkezetváltozásai radikálisan átalakítják emberi kapcsolatainkat is; vagy amikor például mind többen dolgoznak a szolgáltatási szektorban, azaz folyamatosan növekszik azok száma, akik munkájuk során végső soron emberekkel érintkeznek, emberekkel foglalkoznak és dolgoznak együtt, felértékelődik az emberi kapcsolatok pszichológiai megközelítése is. Vagyis kibontakozik egy új kutatási terület: a szociálpszichológiáé, amely tehát az emberek egymás közötti viselkedésformáit, közösségben adódó viszonyait vizsgálja.Mindennapjaink során számtalanszor érintkezünk így vagy úgy embertársainkkal. A legkülönbözőbb szituációkban - munkahelyen, iskolában, baráti társaságban, családban - kell "szerepelnünk", azaz megfelelnünk az adott helyzetben fellépő elvárásoknak. Minden ilyen szituációt rejtett, kimondatlan "játékszabályok" irányítanak, ezeket mindannyian elsajátítjuk több-kevesebb sikerrel életünk során, és aztán a korábban eltanultakat alkalmazzuk is -, ám általában öntudatlanul.Pedig igen érdekes lehet feltárni, mik is ezek a szabályszerűségek, amelyek társas érintkezéseink alkalmával működésbe lépnek, valamint hogy milyen tényezők is alakítják ki ezeket, - a szociálpszichológia egyebek mellett éppen ezzel a kérdéskörrel foglalkozik."Mi alapján és hogyan észlelünk másokat?" "Hogyan látunk másokat, s ezt miként befolyásolja az, amilyennek látni szeretnénk őket?" "Mi alapján ítélünk meg másokat?" "Hogyan érzékelnek mások minket?" "Mi alapján alkotnak rólunk képet mások?" "Hogyan igyekszünk jó benyomást kelteni másokban?" "Milyen eszközöket alkalmazunk, amikor másokkal kommunikálni szeretnénk?" "Hogyan létesítünk kapcsolatokat?" "Milyen természetűek kapcsolataink?" "Miként alakulnak, hogyan fejlődnek ezek?"Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a válaszokat alább következő sorozatunkban. Áttekintjük majd többek között tehát a következő problémaköröket: a másik észlelése; a benyomás kialakulása; önértékelés; verbális és nem-verbális kommunikáció; személyes kapcsolatok; befolyásolás; csoportlélektan.Jelenünkben azonban - amellett, hogy mind többek munkájában válik lényegessé az emberekkel való bánás jártassága - általában is fontos lehet emberi kapcsolataink lélektanának alapvető ismerete. Embertársainkkal való viszonyaink ugyanis a korábbi időkhöz képest egyre kuszábbakká, bonyolultabbakká váltak, ami viszont azt is eredményezte, hogy mind többünk számára jelenthet gondot, hogy örömünket leljük a másokkal való érintkezésben, és olyan személyes kapcsolatokat létesítsünk, amelyekben támaszt nyerünk. E probléma orvoslásában is sokat segíthetnek a szociálpszichológia.- cp -
Hogyan érzékeljük a Másikat? - A személyészlelés
A társas érintkezésbe való sikeres bekapcsolódás első lépése éppen az, hogy képesnek kell lennünk megfelelően észlelnünk, helyesen megítélnünk az embereket, akikkel dolgunk van. Ennek hiányában voltaképpen lehetetlenné is válna a kommunikáció, lényegében teljesen elszigetelődnénk. A mások észlelését tekinthetjük úgy is, mint bármely interakció (személyközi érintkezés) első, döntő fontosságú szakaszát.Míg a hétköznapi tárgyak felismerése folyamán egyszerűen csak fizikai - azaz látható, közvetlenül megfigyelhető, "felszíni" - tulajdonságokra (méret, forma, szín stb.) figyelünk, addig embertársaink megítélésekor lényegesen összetettebb folyamatok indulnak meg, sokkal kifinomultabb (és rejtettebb) képességeink lépnek működésbe.Embertársaink megítélése túlnyomórészt olyan tulajdonságokat érint, amelyek közvetlenül nem megfigyelhetők, hanem következtetni kell azokra. A közvetlen fizikai benyomásnál jóval összetettebb észlelési folyamatokra támaszkodik például annak megítélése, hogy egy személy, akivel összetalálkozunk, milyen jellemmel, vagy milyen intelligenciával rendelkezik, vagy éppen milyen szándékok vezetik egy adott pillanatban.Ez azt is jelenti, hogy személyekkel kapcsolatban sokkal nehezebb helyes ítéleteket hoznunk, és így hibákat szintén lényegesen többször vétünk, amelyeket ráadásul kijavítanunk is nehezebb. Mindehhez járul még az is, hogy személyekkel szemben ritkán vagyunk igazán elfogulatlanok, azaz ily módon egyfelől már mi magunk forrásai lehetünk egynémely megfigyelésben beálló torzulásnak.Gondoljuk csak meg, ugyan ki lenne képes valóban tárgyilagosan szemlélni (hogy csak két szélsőségre utaljunk) akár munkahelyi főnökét, akár kedvesét! Olykor valakiben csak a hibákat vagyunk hajlandók észrevenni, másokban meg éppen azokat nem, - a pszichológia ezt nevezi "motivációs elfogultságnak".Ez az elsőre talán aprónak tűnő torzítás - amellett, hogy igen komoly veszélyt jelenthet ítéleteink pontosságára nézve - felvet egy további problémát is. Néha előfordulhat ugyanis, hogy e kezdeti előítéleteink, téves elképzeléseink visszahatnak a ténylegesen kialakuló szituációra is: mintegy utólagosan a valós helyzetben megjelennek. Főnökünket például zsarnoknak látjuk, s ez olyan viselkedést válthat ki belőlünk, ami őt idővel valóban azzá teheti.Az esetek döntő többségében persze meglehetősen pontosan ítéljük meg a körülöttünk lévők alapvető tulajdonságait és adottságait, azonban néha e részfolyamat kisebb hibái is igen komoly gondokat okozhatnak a társas, közösségi érintkezésben, nem hiába fordul tehát e terület felé a szociálpszichológus érdeklődése.Az érzelmek észleléseEgy másik személyt érzékelve azonban már mindjárt két csoportra is oszthatjuk felmerülő benyomásainkat. Amíg a tartós, alapvetően meghatározó személyiségvonások észlelése igen nehéz lehet, gyakran az is elegendő, ha partnerünk pillanatnyi érzelmi reakcióit jól mérjük fel. Időnként sokkal fontosabb is lehet, hogy egy adott pillanatban tudjuk, beszélgetőtársunk éppen érdeklődéssel figyel-e vagy unatkozik, feszült vagy nyugodt, szemben azzal, hogy általában véve extrovertált vagy visszahúzódó, magabiztos vagy félénk.De mennyire vagyunk jártasak mások érzelmeinek felismerésében? Az erre irányuló kutatások általában azt vizsgálták, hogy például egy fényképen látható személy arckifejezéséből hogyan következtetünk a pillanatnyi érzelmi állapotra. Több különböző kísérlet eredményeit összevetve azt tapasztalhatjuk, hogy általában az egyszerűbb, egyelemű alapérzelmeket (pl. düh, félelem, vidámság) viszonylag pontosan felismerjük már arckifejezésről is; kevertebb, vegyesebb, összetettebb érzelmeket illetően azonban már jelentősen megnő a pontatlan felismerések aránya.Egy másik érdekes kérdés volt továbbá az is, változik-e az egyes érzelmek felismerése/felismerhetősége más és más kultúrában élő emberek esetén. A válasz egyértelműen nemlegesként adódott: bármilyen kultúrából érkezünk ugyanis, a nem-verbális közlések nyelve (gesztusok, mimika) annyira egységes, hogy érzelmeink egy meghatározó hányada mindenki számára azonosként ismerhető fel. Egy afrikai természeti nép törzsi kisközösségben élő tagja számára egy mosoly éppen ugyanazt jelentheti, mint egy "civilizált", fejlett ipari társadalom embere számára.Visszatérve azonban a bonyolultabb érzelmek dekódolására: ha összetettebb érzelmeket arckifejezésről olyannyira pontatlanul tudunk csak megítélni, akkor hogyan lehetséges mégis az érintkezés? Hiszen azért általában azt tapasztalhatjuk, mégsem olyan sikertelenek kommunikációs kísérleteink, mint amennyire azt a fentebb vázolt kutatások mutatnák. A probléma feloldását az a tény adja, hogy valójában érzelemfelismerő tevékenységünk az információk egy sokkal szélesebb köréből merít. Mindennapi érintkezéseink alkalmával ugyanis a pillanatnyi arckifejezés mellett számos más elem is hat ránk, amelyek ugyanúgy hozzájárulnak a másik fél érzelmeinek felméréséhez. A szituáció adott háttere, az előzmények, a másik személy egyéb jelzései egyaránt hasznos részletekkel szolgálhatnak a bonyolultabb érzelmek értelmezésére, felfejtésére.De valójában milyen tényezők és mi módon alakítják személyészlelésünk folyamatait? Erről szintén lesz szó a következőkben amikor majd többek között a hangulati hatásokkal valamint a sztereotipizálás jelenségével is foglalkozunk.- cp -
Hegyek és vizek: a vidéki Kína
Március 14., kedd, 12:45., Csinghong, Páva-tó. Középkorú nénikék elegáns mozdulatokkal tai-csi gyakorlatokat végeznek a városi parkban, mi meg jókora léptekkel sietünk, hátizsákokkal megpakolva, az autóbuszpályaudvar felé. Alig pár napja érkeztünk meg Kínába, egy kevéssé használt határátkelő felõl, Laoszból. Ez a kis Mekong-parti városka volt első benyomásunk a Középső Birodalomról, nagyon kellemes meglepetés: pálmafás sugárutak, nyugalom, ázsiai mértékkel mért jólét. Apropó, Mekong. Itt úgy reklámozzák a folyót, mint a Kelet Dunája. Most éppen első nagy buszozásunkra (menetrend szerint 28 óra) készülünk: úgy hallottuk, hogy Kína-szerte a nagyobb távolságokon alvóbuszok közlekednek.Jó jel volt, hogy idõben indultunk. Igaz, a városból kiérve rögtön lerobbantunk, egy kis motorszerelés. Egy óra múltán újabb megpróbáltatás jött, ezennel kicsit hosszabb hatású: innen kezdve szinte egészen végig földúton haladtunk, girbe-gurba hegyi utakon. Néhány óránként rendszeres motorszerelés, egy cikisebb szakasz után még kereket is kellett cserélni. Mindvégig erõteljes lábszag. Még az a szerencse, hogy az ablakon kikukucskálva emeletes rizsteraszokat, itt-ott pálmaligeteket, magasabban fenyõfoltokat lehetett látni. Egy-egy nagyobb településen tarka hídivásár akasztotta meg a forgalmat.Már-már azt hittük, hogy a célegyenesben vagyunk, 27 km volt hátra, amikor egy végeláthatatlan hegyi dugóba kerültünk. Négy óra alatt sikerült három km-t leküzdenünk. A legbosszantóbb talán az volt, hogy semmilyen látható forrása nem volt a torlódásnak. Amikor éjjel 11-kor megállt a busz - 33 órás borzalom után - , kiderült, hogy ez még csak Új-Dali, a régi városrész még fél óra busszal, viszont oda már nem tudunk eljutni. Fél órás közelharc a szállodai portással, hogy a pénz kifizetése után adja már oda végre a szoba kulcsát.Másnap végre eljutottunk Daliba, s egyhangúan bólintottunk össze: megérte a fáradozás. A fallal körülvett kisváros kitűnő környezetben fekszik. Egyik oldalról a hosszúkás, mélykék Erhai-tó másikról egy 4000 méter magas havas hegylánc veszi közre. A városkában macskaköves utcákon folyik az élet, szép fejdíszes fiatal lányok járnak telitalpú cipõben, idõs asszonyok árulnak a piacon soha nem látott gyümölcsöket. A legnagyobb élet a "külföldiek utcáján" folyik, mi is itt kötünk ki a leggyakrabban: csodás pizzák, gyümölcssaláták és csokistorták vannak erre. (Több havi rizsétel után megbocsátható ez a bűnbeesés... késõbb majd úgyis csak kínai ételeket ehetünk.)A legérdekesebb program Dali környékén a számos hetipiac valamelyike. Mi egy pénteki napon egy nem reklámozott piacra bumliztunk ki, s azonnal értékeltük, milyen is az, ha egyszer-egyszer letérünk a külföldiek által bejárt útról... Jouszuo faluban, ahol Jünnan nyugati részének legnagyobb piacát tartják, csak mi voltunk "hosszú orrúak" Legalább hat különböző nemzeti kisebbség - a lehető legváltozatosabb viseletben - adta-vette portékáit. Kapható volt itt traktormotorral õrölt pirospaprika, műszálas zokni és egész disznó, cukorsüveg és gereblyevas, dolgozott itt cipõfoltozó és utcai fogász. A piac végeztével külön-külön teherautókra szálltak fel a különböző ruhákat viselő más-más nemzetiségű falusiak. Március 22., szerda, 6:25, Tigrisugrató szurdok kezdete. Sietnünk kell, hogy még a jegyszedő emberek elõtt odaérjünk a turistaút elejéhez. (Ázsiában nagyon sok népszerű gyalogútra fizetni kell.) Huhh, sikerült megúsznunk a 30 jüanos (900 Ft) belépõdíjat. A szurdokot Jünnan nyugati részén a Jangce vájta ki magának 3900 méteres hegyek közé maga a víz csaknem 2000 méteres magasságban zubog. A szurdok 18 km hosszú, de a gyalogút ennek több, mint kétszerese. Az ösvény elején még iskolába igyekvő úttörõnyakkendõs kisgyerekekkel találkozik a kiránduló, kicsit feljebb emelkedve már csak egy-egy teherhordó öszvér szegõdik mellénk. Egy-két nagyobb kanyar után már csak idõnként bukkan elénk egy kisebb falu képe: ahol van valamennyire is megművelhető terület - értsd: 30-40 fokos dõlésszög alatt -, ott azonnal van pár kis vityilló. Messze lent az ösvény alatt látszik a türkisz-zöld folyó kavargó vize. A látványt sajnos negyedóránként megzavarja a túloldali földút építésénél használt dinamit robbanása; ilyenkor jó sokáig mennydörgésként visszhangzik a hang.Az egyik legfárasztóbb rész a "28 kanyar", a legvészesebb szakasz viszont csak ezután következik nem sokkal. Nagyjából húsz méteren alig kivehető a nyomvonal, egy lábfej szélességű az egész, egy 60 fokos hegyoldalba vájva, ráadásul a gördülő kövek miatt nem lehet kapaszkodni semmiben. Mindegy, megoldjuk valahogy a helyzetet. Innen még újabb három óra gyaloglás, nagyjából vízszintesen haladva, mire elérjük a szurdok felénél egy kis falucskában a Félút fogadót. Rövid élménycsere az ellenkező irányból érkezettekkel, fél óra alatt három sör eltüntetése, majd zuhanás az ágyba.Másnap az első két órában még szintben haladunk, könnyű terep, mindössze két vízesésen és három sziklaomláson kell átevickélnünk. Valahol lenn a mélyben a folyó vizében sejlik az a szikla, amelyrõl a szájhagyomány szerint a vadászok elõl menekülő tigris átugrott a túlsó partra és így megmenekült... Egy idő után az ösvény egy alsóbb útra vezet, s ezen az autóval is járható "terepen" a tűző napban gyalogolunk még 6-7 km-t.Egy kis jelnél index jobbra: majdnem függõleges szakaszon kell leereszkedni egészen a folyó szintjéig. A durván 400 méteres szintkülönbség majdnem egy órába telik. Lenn egy öreg révész várja felfújható gumicsónakjával az átkelõket. Nem túl széles a víz, tíz perc alatt átjutunk a túloldalra. Ott még vár ránk ugyanaz a 400 m, ezúttal fölfelé. Hiába örültünk idejekorán, innen föntrõl még nyolc kilométer a legközelebbi falu, ahol meg lehet szállni. Kész szerencse, hogy egy kínai társaság éppen odatartott, és a terepjárójukban akadt még két hely... Március 24., péntek 17:49, Licsiang, éttermi terasz egy kanális partján. Mi is eshet jobban egy kiadós természetjárás után, mint egy jól megérdemelt lasagna egy koreai étteremben? Ne felejtsük el, Kínában vagyunk. Persze nehéz elfelejteni, ugyanis a város nagyrésze ugyanolyan szürke, kicsempézett betonházakból áll, mint bármely másik város errefelé. Ha azonban a buszmegállótól elindul a vándor, és a Mao-szobor elõtt elkanyarodik jobbra a vízikerekek irányában, akkor egy aranyos kisvárosban találja magát. Sõt, meg is lepõdik, mintha éppen valahol Európában sétálna. Olyan kis szuvenír-város ez, a maga díszburkolatos utcácskáival, kis mellékutcáival és a mindenhol csobogó kis kanálisaival, mint Szentendre, Cesky Krumlov és Portofino egybegyúrva.Mégis állandóan szembe- (pontosabban: fülbe-) ötlik, hogy Kínában vagyunk. Lépten-nyomon húsz-harminc fõs csoportokban menetelnek a gazdagabb tartományokból érkezett turisták. Errefelé azonban nem egy feltartott esernyő fogja össze a csoportokat, hanem az idegenvezető szócsõvel felerõsített hangja. (Egyébként már az óvodás csoportokat is így terelik az óvónénik...) Licsiang óvárosa szinte egyetlen összefüggő ajándékbolt. A közeli hegységbõl bányászott féldrágakövek uralják a piacot. Zöldes jádekõbõl készítenek szigorúan egyenméretű gyűrűket, karpereceket vagy éppen kajánul vigyorgó Buddhákat. A kis fõtéren inkább Mao-szuvenírek tarolnak: Mao Vörös Könyve több nyelven, Mao-sapkák és Mao-öngyújtók...A városban és annak környékén lakik a nakhi kisebbség. Annyiban térnek el a többi kisebbségtõl, hogy ők ezer évre visszatekintő írásrendszerrel büszkélkedhetnek, valamint... hogy matriarchátus uralkodik, vagyis "nõuralom" van. A nõk választhatnak férfit maguknak, akár egymás után többet is életük során. A gyermekek mindig az anyánál maradnak, és a nõk örökölnek mindent. Ezért lehet a város utcáin pipázó kártyázó asszonyságokat látni, vagy éppen kisgyermeket a hátukon cipelő apukákat...Minden jóbol megárt a sok, tehát egy szép napon mi is felkerekedtünk, hogy elinduljunk észak felé. Pontosabban szólva egy elég csúnya napon indultunk el, és innentõl kezdve kínai utazásunk végéig már nem is láttuk a napot. Kilenc órát kellett buszozni a legközelebbi vasútállomásig, többé-kevésbé a Jangce völgyét követve. Még a szokásosnál is kanyargósabb úton haladtunk, a szokásosnál is kevesebb szalagkorlát mellett. Éppen itt volt a bökkenő, sõt a bukkanó. Kedves sofõrünknek annyira tetszett (joggal) a táj, hogy rendszeresen hosszú másodpercekig bámult ki oldalra, miközben jött a kanyar vagy a szemközti teherautó. Ilyenkor végigmegy az ember fején, hogy de jó dolog is lenne otthon csücsülni és mások útibeszámolóit hallgatni, de aztán gyorsan elillan a gondolat... Március 29., szerda, 10:40, Csengtu, folyómenti park. Akárhogy is erõlködünk, nem sikerül megtalálni a napot az égen, soha nem látott szmog lebeg a város felett. Pedig a keleti partól vagy Pekingbõl érkezett utazó kollégáktól folyton azt halljuk, hogy milyen tiszta város is ez a Csengtu, milyen mélyeket lehet lélegezni... Te jó ég, mi vár még ránk augusztusban? Mielõtt az ember Kínába látogatna, Szecsuánról mindenképpen valamiféle romantikus elképzelése van: számtalan kis étterem szolgálja fel a helyi konyha ínycsiklandó csípõs étkeit, kis teaházakban idõs bácsikák tűnõdnek az élet múlásán. Van ebben valamennyi igazság, de az összbenyomás ennél kicsit földhözragadtabb. A tizedik emelettõl fölfelé átláthatatlan füstködbe burkolóznak a magas irodaházak, lenn az utca szintjén forgalmi dugó és hatalmas zajártalom tompítja az érzékeket. A dugó fogalma persze relatív: messze a legtöbb jármű még mindig kerékpár. A modernizálódó Kína jele, hogy egyre több a kezében mobiltelefonnal egyensúlyozó biciklista.A 62-es buszról leszállva elindulunk megkeresni a Wenszu kolostort. Többszöri próbálkozás után végül megtaláljuk az egyik hátsó bejáratot. Itt egy kedves kis teaházra bukkanunk. Megrendeljük a tealeveleket a pultnál, ezt követõen folyamatosan jönnek forróvízzel feltölteni a csészénket. Hozzánk fõleg a C0318-as jelű pincérfiú jött, néha a C0354-es. Kicsit orwelli teadélutánunk volt. Teázás közben gyors keresztmetszetet vettünk a közönségrõl. Családok és baráti társaságok sakkoztak, kártyáztak és dominóztak elmerülve, ebédszünetüket töltő üzletemberek szürcsölgették teájukat nadrágjukat térdig feltűrve.Csengtu egyik külvárosában látogathatók meg az ország nemzeti szimbólumaként is működő óriás pandák. Itt viszonylag természetes körülmények között próbálják tenyészteni a legfeljebb ezres nagyságrendűre becsült populációt. Kicsit lehangoló látvány, de legalább itt lehet látni a nagy foltos macikat.Szecsuán másik nagy városából, Csongkingból indulnak hajók a Jangcén két-három napos túrára, a "Három Szurdokon" keresztül. A kínaiaknál "hosszú folyóként" (Csang Csiang) ismert folyam ezen a középső-alsó szakaszán három egymást követő ponton törte át a hegyeket, és majdnem kétszáz kilométeren át háborogva zúdul a hatalmas víztömeg. Négy-öt fedélzetes személyszállító hajók járnak ezen a víziúton le-föl. A hajón a harmadosztályra vettünk jegyet, így a két nap húsz dolcsiból kijött (sõt, az árban még benne volt legalább két kabin-egér is). Esti indulás után egész éjjel majd egész nap utaztunk lefelé. Közben egy-egy kisebb városban kikötöttünk, ilyenkor ki lehet menni a partra enni valamit. Magán a hajón is lehet étkezni, de elég egyhangúan. A folyót övező domboldalakon magasan, nagy fehér táblák figyelmeztetnek: pár év múlva eddig és eddig ér majd a vízszint. Kína a világ eddigi legnagyobb vízierõművét építi a szurdokok alatt. Az első ütem már 2003-ban kész lesz, akkora mostani szinthez képest legalább 50 métert emelkedik a víz, 2009-re, a teljes elkészülés idejére pedig 90-et. A mostani állapot: számos kisebb településrõl már elköltöztették az embereket, kihalt házakat látni csak.Magukat a szurdokokat a második nap látjuk meg, kora hajnalban az elsõt. A szorosokat teljes szépségükben lehet még látni: többszáz méter magas függõleges sziklafalak, a folyóban zúgók és sziklazátonyok... Reggel nyolc körül kikötünk egy nagyon csúnya város mellett, és kora délutánig itt is marad a hajó. Nem a város miatt, hanem az itt betorkolló mellékfolyó kedvéért. Kisebb hajókra száll a társaság, megint kismillió kínai szervezett turistával egyetemben, és nekivágunk a "kis három szurdoknak" A víz alig egy méteres, ügyesen kell lavírozni a hajózható útvonalat keresve. Ez a folyócska is elég erõs volt ahhoz, hogy keresztülküzdje magát a sziklákon. Jó húsz kilométert hajózunk fölfelé a sziklák közvetlen közelében, majd egy ponton visszafordulunk. Innen kezdõdik a "mini három szurdok" túra egy még kisebb mellékfolyón, de mi kénytelenek voltunk visszafordulni és visszaszállni a türelmetlenül dudáló Jangce-hajónkra. Délután haladtunk át a középső szurdokon, késő este jutottunk el a harmadik elejéig. Majdnem éjfél volt már, mire átjutottunk egy nagy zsiliprendszeren, és ezek után kikötöttünk Jicsang városában. Április 4., kedd, 11:20, Gu Ji falu, Guanghszi tartomány. Végre kipihenhetjük magunkat az egész éjszakai vonatozás után. Reggel még a vasútállomástól egy órás buszozással értünk el ide, ebbe a néhány száz faházból álló falucskába. A fekete és sötétkék nemzeti viseletbe öltözött dong nép lakik itt és az egész környéken. Szállásunk egy nagyon szépen díszített fedett fahídra néz. Ezen a vidéken az ilyen fajta hidat eső- és szél-hídnak nevezik, talán utalva az uralkodó idõjárásra. Védelem mellett a hidak szentélyként és piacként is szolgálnak. Ami minket illet, kiültünk faház-szállásunk teraszára, egy jó kiadósat lakmároztunk rizsbõl és pirított zöldségbõl, majd szépen elszundítottunk. Kora délután tettünk negyedmagunkkal egy sétát a környező dombokra és a faluba (még a Jangce-túrán találkoztunk egy floridai és egy bajor sráccal). Ekkoriban ünnepelték Kínában az õsök fesztiválját, amely funkcióját tekintve nálunk a halottak napjának felel meg. A család kimegy a domboldalban, vagy akár a rizsültetvény kellõs közepén eltemetett õs sírjához, majd soktucatnyi petárdát ropogtatva próbálják "felébreszteni" hogy a kõhöz készített adományokat - javarészt gyümölcsöt - elfogyassza. Külső látogató ebbõl leginkább annyit észlel, hogy fülsiketítő ropogást hall a legkülönbözõbb irányokból.Másnap továbbállunk - pontosabban fekszünk. Igaz, hogy csak két órányi utat teszünk meg, de csak alvós busz jár ezen a szakaszon. Longseng önmagában nem valami jelentõs hely, de innen nem messze lehet megcsodálni az öt-hatszáz méter szintkülönbséget felölelő rizsteraszokat. A szállodás néni marasztalt két éjszakára, hogy a pénteki, évente egyszer megrendezett nemzetiségi fesztivált is nézzük meg. Na jó. Mindenesetre csütörtökön fölszállt négyes csapatunk egy buszra. Az első 10 km-t sikerült egy óra alatt megtennünk: az utat szó szerint akkor építették. Ez persze azt is jelentette, hogy a munkagépek magán az úton álltak, negyedórákra fenntartva a forgalmat. Egyes pontokon frissen dömperezett kavicshalmon kellett átegyensúlyoznia a busznak - jobb ilyenkor nem kinézni az ablakon.A rizsteraszok csodálatosak. Nem lehet nagyon más szót találni. Minden egyes négyzetcentimétert kihasználnak, s az egész környék teraszozása már négyszáz éve befejezõdött. Felülrõl nézve olyan az egész, mintha a térkép méterenként húzott szintvonalait valósították volna meg élõben. Az összesen négy órás séta keresztülvezet két-három kisebb falun, s egy-két iskolán is. Az elõször még igen félénk kislányok tíz perc barátkozás után már sorra fognak velünk kezet...Péntek reggel, a nemzetiségi vásár délelõttje. Körbenéztünk a városban, de az egyetlen kisebbség csak mi négyen voltunk jellegzetes bakancsos-széldzsekis viseletünkkel. Meg is nézett minket mindenki rendesen. Mi viszont csalódottan állapítottuk meg, hogy legfeljebb csak este lesz majd valami, elõre koreografált nemzetiségi táncokkal. Mi inkább fogtuk magunkat és odébbálltunk... Április 10., hétfő, 15:30, Jangsuo, főutca. Ez az egyik legismertebb kínai tájkép. Mielõtt még az ember egyáltalán Kínába tenné a lábát, szinte biztos, hogy a Nagy Fal és a Terrakotta Hadsereg mellett a Guilin-Jangsuo környék karsztvidékérõl is látott tucatnyi képet. Rizsföldek között égnek meredő dombok-hegyek, a görögországi Meteorákra emlékeztető táj, csak éppen kolostorok nélkül és sokkal nagyobb kiterjedéssel. A hegyek között Tisza-szélességű folyó tekereg, minden szempontból idillikus vidék ez. A kínaiak számára a "táj" kifejezés éppen ezt jelenti: a hegy és a víz jele egymás mellé írva.A hátizsákos utazó számára esetleg nem rejteget ilyen mélyen gyökerező szépséget a környék, de a látvány magáért beszél. Legalábbis beszélne, ha lehetne látni a látványt. Az itt töltött öt nap alatt nagyon szerencsétlen idõjárást fogtunk ki, majdnem végig esett, a ködtõl a kétszáz méter magas hegyek tetejét sokszor nem lehetett látni. Az egyik félig esõs napon azért nekivágott csapatunk egy egynapos túrának. Busszal elbumliztunk egy közeli faluba, ahol éppen piacot tartottak. Itt kisebbségek nem voltak, csak maga a portéka volt a látványosság. Ekkortájt volt az õsök fesztiválja, rengeteg petárdát árultak, no meg békát és rákot, babot és cukornádat, és szezámmagos rizsesfánkot. Innen béreltünk kilencen egy kishajót, és a folyó legszebb szakaszán tettünk egy háromórás utat. Sajnos a hegyeket csak sejteni lehetett a szitáló eső és köd miatt, így legalább elmondhatjuk, hogy sejtelmes látványban volt részünk...Az utolsó teljes nap nem esett az eső, ki is használtuk ezt és gyorsan bicajt béreltünk. Leginkább toronyiránt haladtunk, vagyis kinéztünk magunknak egy hegyet, elindultunk arra, aztán irány a következő hegy... A kínai kerékpárok kétes minõsége minket sem kímélt. Általában azt lehet látni, hogy egy pedál repül itt, egy kormány elenged ott. Társaságunk egyik tagjának most éppen defektes lett a belsõje, mint kiderült, azon a biciklin már ötödszörre...Jangsuo volt utolsó állomásunk Kínában, innen a közeli Guilinen keresztül igyekeztünk tovább a vietnámi határ felé Az éjszakai buszt legalább két órán át pakolták meg különböző árucikkekkel, kész csoda, hogy nem roskadt össze a teteje. Másnap délben búcsút intettünk - ideiglenesen - a Középső Birodalomnak, legközelebb majd július második felében lépünk be megint.Bán Csaba és Békeffy ZitaLEGkülönlegesebb étel: Guanghszi tartományban kedvelt különlegesség a kígyó; esküvõkön szokták fogyasztani. Egy kilencfõs társaság jött össze, gondoltuk, együttesen kipróbáljuk, milyen is a kígyó - tányérban. Elõször mindenki lefényképezkedett a tekergő hüllõvel, majd a fogadós egyetlen nyisszantással levágta a fejét. A vérét kicsorgatta egy pohár pálinkába, ezt szépen körbeadtuk egymás között. Húsz perc múlva ott rotyogott az asztalon a pörköltszerű étel, finoman fűszerezve. Pár falat jutott csak mindenkinek, de azt büszkén ízlelgettük. Másnap este kecskét tálalt fel ugyanez a fogadós - kissé kevesebb sikerrel.Tudni kell, hogy Kínában nem olyan az étel, mint azt megismertük az európai kínai éttermekben. Sokkal egyszerűbb, de attól még nagyon ínycsiklandó tud lenni. Kínaiul nem kell tudni: elég pár dologra rábökni a konyhában, és öt percen belül megkapjuk a hirtelen sült zöldségeket-húsokat. Apropó hús: nemcsak a csirke, a malac vagy a marha ehető. Láttunk piacon kutyahúst, étteremben patkányt (!), boltban szárított hangyát.Adott helyeken a legfinomabb egy döner kebab vagy egy valódi pizza, valamint az örökös favorit, a banános palacsinta...
Tajvan magyar jótevői
Bencze István Testvér - Jaschko Atya - Szakos József Atya - Zsoldos Imre Atya document.write('');Bencze István Testvér Bencze István testvér, Jézus Társaságának misszionáriusa is egyike azon magyar hittérítőknek, akik a tajvani emberek segítésének szentelték életüket. Bencze testvér az 1950-es évek elején érkezett Tajvanra azzal az ötlettel, hogy fafeldolgozó üzemet létesítsen. Felfedezte ugyanis, hogy a tajvani templomi bútorzatok nagy része import bútor. Bencze István 1906-ban született Hernádvécsén. Építészetből és faszobrászatból szerzett diplomát. A misszionárius ma nagy tiszteletnek örvendő polgár, aki számtalan faipari szakmunkás tanoncnak biztosít gyakorlati lehetőséget. Virágkorában a misszionárius gyára, melyet az északi Hsinchu városban létesített, 83 alkalmazottnak biztosított munkát. Hirtelen majdnem minden tajvani római katolikus templom, plébánia, iskola, kolostor és más egyházi intézmény megtelt a Bencze gyár fabútoraivalés szobraival. Ma, 95 éves korában, Bencze testvérmár visszavonult. De szaktudása nem tűnt el nyom nélkül. Tovább él tanítványaimunkájában, akik közül többen lettek a bútorgyártás mesterei, és alapítottak saját gyárat Tajvan-szerte. document.write('');Jaschko Atya Jaschko István atya 1911-ben Kassán született. Élete nagy részét a tajvani emberek segítésének szentelte. Jaschko atya egyike azoknak a magyar misszionáriusoknak, akiket Tajvanra sodorta sors, és a tajvani embereket megkedvelvén döntöttek úgy, hogy életüket a szigetország szociális körülményei javításának szentelik. Más magyar társaihoz hasonlóan a szakállas, kedves öregúr is az emberi élet nagy tisztelője. Meg van győződve róla, hogy minden ember - még a mentálisan vagy fizikálisan rosszabb helyzetben lévők is - megérdemlik embertársaik együttérzését. Jaschko atya egyike volt azon néhány lelkésznek, akik Jézus Társasága küldötteiként az 1940-es években, a szárazföldi Kína háborús éveiben érkeztek Kínába. 1942 és 1954 között nem csupán a kereszténység tanait hirdette, hanem létrehozott egy jótékonysági központot is a mentálisan hátrányos helyzetűek számára Kína Hebei nevű északi tartományában. Az atya még a Yeh Yu-ken kínai nevet is felvette, mely azt jelenti: gyökeret ereszteni. Ezzel szerette volna kifejezni letelepedési szándékának és segíteni akarásának komolyságát. Élete 1950-ben mégis komoly fordulatot vett. Munkássága hirtelen véget ért, mikor is a Kínai Kommunista Párt jutott hatalomra, és Jaschko atyát 3 évre átnevelő munkatáborba internálták. Pekingből elüldözötten érkezett Tajvanra 1955-ben, hogy ott folytassa misszionáriusi munkáját. Azóta is Tajvanon él. Jaschko érkezése Tajvanra váratlan szerencse volt a Tajvanon élő mentálisan hátrányos helyzetű emberek számára. Húsz évvel ezelőtt az atya véletlenül került kapcsolatba azokkal a mentálisan beteg kóbor gyermekekkel, akik Kuanshi-ban rótták az utcákat. Kuanshi Tajvan északi részén fekvő város. Az eset végleg összekötötte az atyát ezekkel a gyermekekkel. Ettől kezdve szentelte életét a hátrányos helyzetűek segítésének és oktatásának. Az 1980-as években megalapította a Katolikus Hua Kuang Központot. Ez volt Tajvan első szellemileg hátrányos helyzetű gyermekek számára létrehozott centruma. Ma 200 rászorulónak nyújt otthont négytől hatvan évesekig. A mentális vagy fizikai hendikepjükellenére a jóakaratú atya szemében ezek az emberek "földre szállt angyalok". Esténként együtt imádkoznak az atyával, hogy kifejezzék hálájukat Isten segítségéért és a tajvani és külföldi emberek adományaiért. A kilencven éves atya versenyt futaz idővel. Szeretne állandó fedelet biztosítani minden olyan embernek, aki képtelensegítség nélkül létezni. Jaschko új komplexumot szeretne létrehozni HuaKuang Jóléti Villa néven. A 9 millió dollár értékű létesítményrehabilitációs központból, gyárból, üzletekből és kertekből áll majd. Az idegen misszionáriusok nagy többsége,akik évek óta élnek Tajvanon, beszélik a mandarin nyelvet és sokuk ért másegyéb tajvani dialektust, illetve ősi eredeti nyelvjárást is. Szakos József atya, Isten Szent Szavának Társasága misszionáriusa is egyike ezen értékes személyiségeknek. Szakos rengeteg időt töltött ela sziget őslakosainak körében - főként a tsou törzsekkel a dél-tajvani hegyvidéki területeken. Még manapság is minden hétvégén útra kel távoli falvakba, hogy segítséget nyújtson azok bennszülött kultúráinak megőrzésében nyelvük kutatásain keresztül. Ennek a feladatnak manapság rendkívüli jelentősége van. Bár a törzsek idősebb tagjai még anyanyelvükön beszélnek, de a fiatalabb tsouk nagy része már nem ismeri az ősi törzsi nyelvet. Ők már nagyrészt mandarin nyelven beszélnek szüleikkel, nagyszüleikkel. A problémát az a tény is bonyolítja, hogy a tsou nyelvnek nincsenek írott karakterei, melyek segíthetnének megőrizni azt. Ezt a problémát leküzdendő találta ki Szakos atya a szavak romanizálását. A taichungi Providence Egyetemen, ahol dolgozik, az Atya összeállított egy tsou - német szótárat, mely kutatásáért az atyát a világ minden táján elismerik. A tajvani kormány nagyra értékeli a sziget ősi kultúrájának megőrzésére irányuló törekvéseket. Szakos atya munkáját, mint követendő példát hirdetik és értékelik. Ugyanez elmondható minden Tajvanon tevékenykedő idegen ország beli misszionáriusra, akik rendkívül sokat tettek a kis szigetországért és annak lakosaiért. document.write('');Zsoldos Imre Atya Az oktatás is azon területek egyike, ahol a Tajvanon élő külföldi misszionáriusok rendkívül értékes munkát végeznek. Zsoldos Imre atya is egyike ezen misszionáriusoknak. Isten Szent Szavának Társasága küldetésében érkezett a szigetországba, és közel negyven éve végzi tanító és térítő munkáját. A Fu Jen Katolikus Egyetem franciaszakos 70 éves professzora az 1956-os magyarországi forradalom áldozata volt. Zsoldos tanulmányai folytatása céljából először Ausztriába szökött, majd onnan került az Egyesült Államokba és Franciaországba. Az Egyesült Államokbeli Georgetown Egyetemen szerzett nyelvi doktorátusának birtokában Zsoldosatyát katolikus feljebbvalója helyezte Tajvanra 1964-ben, hogy segítsen a Tajpej külvárosi Fu Jen Katolikus Egyetem megalapításában Hsinchuangban. Zsoldos atya 11 évig volt a Francia Szak rektora mielőtt az Idegen nyelvű Tanszék dékánjává nevezték. A professzor arról beszélt, hogy a tajvani emberek melegsége, türelme és kitartása ragadta meg őt leginkább. A szigetországot második otthonának tartja.
Ízelítő a tajvani konyhából I.
Paradicsomos tojásviráglevesHozzávalók:1 paradicsom1 csomag szójababsajt (tofu) - ízlés szerint elhagyható2 tojás5 - 6 csészényi víz2 csirkehúsleves kocka1 teáskanál só1 zsenge zöldhagyma (apró darabkákra vágva)néhány csepp szezámolajElkészítés:Vágja a paradicsomot és a szójababsajtot kis kockákra; verje fel a tojást.Forralja fel a vizet. Adja hozzá a leveskockákat, a paradicsomot és a szójasajtot.Forralja az egészet további 3 - 5 percig, majd öntse hozzá a felvert tojástkörkörösen kevergetve. Lassan csurgatva a tojásnak virág formája lesz.Adja hozzá a sót, a hagymát és a szezámolajat. Melegen tálalja.Párolt metélőhagyma szójababsajttalHozzávalók:300 g szójababsajt2 szál póréhagyma50 g darált disznóhús1.3/4 csésze erőleves1/4 teáskanál szójaszószfél teáskanál cukorfél teáskanál szezámolaj2.1 teáskanál kukoricakeményítő1 evőkanál víz2 evőkanál növényi olajElkészítés:Vágja a szójababsajtot kockákra, és karikázza fel a póréhagymát.Melegítse fel a két evőkanál olajat előmelegített wokban. Pirítsa olajona darált húst, míg el nem oszlik. Adja hozzá a metélőhagyma fehér részétés süsse meg hírtelen, amíg illatozni nem kezd. Adja hozzá a szójababsajtotés az első pontban felsorolt fűszereket. Főzze össze, majd vegye le a lángotkisebbre, és párolja lassú tűzön 5 percig. Adja hozzá a metélőhagyma zöldrészét, és rántsa be a 2. pontban felsorolt hozzávalókkal. Melegen tálalja.A póréhagymát helyettesítheti zöldhagymával.Serpenyős marha steak csili paprikávalHozzávalók:300 gr marha steak2 piros csípős paprika2 zöld csípős paprika1 pohár földimogyoróFűszerek:2 kanál szójaszósz1 teáskanál kukoricakeményítőElkészítés:Szedje ki a paprikákból a magot és vágja apró kockákra a paprikákat.Vágja a húst apró kockákra. Keverje össze a fűszereket és adja a húshoz,majd érlelje. Ezután bő forró olajban süsse 10 másodpercig.Öntse ki a wokból az olajat és egy cseppnyi maradék olajban süsse tovább apaprikát a hússal. Keverje össze jól, majd zárja el a lángot. Keverje belea mogyorót. Tálalja melegen.Sertésborda szójaszószbanHozzávalók:300 g csontos sertésborda150 g sárgarépa1.fél pohár víz3 evőkanál szójaszósz2 evőkanál cukor2 evőkanál ecet1 evőkanál főzőborElkészítés:Vágja a bordát csikokra, valamint aprítsa fel a répát szeletekre.Az első pontban felsorolt hozzávalókat forralja össze. Adja hozzá a hústés a répát, és forralja össze ismét. Vegye kisebbre a lángot és főzzekislángon 40 percig.Aprított zöldhagyma lehet a díszítés.Csirke szójaszószbanHozzávalók:250g csirkecomb6 rövid szál zöldhagyma1 evőkanál tört gyömbér gyökér1.2 teáskanál főzőbor1 teáskanál cukor2 evőkanál szójaszósz2 evőkanál víz2 evőkanál olajElkészítés:Keverje össze a zöldhagymát, a gyömbért és az első pontban felsorolt fűszereket.Szórja a fűszert a csirkecombokra, és tegye félre, hogy összeérjen.Melegítse fel a két evőkanál olajat előmelegített wokban. Közepesen forróolajon süsse a csirkecombokat - 10 másodpercig mindkét oldalát -, mígenyhén aranysárgák nem lesznek. Addja hozzá a maradék pácot és a vizet.Forralja össze. Vegye le a lángot, és főzze lassú tűzön 20 percig. Vigyázzon,nehogy odakapjon! Ezután vegye ki a csirkecombokat, darabolja szeletekre ésrendezze el a tányéron. Öntse a maradék szószt a csirkére és így tálalja.Koriander vagy sárgarépa illik hozzá köretnek.Fokhagymás halHozzávalók:210 g hal (szálka nélküli szeletek)1.1 teáskanál gyömbérborcsipetnyi só2.12 gerezd fokhagyma3 szelet gyömbérgyökér3 szál zöldhagyma2 evőkanál növényi olaj3.fél evőkanál főzőbor1 evőkanál szójaszószfél evőkanál fekete ecet1 teáskanál cukor1 csésze víz4.1 teáskanál kukoricakeményítőés 1 evőkanál víz összekeverve2 evőkanál növényi olajElkészítése:Pácolja a halat az első pontban felsorolt fűszerekkel 15 percet.Melegítse fel a 2 evőkanál olajat az előmelegített wokban. Adja hozzá ahalat és süsse mindkét felét pirosra. Vegye le a tűzről. A maradékolajban dinsztelje meg a 2. pontban felsorolt adalékokat. Adja hozzá a halatés a 3. pontban felsorolt hozzávalókat. Forralja össze, majd vegye le a lángot,és lassú tűzön főzze még 5 percig. Vegye ki a haldarabkákat és csöpögtessele, majd rendezze tányérra. A levét keverje el a 4. pontban felsorolt adalékokkal.Öntse a halra és melegen tálalja!Sárgarépát, salátát és koriandert tálalhatunk mellé köretnek.
Királyi családirtás Nepálban
Nepálban, a világ egyik legszegényebb országában az 53 éves Gianendra négy napon belül a harmadik király. Bátyját a néhai Birendra királyt pénteken lőtték agyon hitvesével, két gyermekükkel és négy rokonnal együtt. Ilyen királyi családirtás az utolsó orosz cári család 1918-as lemészárlása óta nem történt.Hivatalosan a tragédiát balesetnek minősítették, igazából csak találgatni lehet mi történt valójában. A nepáli helyzetet ismerő brit sajtó azt állítja, hogy az addigi királyt és annak családját, a vérszerinti trónörökös: Dipendra herceg végezte ki.  Eszerint a nepáli koronaherceg ittasan, leendőbelije körül kirobbant vitában szinte kiirtotta a családját. Megölte 55 éves apját, Birendát, anyját Aiswaria királynőt, öccsét, a 22 éves Nirajant és 24 éves hugát, Shurit. Összesen mintegy tizenegy embert végzett ki az őrjöngő herceg, majd főbe lőtte magát, napokig kómában feküdt, végül hétfőn meghalt.A történtek miatt a belügyminisztérium ötnapos gyászt rendelt el, a gyász jeleként a kormánytisztviselők kopaszra borotválták fejüket.Az eszméletlen herceget eközben szombaton királlyá választották. A helyi szokásokat ismerve ez nem meglepő, hiszen sok nepáli a királyi család tagjaira, így Dipendrára is félistenként tekintett. A király azonban hétfőn belehalt öngyilkos fejlövésébe, így a trónt nagybátyja Gianendra régens"örökölte".Gianendra viszont korántsem olyan népszerű Nepálban, mint bátyja volt. Többek között azért, mert Gianendra fiának, Parasznak, aki most automatikusan trónörökössé lépett elő, több botrányos, halált okozó autóbalesete volt.Zavargások törtek ki Nepálban, mivel a himalájai ország lakosságának nagy része nem fogadja el el királynak Gianendrát, dacára annak, hogy az új uralkodó ígéretet tett arra, hogy nyilvánosságra hozza a királyi család lemészárlásának körülményeit.A hétfői katmandui tüntetés résztvevőinek száma Gianendra királlyá nyilvánítása után néhány órával több tízezerre nőtt és a demonstráció zavargásba torkollott. A tüntetők és a rendőrök közötti összecsapásokban egy ember életét vesztette, Katmanduban pedig kijárási tilalmat rendeltek el.Vasárnap Giridzsa Praszad Koirala államfő nyugalomra intette a lakosságot, de közben az ország stabilitása súlyosan megingott, kormányra korrupciós vádak nehezednek, és fokozódik a maoista lázadás is. Az országban jelenleg brit típusú alkotmányos monarchia van, ami most igen ingataggá vált. A nepáli maoista lázadók szerint a mészárlás politikai összeesküvás eredménye és kizártnak tartják, hogy családi vita állna mögötte. Javaslatuk szerint alakuljon átmeneti kormány és alkossanak új alkotmányt.
Pünkösd
A pünkösd a kereszténység egyik legősibb ünnepe. Maga szó a görög "pentakoszté" kifejezésből ered, mely "ötvenedik napot" jelent és arra utal, hogy húsvét szombatjának ünnepe után vagyunk 50 nappal.Pünkösd időpontja nem állandó, minden évben máskor ünnepeljük valamikor május 10. és június 13. között. Ez abból adódik, hogy a húsvét sem állandó időpontra esik, pünkösdöt pedig a húsvéti ünneptől, pontosabban húsvét vasárnaptól kezdődően számítjuk. A pünkösd mind naptárilag, mind meterológiailag egyet jelent a tavasszal.Eredete az ókori Izraelig vezethető vissza. Elsőként a zsidó nép ünnepét kell megemlíteni, mikor is a húsvét szombatját követő ötvenedik nap a befejezett aratás meghálálásának ünnepe volt a Szentföldön. A későbbi időkben ez a nap a híres Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált, vagyis amikor Mózes megkapta Istentől - kőtáblákon - a törvényeket. Izráel népe a Pünkösd ünnepét különleges áldozatok bemutatásával és pihenéssel töltötte el. Ekkor mutatták be az új gabonából készült két kovászos kenyeret is.A keresztény húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követően az első holdtölte után van. A keresztény világ régóta pünkösdkor ünnepli a tél jelképes eltemetését. Ez a szokás olyannyira elterjedt, hogy a középkorban még az egyház is elfogadta a néha kissé pogány szokásokkal kiegészített vigadalmakat, amikor is szalmabábuk elégetése vagy vízbe dobása jelképezte a tél végleges eltűnését. Más egyházi ünnepekkel ellentétben a pünkösd a legnépszerűtlenebb, erről tudnak az emberek a legkevesebbet.A pünkösd az egyházi és a világi emberek számára is az öröm ünnepét jelentette, és számos vigadozó szokás fűződik hozzá. Hazánkban az egyik legnépszerűbb hagyomány a pünkösdi király választása. A királyt fiatal lányok koronázták meg az általuk készített virágkoszorúval. A királynak ezután minden földi jóban része volt, de tisztsége mindössze egy napig tartott, és rendeletei is csupán e napon voltak érvényesek.. Innen ered a magyar nyelvben a "pünkösdi királyság" kifejezés, amely a rövid ideig tartó és igen csak bizonytalan hatalmat jelenti.Érdekesség, hogy a "pünkösdi király" jelentését mennyire komolyan is lehet venni: Ferenc József kiegyezés után történő megkoronázása eredetileg pont pünkösdhétfőre esett volna. Egy élelmes szervező azonban felfigyelt az időpont jelentőségére és attól tartva, nehogy a király uralkodása is csak "pünkösdi királyság" legyen, pár nappal elhalasztották a jeles eseményt.Pünkösd 1993. május 31. óta munkaszüneti nap.körti
Napszemüveg - kölcsönzőből?
A napszemüveg időszerű és népszerű eszköz kényelmi és divatszempontokból egyaránt. A szem épségének megőrzésének érdekében azonban nem árt tudni, hogyan kell kiválasztani a divatos kereten túl a megfelelő védelmet megfizethető áron biztosító darabokat is.Már több hét, sőt hónap is eltelt, hogy kisütött az első gyenge tavaszi napsugár és már rohantunk is a napszemüveg boltba, hogy megelőzzük a korai ráncosodást okozó hunyorgást. San Franciscóban például már megnyílt az első napszemüveg kölcsönző üzlet, ahol több, mint 800 féle szemrevaló közül lehet válogatni. A kérdés azonban - az esztétikai elmélkedéseken túl - az, hogy mi alapján válasszuk ki az egészségügyileg is megfelelő típust.A helyes napszemüveg kiválasztása nem is olyan egyszerű folyamat, még akkor sem, ha az ember kivételes birkatürelemmel van megáldva és képes végigjárni a város összes fent említett jeles üzletét, hogy megtalálja adott esetben nem egészen szabvány arcberendezésének is pozitív benyomást kölcsönző darabot. Ez mind szép és dicséretes, de nem feltétlenül garancia arra, hogy 10 év múlva nem kell-e pigment degenerációval vagy hályogos elváltozással szorgalmasan orvost látogatnunk, mert annak idején jobban lekötött minket a napszemüveg formája , mint a védelmi hatásfoka.Hogyan árthat a rosszul kiválasztott napszemüveg?Kezdem itt azzal, hogy az a rendszeresen hangoztatott vélemény, hogy az olcsó napszemüveg károsítja a szemet, egyszerűen nem igaz. Fogalomzavarban szenvednek a nyilatkozók és lelkes követőik, mivel - ebben az esetben - olcsó húsnak nem mindig híg a leve. Az olcsó napszemüveg nem feltétlenül rossz, és bizony-bizony a márkás napszemüveg gyártók termékei nem mindig felelnek meg a szigorú egészségügyi követelményeknek. Csakhogy ez utóbbi tényt nem verik nagydobra az érintettek.Köztudott, hogy a nap nagyon sokféle sugarat bocsát ki magából. Egy részük - ezeket nevezzük általában UV sugaraknak - nem éppen testápoló hatású. Az UV sugárzás nagy százalékát a magas légkör ózontartalma eddig jó hatásfokkal elnyelte, de az utóbbi időben az intenzív környezetszennyezés hatására ez lecsökkent. Az eredményt saját bőrünkön érezhetjük: könnyebben leégünk a napon, illetve az érzékenyebbek szemét fárasztja a napfény (ez utóbbit tanúsíthatom).Fontos tudni, hogy a szem kívül-belül érzékeny a napsugarakra. A rossz (és nem feltétlenül az olcsó) napszemüveg hatására szemünk "kinyílik", mivel pupillánk kitágul a megtévesztő sötét lencse hatására. Ha a szemüveg lencséje kicsi (több márkás napszemüveg gyártónak van ilyen típusú terméke), a lencse körül akadálytalanul jut szemünkbe és szemünkre a káros sugárzás, kívül-belül összeégetve azt. Hasonló hatást válthat ki ha a bevonat nem egyenletes, vagyis a látótérben sötétebb, mint a szegélyeken. A szem külső burkának (szaruhártya, kötőhártya) megégése sokkal komolyabb sérülés, mint a bőr megégése.Milyen napszemüveget vegyünk?A lényeg a "száraz, biztonságos érzés", vagyis hogy minden irányból egyenletesen védje szemünket a lencse. Ez azt jelenti, hogy nem látunk ki alóla és kívülről (pl. tükörből) sem lehet látni a szemgolyó külső felszínét.A különbözõ színû védõrétegek ronthatják a színlátást, csökkenthetik sõt felcserélhetik a színtónusokat. Ez azt eredményezi, hogy egyes színeknél világosabbnak látjuk a valóságban sötétebb másik színt.A drágább szemüvegek készítői figyelnek ezekre a hatásokra és úgy választják meg a szemüveg színét, hogy az ilyen zavaró hatásokat elkerüljék. Gyakran alkalmaznak olyan praktikákat, amellyel a pl. felhõk jobban láthatók mint szabad szemmel, vagy a csillogás nem látható. A megfelelõen tervezett és kivitelezett napszemüvegek védelmet nyújtanak az ultraibolya sugárzás káros hatásai ellen. Ezen kívül a napszemüveg csökkenti a szem fáradtságát és javítja a látás minõségét.Jó tudni, hogyha épp nincs nálunk napszemüveg, egyszerû sapka vagy kalap viselése is csaknem 50%-kal csökkentheti a szembe jutó sugárzást. A napszemüvegek ugyanakkor gyakorlatilag képesek kiszûrni a teljes káros UV sugárzást. A napszemüveg címkéjérõl nehéz megmondani, hogy milyen mértékben hatásos. A legtöbb szemüveget ellátják az "UV szûrõvel" felirattal, melyek általában ki is szûrik az UV-B sugárzás egészét, de jelenleg nincs olyan szabvány mely egyértelmûen kötelezi a gyártókat az UV-A és a kék fény kiszûrésére is.Mindenesetre azok az emberek, akik folyamatosan nagy UV sugárzásnak vannak kitéve, vagyis akik hosszú idõt töltenek napon (fõleg a déli órákban), vagy azok akik intenzív mesterséges UV források (szolárium) körül vannak hosszabb idõt ajánlott hogy olyan védõszemüveget, illetve napszemüveget viseljenek, melyek a teljes UV tartományt képesek a fénybõl kiszûrni, illetve még jobb, ha a kék fénytartományt is szûrik.Az ultraibolya sugárzással kapcsolatos tények:- A helyszíntõl függõen az ultraibolya sugárzás változó. Az ultraibolya sugárzás 3000 méter magasan 10-szer erõsebb, mint a tengerszinten. A homok és víz visszaverõ képessége miatt a strandon 180-szor erõsebb a sugárzás.- A napszemüveg-lencse színe és sötétségének mértéke nem befolyásolja a káros ultraibolya sugarak kiszûrését.- Az ultraibolya sugárzás való érzékenység korral nõ.- A túl erõs ultraibolya sugárzás után a szem nehezebben alkalmazkodik a sötétséghez.Az ultraibolya sugárzás káros hatásai összeadódnak, az elsõ sugárzástól kezdve.körti
Pünkösdi rózsa
Pünkösd idején borul virágba a pünkösdirózsa, az egyik legrégebbi kultúrnövényünk. A pünkösdirózsa - vagy bazsarózsa - neve ellenére nem tartozik a rózsafélék családjába, ám illatos, sok szirmú virágának szépsége a rózsáéval vetekszik. A virág változatos színekben pompázik és édes illatot áraszt.Kevés helyen találkozhatunk vele. A Paeonia fajok családjába tartozó növény hazája Kína, ahol közel 2000 éve termesztik. Nevét a görög mitológia isteneit gyógyító orvosnak, Paion-nak köszönheti. Évszázadokon át elsősorban gyógynövényként termesztették. Gyökeréből készült kivonatával gyógyítottak sárgaságot, vese- és hólyaghurutot, reumát és egyéb betegségeket. Ez annál is meghökkentőbb, mivel a növény egésze mérgező, kivéve a tavasszal és ősszel kiásott gyökérgumókat.A pünkösdirózsa sok örömet szerez annak, aki az ültetésen túl megfelelően gondoskodik a neveléséről. Az egyik legszebben virágzó díszcserjénk, viszont nagyon igényes és kényes. Napfénykedvelő, ezért olyan helyre kell telepíteni a kertben, ahol fürödhet a napsugarakban. A fajok száma meghaladja a harmincat, de a nemesített és keresztezett fajták száma évről évre nő. Általában nyár végén kell elültetni. A legtöbb faj télálló, ám ha a fagyosszentek időszakában zord az időjárás, a fiatal pünkösdirózsa hajtásait be kell takarni. Csak türelmes ember telepítsen fás pünkösdirózsát, mert négy évbe is beletelik, míg teljes pompáját megmutatja a bokor. Nem kedveli, ha bolygatják, ezért a telepítés során olyan helyet kell számára választani, ahol kedvére terjeszkedhet.Az évelő, piros pünkösdi rózsa mindig is az egyik legkedveltebb falusi virág volt, és a városi kertekben is egyre gyakrabban találkozhatunk vele. Mutatós levelei és mélybordó, illatos virágai teszik jellegzetessé. A szimpla virágok közepén fejlődő sok sárga porzó az egyszerű virágokat is rendkívül mutatóssá teszi.Egyik legszebb hazai növényritkaságunk, a vad pünkösdirózsa, más néven a bánáti bazsarózsa. A feltűnő szépségű virág fokozott védelmét ritkasága és veszélyeztetettsége indokolja, ezért a termőhelyét is oltalom alá helyezték.Sokan - védettsége ellenére - ma is csokorba gyűjtik, sőt előfordul, hogy gyökerestül kiássák, kitépik, ami e - ritkasága és a hozzá fűződő népi hagyományok miatt is - különlegesen értékes növény kipusztulásához vezethet. Hajdanában az epilepsziában szenvedők tüneteinek enyhítésére, görcsoldóként használták.körti