Tel.: 06 30 343 4343 Mail: info@nagyutazas.hu Nyitva: H-P 9:00-17:00
Magazin
További cikkek
Sajtótájékoztató az Állatkertben
Europa Nostra díjat nyert az Állatkert Elefántháza Július 25-én délelőtt 11 órakor került sor arra a sajtótájékoztatóra, melynek keretében ünnepélyesen bejelentették, hogy a budapesti Állat-és Növénykert elnyerte az Europa Nostra szervezet idei legmagasabb elismerését jelképező emlékérmet, az Elefántház renoválásáért.Az emlékérem "leleplezésére" mi is meghívást kaptunk, melynek örömmel tettünk eleget.Az esemény pontosan kezdődött. Mindenek előtt az elefántok bemutatóját csodálhattuk meg, akik gondozóik közreműködésével különböző feladatokat hajtottak végre. A parancsok végrehajtása nem okozott nekik nehézséget, hiszen a fánik, akárcsak a kutyusok, kötődnek gondozóikhoz.Ügyességükről tanúskodnak a fotók is! Az elefántok láthatóan jól érzik magukat felújított helyükön. Udvaruk medencével és mérleggel is bővült. Ez utóbbinak praktikus okai vannak: egy ilyen hatalmas tömegű állatka esetében 100-200 kg súlyváltozás nem látszik meg, de a szerkezet segítségével egyszerűen nyomon követhető az elefántok súlyingadozása.A bemutatót követően beszédet mondott Dr. Andrea H. Schuler (kiváló szinkrontolmácsa segítségével). Az úr rendkívül szimpatikus, már hetedik alkalommal vendégeskedik nálunk és elismeréssel szólt Magyarországról.Beszédet mondott még Dr. Winkler Gábor Ybl-díjas építész és Ráday Mihály is, aki a Hungaria Nostra képviseletében érkezett.A beszédek végén leleplezték az emlékérmet és a csinos kis táblát, mely elismeréssel adózik a gyönyörű épület előtt.Schuler úr szavaival élve: Tegyünk jót és beszéljünk róla!(az Europa Nostra szervezetről és a renoválásról bővebben a cikkben olvashatnak)
Barangolás a francia sajtok világában
Franciahon messzföldön híres sajtjairól. Olyan sok vidéken foglalkoznak sajtkészjtéssel, hogy a különféle francia sajtok száma több, mint 400. A sajtgyártás főleg kisgazdaságokban, ún. ferme-ekben fejlődött ki, ezért leginkább olyan sajtokat gyártanak, amelykhez nem kell különleges berendezés. Egyes sajtok megfelelő érlelő pincében készülnek, ezek a caviste-ok, a pincések.A fejlődés folyamán egyes helyeken már áttértek a sajtok üzemekben való előállítására. A technika itt is a régi, csupán modern berendezéseket használnak.A francia élelmiszerrendészet különleges védelemben részesíti a természetes minőséget valamint a származási hely megjelölését.A franciaországban gyártott sajtokat nedvességtartalmuk, tésztájuk állománya és az érlelés módja szerint 6 fő csoportba lehet beosztani.1. Friss sajtokEzek a sajtok nem tartósak, hamar el kell őket fogyasztani.Többféle tejből is készülhet. A lefölözött tejből készítettet kettős, míg a tejszínes tejből készült változatot hármas krémsajtnak nevezik.Egyszerű krémsajtok: Neuchatel, Gurnay frais.Kettős vagy hármas krémsajtok: Gervais, Suisse, Petit Suisse, Coeur á la créme.A friss sajtok közül még érdemes megemlíteni a Fontainebleu sajtot, amely egy levegőárammal felfújt habszerű finomság.2. Lágy sajtokdocument.write('Lágy sajtok');Két fajtát különböztetünk meg.A penészbevonatú sajtok részben lefölözött tejből készülnek és magas a kalciumtartalmuk.Az érlelés tejsavbaktériumok, penészek és a sajt érlelőbaktériumainak együttes hatása alatt történik.Ilyenek például: Camembert, Fromage de Brie, Coulommiers, Saint-Marcelin,.Az első Camembert-t Marie Hazel készítette Vimoutiers közelében, Camembert községben.Kizárólag tehéntejből készítik.document.write('Lágy sajtok');A lágy sajtok másik fő csoportjába a mosott kérgű sajtok tartoznak. Ezek típusa a Munster, amely nevét-ki hinné?- a Colmar közelében fekvő Munster városáról kapta. Különleges ízeket érnek el azzal, hogy római köményt tesznek a Munsterbe.Fajtái: Maroilles, Gris de Lille, Pont-l'Évéque, Void, Livarot( ez utóbbit eladás előtt sárgára festik...)3. Préselt sajtokKétféleképpen gyátják, a régi technika szerint utóhevítéssel, az új technika szerint utóhevítés nélkül. Préselésük fokozatos. Egyes fajtáit, például a Reblochon-t, fruitier-nek nevezett tejüzemekben is gyártják.További fajtái: Gouda, Edam (eidami), Cantal, Fourne.4. Penészes tésztájú sajtokdocument.write('Penészes tésztájú sajtok');Ebbe a csoportba tartoznak azok a sajtok, amelyeket általában csak kék sajtoknak, vagy zöldfoltosnak neveznek., mert kék ecsetpenész van a tészta belsejében.Ilyen a Bleu d'Auvergne, a Bleue de Jura, a Goronzola, a Roquefort stb.5. Kemény sajtokdocument.write('Kemény sajtok');Hevített és préselt tésztájú sajtok. Ezeket Franciaországban mind Guzéres.nek nevezik. Ide tartozik a Comté, az Emmenthal és a Beaufort is.6. Ömlesztett sajtokdocument.write('Ömlesztett sajtok');Ezeket erdetileg Svájcban kezdték el készíteni de Franciaországban is nagyon elterjedtek.Készítésük célja kezdetben a külsőleg hibás kemény sajtok feldolgozása volt, de később ez történt a rosszul sikerült és nem tartós lágy sajtokkal is.Feldolgozás előtt a sajtokat megtisztítják, szétvágják, szétmorzsolják, egyneművé teszik, és az ömlesztőanyaggal együtt beleteszik az ömlesztőedénybe, ahol ritkított levegőben keverés közben hevítik. Az ömlesztést követően a sajtot ólomlemezbe, vagy lakkozott alimíniumlemezbe csomagolják, ez elzárja a levegőtől és megakadályozza a penészképződést.A sajtkészítés Franciaországban a természetes adottságok és a tejtermelők évszázados munkájának eredménye. A termelők kitartanak a hagyományos módszerek és receptek mellett, noha ez kereskedelmi szempontból sokszor előnytelen számukra.
Fekete epilepszia - középkori hiedelmek a mai Afrikában
Világszerte több mint 40 millió ember szenved valamilyen típusú epilepsziában, kb. 80%-uk a fejlõdõ országokban él. Az epilepszia súlyos, de kezelhetõ agyi zavar, mely rendszerint fiatal embereket érint életük legproduktívabb éveiben, gyakran elkerülhetetlenül a munkanélküliséghez vezetve.Az epilepsziás betegek kb. 70%-a normálisan élhetne megfelelõ kezeléssel, de az Afrikában élõ epilepsziabetegek közel 80%-a - nagyon sok esetben nemcsak gazdasági, inkább társadalmi okok miatt - egyáltalán nem kap kezelést. Ennek egyik fõ oka az epilepsziát körülvevõ hiedelmek és babonák ma is erőteljes jelenléte a köztudatban. Sok afrikai kultúrában az emberi elmének ehhez a zavarához gonosz szellemeket társítanak, például Kamerunban még mindig azt hiszik, hogy az epilepsziás embereket az ördög szállta meg, s bár nem látszanak gonosznak, de az ördög megrontotta õket és ez okozza idõrõl idõre a rángásokat. Libériában, mint Afrika más részein is, az epilepsziát a boszorkánysággal vagy gonosz szellemekkel hozzák összefüggésbe. Szváziföldön a legtöbb hagyományos gyógyító a varázslatot tartja az epilepszia okának - egy ellenség küldi a szellemeket a test megszállására és a görcsrohamokat okozására. Ezen téves feltevések eredményeként a helyes diagnózisra és kezelésre szoruló epilepsziás afrikaiak többsége nem keres orvosi segítséget, még ha elérné is azt. Inkább a hagyományos gyógyítókhoz fordulnak, akik nem tudnak segíteni sem a betegségtõl való szabadulásban, sem a rohamok megszüntetésében. A kiszámíthatatlan rohamok így siralmassá és kiszolgáltatottá teszik ezeknek az embereknek az életét. Nehéz pontosan megbecsülni az afrikai epilepsziások számát, de a legóvatosabb becslések szerint ma is 3-4 millió epilepsziás szenved ettől az- amúgy tünetmentessé tehető - betegségtől a fekete földrészen.
A rafting története - A vadvízi sportok fajtái
A rafting történeteA kajak és kenu használata nem új keletű dolog. Amióta az ókorban az ember meghódította a folyóvölgyeket, léteznek ezek a tevékenységek, melyet megannyi ősi egyiptomi, mezopotámiai forrás is ékesen bizonyít. Szerepének állandósulását jól mutatja az a tény is, hogy egyes indián törzsek, de legfőképpen az eszkimók között ma is ez a legelterjedtebb közlekedési eszköz.A fenti szerepe mellett a sport és utazási (turizmus) célú kajakozás viszonylag későn jelent meg. A múlt századi kísérletek után gyakorlatilag a XX.század elején jelennek meg az első komoly sport klubok az atlanti régióban, de ezek meg nem a klasszikusnak mondható vadvízi evezést képviselték. Maga a vadvízi evezés valójában nagyon rövid múltra tekinthet vissza. Ezeket a felfújható, nagy tűrőképességű gumicsónakokat az amerikai hadsereg számára fejlesztettek ki eredetileg, speciális akciók végrehajtására elit egységek számára. A sportág fejlődésének talán legnagyobb mérföldkövet jelentette, mikor ezek a termékek lekerültek a tilalmi listákról.A természet bátrabb szerelmesei gyorsan felfedezték, hogy ezek a szívós, speciális vászonból készült csónakok gyakorlatilag törhetetlenek és minden akadályt képesek legyőzni. A rövid előzmények ellenére mára a sport egyre népszerűbb, amit jól mutat, hogy szinte az összes arra alkalmas folyó körül kinőttek a "Whitewater club"-ok.Az egyes vadvízi sportokRafting:A legelterjedtebb vadvízi sportok egyike, mivel egyben a legbiztonságosabbnak is számít. A rafting-csónakokon általában nagyobb 4-12 személyes nagyobb gumicsónakokat értünk, habár a raftingozás szó ma Magyarországon a vadvízi evezős sportok gyűjtőnevévé is vált.A raftokban való túrázás speciális tulajdonsága, hogy teljes és összehangolt munkát kíván a bent ülőktől, ezért különösen alkalmas team building (csoportépítés) jellegű programok szervezésére. A másik speciális tulajdonság, hogy a nagyobb biztonság miatt jól használható családi jellegű túrákra (family rafting) is. Ezeket a csónakokat általában egy ember irányítja, aki leghátul ül. A hatékony előrejutás legfontosabb előfeltétele, hogy a raft két oldala egyszerre evezzen, vagyis összhang legyen. Ha valaki először van vadvízen leginkább a raft-ban való túrázáson keresztül érdemes ráérezni a vadvízi sportok ízére.Outsider (trekking):A outsider esetében a raftokhoz hasonló anyagból készült 2 (max. 3) személyes csónakokról van szó. A kisebb létszám miatt itt még összehangoltabb együttműködésről van szó. Itt is a hátsó ember irányít.A outsider sokkal vízközelibb érzést jelent a túrázó számára és méretéből adódóan nagyobb a felborulás esélye is. Ezek a gumicsónakok általában aktívabb evezést követelnek meg, mivel az irányíthatóságuk legfontosabb alapelve, hogy gyorsabbak legyenek a víznél (ne sodorjon el magával). A környező vadvizek legtöbbje ezeken a csónakokon élvezhető igazán.Vadvízi kajakozás:Az előző kétsporthoz képest a kajakozás képviseli az igazi vadságot, ezért ez követeli meg a legnagyobb szakértelmet is. A kajak egyik legfontosabb tulajdonsága a outsiderrel és a raft-tal szemben, hogy általában csak egy ember ül benne. Így ha hibázol magadra vessss. Ezek az eszközök már komoly szakmai felkészülést igényelnek, senkinek sem javasolt, hogy útmutatások (és előzetes edzések) nélkül kezdje el.Rodeó kajak:Pörgés forgás a habzó vadvízben, szörfözés a hullámokon.Hydrospeed (vadvízi úszás):Egy speciális műanyag úszótest és békatalp segítségével az eszközt használó challengerek igazán közelről szemlélhetik avizek szépségeit, mivel gyakorlatilag benne úsznak. A speciális védőfelszerelés lehetővé teszi, hogy bármilyen sérülés nélkül közvetlenül közelről élvezhessük a vadvízörömeit.Canyoning:A vadvízi túrázás egyik legspeciálisabb formája. A túrázók először felkapaszkodnak egy hegyi patak völgyében, majd a speciális védőruhában, ugrálva, csúszkálva és kötélen ereszkedve megpróbálnak lejutni onnan. Az igazi szépségét az adja a sportnak, hogy olyan teljesen érintetlen területeken járhatunk, melyet nemcsak előttünk, de nagy valószínűséggel utánunk is csak nagyon kevesen fognak látni.
Nagyszakácsi - Királyi szakácsok nyomdokán - 2001 augusztus 2-4.
Históriák szerint egykor Nagyszakácsi szülöttei voltak a középkori királyi udvar szakácsai századokon keresztül.Annak idején hűséges szolgálataik fejében nemesi oklevelet és somogyi birtokokat kaptak királyuktól.Büszkeséggel tekintve múltukra, immár kilencedszer rendezzük meg a "Királyi Szakácsok Nyomdokán" programot, amelynek egyik attrakciója a 2 Királyi Szakács" címért folyó nemzetközi szakácsverseny, amely szigorú szabályok szerint és középkorifeltételek között zajlik.A szakácsverseny végén látványos ceremóniával terül meg a királyi asztal.Sátoros borudvar, középkori mesterségek bemutatója, kézműves vásár egészíti ki a programokat.Népi udvarok várják a vendégeket hagyományos paraszti ételekkel és régi ízeket kóstolhatnak SzékelyföldrőlAugusztus 2.8.45: A szakácsmúzeum kiállításának megnyitója9.30: Turizmusbarát polgármesterek konferenciája10.00: Pogácsasütők viadala14.00: Amatőr főzőverseny: Polgármesterek kedvenc ételeiből15.00: Polgármesterek borválasztása16.00: Déryné Színtársulat előadása17.00: Pityókás dallamok, pikáns történetek18.00: Kóstoló na polgármesterek kedvenc ételeiből19.00: Eredményhirdetés: főzőversenyek, borverseny20.00: a "Dupla Kávé" szórakoztató műsoraAugusztus 3.10.00: Pékek bemutatója a kemencéknél, cukrász remekek és mézeskalácsok kiállítása11.00: Lepényevő verseny a kemencéknél Házi sütemények versenye12.00: Pékek, cukrászok borának választása14.00: Gasztronómiai Fesztiválok győzteseinek bemutatója, kóstolók19.00: Szórakoztató programokAugusztus 4.Nemzetközi Királyi Szakácsverseny10.00: Látványos felvonulás a Maskarásokkal, a Báb társulattal és gólyalábasokkal. A IX. Nemzetközi Kiráyli szakácsverseny megnyitója, a szakácsok áldása.11.00-től: Musica Antiqua a hévizi forrásoktól, reneszánsz tánc a győri végekről13.00: Reneszánsz esküvő (több házasulandó pár részvételével)14.00: Kassai Lajos - Kinizsi íjászai - Kaposvári íjászok - Zászlóforgatók - Salamon Bajvívók - Aranykeresztes lovagok - Zalai Gyepüvédők - Meistro lovasiskola bemutatója17.30: a királyi asztal megterítésének ceremóniája, a "Királyi Szakácsverseny" eredményhirdetése, Tombolasorsolás20.00: "Naked Soul" - Neked szól a zene...23.00: TűzijátékBorudvarSzakácsmúzeum kertje11.00 - 17.00: reneszánsz műsorok, szellemvadászat gyermekek részéreInformáció:Királyi Szakácsok NyomdokánHagyományőrző Egyesület7400 KAPOSVÁRDamjanich u. 26-28.NagyszakácsiTel./fax: 85-310-361Tourinformtel./fax: 82-320-04e-mail: kaposvar@tourinform.hu Szállás:06-20-9549-181Passzus a királyi szakácsok Földjére:800,- Ft (a helyszínen váltható)Királyi lakoma részvételi díj:10.000,- Ft + ÁFA
Minden amit a raftingról tudni akartál...
Miért éppen a Vadvirág extrémsport-tal menjek raftingolni?A Vadvirág extrémsport az egyik legprofibb hazai vadvízi túráztató klub. Legfontosabb garanciát túravezetőink felkészültsége, képzettsége (fizikai és technikai oldalról) illetve helyismerete jelenti. A biztonság mellett kiemelkedő fontosságúnak tartjuk, hogy vendégeink jól is érezzék magukat programjainkon, elégedettség = jó referencia = kiváló hírnév.Egész nap raftingolni fogok?A túrák soha sem egész naposak. Egy-egy csúszás általában 2.0-2,5 óra, vízállástól és a csapattól függően. A délelőtti túra 9 óra körül a délutáni 13 körül indul általában.Kell, hogy tudjak úszni?Az igaz, hogy az általunk adott felszerelés (mentőmellény, neoprénruha) lehetővé teszi, hogy fennmaradj a vízen-viszont ha nem tudsz úszni akkor bizony nem tudsz úgyhogy mielőtt raftozni jössz vegyél néhány leckét. Víziszony esetén azonban nem javasoljuk a túrát.Mit csináljak, ha kiesek a raftból?Mássz vissza! Milyen kondícióra van szükségem a raftingozáshoz?Nem kell body buildernek lenned. Nem szükséges különleges fizikai erőnlét a vadvízi evezéshez. Ha azonban bármilyen orvosi problémád van (vagy volt a közelmúltban), ami fontos lehet, kérjük közöld ezt a túravezetőkkel. Természetesen bizonyos esetekben (terhesen, szívbetegként, asztmásan) nem javasoljuk a túrát. Mennyire biztonságos a vadvízi túrázás?A raftingozás biztonságosabb, mint az autóvezetés, és statisztikailag biztonságosabb mint a síelés, vagy a golfozás. Az igazi biztonságot számodra emellett a jól képzett és kitűnő kondícióban lévő túravezetőink adják. Természetesen a vadvízi evezésnek van bizonyos kockázata, de ez megfelelő odafigyeléssel, és a túravezetők utasításainak betartásával minimálisra csökkenthető. Ne feledd - a biztonságra igazán adóprofi magyar cégek létrehoztak egy szervezetet a Magyar Vadvízi Szövetséget (VTMSZ), ami azért alakult, hogy a túráztató cégekkel betartassa a biztonsági követelményeket.Mennyire hideg a víz?A raftingozásra alkalmas folyók általában sebes, hegyi patakok, melyek vize nyáron sem melegszik fel túlságosan. De nem kell megijedned, az általunk adott ruha és cipő tökéletesen megvéd a hideg víztől.Hogyan lehet osztályozni a vadvizeket?I. osztály: könnyű víz kevés akadályII. osztály: közepes, kisebb hullámok és zúgókIII. osztály: nehéz, sok akadály, szabálytalan hullámok, jó manőverezés kellIV. osztály: nagyon nehéz, zúgok kisebb vízesések gyakoriak, a mentés nehézV. osztály: különösen nehéz, vad vízesések vannak, csak profiknak javasoltVI. osztály: szinte teljesen járhatatlan, útkeresés bonyolultKell, hogy legyen raftingos tapasztalatom?Ezekhez a túrákhoz nem szükséges előképzettség sem evezési oldalról, sem pedig vízi jártassági oldalról.Vannak olyan túrák ahová családok is mehetnek? Hány éves kortól lehet raftingolni?A Vadvirág extrémsport szervez ún. "family rafting" programokat is lehetővé téve, hogy a család együtt lehessen a vízen is. A raftingozás nem kötődik szorosan életkorhoz, 9 éves kortól 99 éves korig bárki csinálhatja. Hány ember ül egy csónakban?Ez alapvetően hajótípustól függ. A nagyobb hajók (raft) 8-10 személyesek, de emellett lehetőség van 2 személyes ún.outsider (trekking) hajók kipróbálására is. Mikor van a legjobb idő a raftingozáshoz?A raftingozásban az a szép, hogy minden időjárásban más és más. Ragyogó napsütésben nagyokat lehet úszkálni és ugrálni a vízben (nem szól rád az úszómester), esőben pedig lehet élvezni a magasabb vízállas adta előnyöket, vagyis a nagyobb kihívást. Tudok mást is csinálni a raftingozás mellett?Igen. A vadvízi evezés mellett lehetőséged van egyéb vadvízi sportok kipróbálására is igény szerint. Emellett a vizet közvetlenül kevésbé szeretők számára szervezünk kirándulásokat az egyes vadvizek forrásaihoz, vízesésekhez, illetve lehetőség van hegymászásra is.Milyen ruhát kell magammal vinnem?A Vadvirág Extrémsport minden szükséges felszerelést biztosít vendégei részére (neoprén cipő, neoprén ruha-felső is-, vízhatlan dzseki, mentőmellény, sisak), neked csak az évszaknak megfelelő ruházatról kell gondoskodnod. A neoprén ruha viselését komfortosabbá teszi ha alá egy pólót veszel, szóval nem árt ha egy pluszt csomagolsz.
Willo szíve
Az Észak-Karolinai Állami Egyetem és Természettudományi Múzeum kutatói - a világon elsőként -, megkövesedett szívre bukkantak egy 66 millió éves dinoszauruszmaradványban. Számítógépes tomográfiával azt is kiderítették, hogy az állat mellkasában valaha négyrekeszes szív dobogott, amely sokkal inkább emlős- vagy madárszívhez hasonlított, mint hüllőkéhez. Mint azt Dale Russell, paleontológiaprofesszor elmondta, a felfedezés arra enged következtetni, hogy a dinoszauruszok négyrekeszes - egy aortaíves - keringési rendszerének felfedezése egyúttal azt a feltételezést is megerősíti, hogy a Föld hajdani urai melegvérűek lehettek. "Minden jel szerint a test és a tüdő vérellátása már teljesen elkülönült: a dinoszaurusz anyagcseréje tehát magasabb szintű volt, mint a hüllőké - magyarázta Michael Stoskopf, az öszszehasonlító anatómia professzora.A 66 millió éves, rövid lábú, pónihoz hasonló törzsméretű Thescelosaurust még 1993-ban találták Dél-Dakotában, 1996-ban került a múzeumba, s annak állandó kiállításán szerepel. A mintegy 350 kilogrammos, fejétől a farka végéig 4 méter hosszú növényevő dinoszaurusz a Willo nevet kapta, annak a farmernak a felesége után, akinek a birtokán megtalálták. A madárszerű (Ornithischia) Thescelosaurus a krétakor végén élt, maga Willo alig 1 millió évvel a dinoszauruszok végnapjai előtt. Igazi észak-amerikai bennszülött volt, amelynek élettere a mai Wyoming és Dakota államtól egészen a kanadai Albertáig terjedt.Paul Fisher, az egyetem állatorvostudományi karának tomográfus szakembere a Willo mellüregéről számítógépes tomográfiával (CT-vel) készült metszeti képekből összeállította az üreg háromdimenziós modelljét, s ez egyértelműen igazolta, amit korábban csak gyanítottak: a részben feltárt mellkasban látható, grépfrút-méretű, vörösesbarna, gumószerű képződmény valóban egy megkövesedett szív, amelyben jól felismerhetők a rekeszek és az aorta szájadéka. Ezt követően Reese Barrick paleobiológus több mintát röntgendiffrakcióval is megvizsgált: az elemzés vas jelenlétét mutatta ki, mégpedig kizárólag a szívben, a maradványokat magába foglaló kőzetben nem.A Thescelosaurus nemzetségnév egyébként "csodagyíkot" jelent. A kutatók még nem azonosították pontosan, hogy ezen belül Willo melyik fajhoz tartozott, bár Russell szerint nagyon valószínű, hogy T. neglectus volt. (A neglectus elhanyagoltat, semmibe vettet jelent: a név azért "ragadt" az első, 1891-ben felfedezett példányra, mert maradványai 22 évig porosodtak egy elhanyagolt sarokban anélkül, hogy bárki is ügyet vetett volna rájuk.) Nos, ha ez igaz, Willo, a "semmibe vett csodagyík" most alaposan rácáfolt a nevére, és immár soha többé nem lehet elhanyagolni. Már csak azért sem, mert figyelemreméltó épségben maradt meg: a koponyája teljesen ép, és még a gerinchez tapadó inak és a bordaporcok is felismerhetők benne. A CT-képeken feltűnő homályos formák és árnyékok pedig azt sejtetik, hogy egyéb lágy szövetű belső szerveiből is több megőrződött.A mostani felfedezés egyébként annak köszönhető, hogy Willót eredeti állapotában, azaz a fosszíliát magába záró homokkővel együtt szállították a múzeumba, s a kiállításon csupán a koponya jobb felét, a gerincoszlop egy részét, néhány bordát, és hosszan elnyúló farkát tárták fel. Russell egyébként azt gyanítja, hogy a lágy szövetek azért maradhattak meg viszonylag épen, mert nedves, oxigéntől elzárt környezetben előbb elszappanosodtak, majd kiszáradva megkövesedtek. "Láthatóan a tetemet vízzel átitatott homok temette magába - mondta a kutató. - A lágy szövetek sejtszerkezete ugyan odaveszett, de az alakjuk megőrződött."Azt a háromdimenziós képet alkotó szoftvert egyébként, amellyel Willo szívét rekonstruálták, a Mayo klinikán fejlesztették ki orvosi célokra. Most először alkalmazták fosszíliavizsgálatra, ám Fisher szerint minden bizonnyal nem utoljára: az eljárás ugyanis páratlan lehetőséget nyújt a roncsolásmentes vizsgálódásra. Willo maradványainak jó kétharmada pedig, még mindig kőbe zártan, további felfedezésekre vár...Forrás: www.ncsu.edu/ www.dinoheart.org Forrás: É.T.
Az ökoturizmus mint lehetőség - avagy: vissza a természethez?
Napjainkban, amikor Földünk természetes életterei a felelőtlen emberi tevékenységek káros mellékhatásai eredményeként lassan a végveszély állapotába jutnak, rendkívüli felelősség hárul minden döntésünkre. Radikálisan felül kell vizsgálnunk ember és környezet viszonyait, mert csak tudatos tervezéssel lehet a természet még fellelhető értékeit a pusztító felélés, elhasználás helyett megmenteni és átadni a következő generációknak is.Az ember és természet viszonyában bekövetkezett jelentős változások mellett azonban megfigyelhető egy egészen más társadalmivonatkozású jelenség is: a világ egyre több országában válik a gazdaság húzóágazatává az idegenforgalom. Egyfajta új, civilizált formájú "népvándorlásként" is beszélhetnénk a turizmusról, melynek során emberek tömegeikerekednek fel, hogy kisebb-nagyobb távolságokat leküzdve tágabb környezetük újabb és újabb területeit hódíthassák meg szabadidejük tartalmasabb eltöltése céljából.De mi lehet a kapcsolat az ökológiai tervezés és e modern "népvándorláshullám" között? A felkapott tengerparti üdülőhelyek vagy éppen a történelmi emlékekben gazdag városok, kultúrtájak mellett mind többen szeretnék célpontul választani az "érintetlen természetet". E megváltozott igények persze számos problémát vetnek fel; az idegenforgalom új ágazataként kibontakozó ökoturizmus ugyanakkor egy kedvező modelljétadhatja ember és természet szorosabb- ám ezúttal az élővilág számára sem hátrányos - kapcsolatának.Az idegenforgalom szakemberei már a hetvenes évektől kezdődően differenciálták a turisztikafogalomkörét. Különféle turisztikai formákat különítettek el, különböztettek meg a hagyományos üdülő- vagy tömegturizmus mellett, illetve azzal szemben. Olyan megnevezések bukkantak fel és terjedtek el a köztudatban is, mint például: falusi turizmus, kulturális turizmus. Ezeket az alternatív ágakat mind aszerint próbálták megjelölni, milyen célterületre irányulnak, ám idővel e fogalmak is szűknek bizonyultak.Az ökoturizmus fogalma valamivel később jelent meg, jelentésköre viszont már összetettebbé, átfogóbbáalakult. Napjainkban magában foglalja az idegenforgalom mindazon formáit, melyek a kimondottan üdülési célú tömegturizmustól eltérően elsősorban természeti környezetünk értékeire koncentrálnak, ugyanakkor emellett az adott tájban élő ember hagyományos kultúrája vagy éppen természetbarát sportolási, kikapcsolódási lehetőségek úgyszintén vonzerőt gyakorolhatnak ehhez kapcsolódóan. Az ökoturizmus átfogóbb megnevezésében tehát a természetre és a kulturális értékekre épülő turizmus egyaránt szerepelhet, lényeges csupán az, hogy az utazni vágyó ember végre nem feléli környezetét, hanem egyszerűen csakbelehelyezkedik egy időre, és ezt is az értékekre gondosan vigyázva teszi.Az ökoturizmus a természetvédelemmel áll szoros kapcsolatban: ez utóbbi egyik szerepe ugyanis éppen az, hogy a védelem mellett lehetőség szerint be is mutassa a természetes környezetet. A tudományos ismeretterjesztés, a természeti értékek közkinccsé tétele éppúgy feladata egy természetvédelmi elgondolásnak, koncepciónak, mint a megőrzés. Alapvető kérdés azonban, hogy hol, mit és hogyan. Egy-egy különösen frekventált védett területen esetenként már a tömegturizmus méreteihez közelítő emberáradat jelenhet meg. Ez azonban nem feltétlenül jelent gondot: a tömeges érdeklődés igényét egy-egy nemzeti park területén például nem tiltani kell, hanem csupán megfelelően szabályozni, irányítani, területileg koncentrálni. Erre a taktikára az Egyesült Államok számos nemzeti parkja jó példa: a Yellowstone Nemzeti Park tömeges látogatása az óriási védett terület alig másfél százalékára korlátozódik, de még így is jól kielégíthetők a turizmus igényei.Az ökoturizmus mint alternatív turisztikai irányzat a hasznosítás új lehetőségeit kínálja, azonban más eszközrendszert is feltételez. Megfelelő kínálatot, költséges infrastrukturális beruházásokat, profi szervezést és szigorú, de kulturált ellenőrzést igényel ez az ágazat, csak így őrizheti meg piaci versenyképességét, és ugyanakkor csak így tarthatja meg eredeti szerepkörét is, mely szerint az idegenforgalom egy természetkímélő alternatíváját nyújtja.A turizmus valamennyi válfaját a természeti, táji, környezeti, települési értékek védelmének jegyében kell szabályozni; eredményes fenntartás, védelem azonban a turisták aktív közreműködése nélkül nem lehetséges. A turizmus részvétele e folyamatokban viszont nem csak értékőrző, hanem akár értékteremtő is lehet. A turista vendéglátója partnerévé válhat, miközben kölcsönösségen alapuló tájvédelmi kultúra, szemlélet bontakozhat ki. Az ökoturizmus szolgálhatja a környezeti igényesség elterjesztését, ösztönözheti a táj rehabilitációját, helyreállítását célzó törekvéseket, fenntarthatja egy térség fejlődését.Hazánk természeti értékekben rendkívül gazdagnak mondható. A természetvédelem és a gazdaságpolitika némileg eltérő szerkezete, valamint Kelet-Közép-Európa egyes területeken tapasztalható lemaradásai miatt azonban mi még csak most szerezzük az első tapasztalatokat olyan modelleket illetően, amelyek például Nyugat-Európa számos régiójában már gördülékenyen működnek.Pedig lehetőségek egészen gazdag sora áll előttünk: fejleszthető lenne például a lovas és kerékpáros turizmus, a vízi sportok környezetet kímélő változatai, gyógyvizeink hasznosítása. Mindezek színes kiegészítői lehetnek egy adott térség kulturális programjainak, művészeti, néprajzi vagy éppen gasztronómiai értékek nyújtotta lehetőségeinek. Egyes tájegységeink megfelelő szervezéssel, kiépítéssel olyan vonzerőt gyakorolhatnának, amely az idegenforgalom egészére kedvezően hatna ki. Az ilyen jellegű turizmus befektetései és bevételei ráadásul az adott térségek helyi lakosságának életminőségét javíthatják. Itt persze szemléletmódváltásra is szükség lehet: a természetvédelemnek hosszabb távokban kell gondolkodnia, s nem az egyik napról a másikra érvényesülő rövidtávú érdekekben, törekvésekben. Az adott területek lakóinak is érdekeltté kell válniuk környezetük megóvásában.Itthon még főként a turizmus alternatív módjainak népszerűsítésében akadnak teendők, továbbá hatékonyabbá lehetne tenni a civilszféra bekapcsolását a környezetvédelmi stratégiába. Az idegenforgalom bevételeinek egy részét a természetvédelem forrásává téve sokat javulhatna a védelem finanszírozása. Mivel gyakran szigorúan védett körzetek és iparilag intenzíven hasznosított földterületek is közvetlenül érintkeznek, sok esetben nehezedik vállalkozói vagy földművelői részről erős nyomás a tájvédelemre, ezért tehát - a közvetlen érintkezésből következő érdeksúrlódások elkerülése céljából - a hatékonyabb természetvédelem szempontjából célszerű lenne a megóvandó területek körül védőövezeteket kijelölni. A kiépítettség, az infrastruktúrával való ellátottság és a szervezés javításával az ökoturizmus újabb és újabb célterületeit tehetnénk vonzóbbá akár a külföldről idelátogatók számára is.A természetvédelem világszerte igen összetett probléma, körülötte esetenként számos különböző érdek ütközik meg; az idegenforgalom céljai és a területi védettség szempontjai sem egyeztethetőek mindig egyszerűen össze. Egy adott térségben gyakran éppen a természet, az élő táj jelenti azt a különleges vonzerőt, amely a turisztikai tevékenységeket is fenntartja, amennyiben azonban ezek a tevékenységek felélik a táj természeti értékeit, elenyészik a vonzerő és vele együtt maga a turizmus szintén. Az idegenforgalom számára már a puszta önfenntartás szempontjából is lényeges a táj védelme; ám valójában nem a természet létezik a turizmusért, hanem a turizmust lehet tudatos tervezéssel a természetvédelem szolgálatába állítani. A természet, a táj elemeit önmagukban vett értékeikért kell védenünk!- cp -
A vérünkben van II. - Mindennapi egészségünk és a vér
A vérAz élő szervezet sejtjei voltaképp egy összefüggő, folyékony belső környezetben, közegben élnek, amelyet különböző testnedvek alkotnak, és amely folyékony közeg a szervezet valamennyi szövetét körülveszi és segíti működésében: táplálja, ellátja, védelmezi. E belső környezet egyik legfontosabb alkotója a vér.Egy egészséges, átlagosnak mondható testsúlyú ember szervezetében 5 liternél valamivel nagyobb térfogatú vérmennyiség kering. A vér valójában egy többfunkciójú közeget képez a test sejtjei között: e testfolyadék biztosítja ugyanis a sejtek gázcseréjét, tápanyagellátását és védelmét - e szerepkörök mindegyikét más és más véralkotók látják el -, de a vér a különféle fizikai sérülések elhárításának első lépéseiben is aktív szerepet játszik (véralvadás).A vér lényegében egy folyékony szállító közegből, az ún. vérplazmából, valamint az abban áramló sejtes elemekből tevődik össze. A vértérfogatnak valamivel több mint a felét kitevő vérplazma vízből a vérplazma 90 %-a és oldott szerves vegyületekből, továbbá ionokból épül fel. A vérplazma - amellett, hogy a vér sejtes elemei is ebben szállítódnak - számos egyéb fontos szerepkört is ellát: víztartalma az emberi szervezet számára jelentős vízraktárat képez, az érhálózatot kitöltve biztosítja a vérkeringés fenntartását, meghatározza a vérnyomás alakulását. A benne oldott szerves vegyületek (nagyrészt fehérjék) pedig szintén szállítási feladatokat látnak el, mert sok vegyület ezekhez kapcsolódva szállítódik a vérben.A vér sejtes alkotói között tartjuk számon a gázok szállítását lehetővé tevő vörösvérsejteket, a szervezet védekező folyamataiban résztvevő fehérvérsejteket, valamint az alvadásban főszerepet játszó vérlemezkéket.A korong alakú vörösvérsejtek a vörös csontvelőben képződnek, és a vér sejtes elemei közül ezek fordulnak elő a legnagyobb mennyiségben (5 millió/mm3). A kifejlett állapotú vörösvérsejtekben már nem találunk sejtmagot, mivel az a 4-5 napig tartó érési folyamat során elbomlik, így ezek valójában nem is tekinthetők sejtnek abban az állapotukban, amikor létfontosságú alaptevékenységüket, azaz a légzési gázok (az oxigén és a szén-dioxid) felvételét, szállítását és leadását végzik.A fehérvérsejtek sem működésüket, sem felépítésüket tekintve nem egységesek. Közös jellemzőjük viszont, hogy a vörösvérsejtektől eltérően nem tartalmaznak hemoglobint, ezért színtelenek, ugyanakkor rendelkeznek sejtmaggal. Egy egészséges ember 1 mm3 vérében - a különböző típusokat összesítve - átlagosan 5-10000 fehérvérsejt található. E sejtek valamennyi fajtája a szervezet immunitásában, védettségében játszik fontos szerepet. A fehérvérsejtek általában már önálló mozgásra is képesek; különböző fertőzések vagy sérülések esetén körülveszik a behatoló kórokozókat, idegen anyagokat, majd bekebelezik, végül pedig enzimeik segítségével semlegesítik, lebontják azokat.A vérlemezkék a vörös csontvelőben képződő sejtekből kialakuló sejttöredékek, amelyeket szabályos sejthártya borít. Döntő szerepet játszanak a véralvadásban: amikor egy ér megsérül, a vérlemezkék a plazmából kiválva a sérült érfalra tapadnak, majd egymással is összekapcsolódva védőfelületet képeznek, ami elzárja az érfalban keletkezett nyílást, és egyben elindítja a regenerációt.Mi is van a vérünkben?Mivel vérkeringésünk rendszere testünk egészét behálózza, és ily módon lényegében valamennyi szervrendszerünkkel, szervünkkel összeköttetésben áll, a vér igen pontosan tudósít szervezetünk egészségi állapotáról, belső folyamatainak, működéseinek milyenségéről. A vérből vett mintából tehát - a vér különböző összetevőinek vizsgálatával, vérképelemzéssel - feltérképezhető, kiolvasható egészségi állapotunk, hiszen az előre meghatározott normálértékektől való eltérésekből különféle elváltozásokra, megbetegedésekre lehet következtetni.A vörösvérsejtek száma képet ad például egyes - a szervezetben található, vérképzéshez szükséges - anyagok mennyiségéről. Ha kevés vörösvérsejt található a vérmintában, akkor a páciens vérszegény, aminek oka lehet egyebek mellett vas-, folsav-, B12-vitamin-hiány. A vérszegénység nem betegség, hanem tünet, mely egyéb szervek betegségeihez társulhat, ezért lehet lényeges pontosan tisztázni kialakulásának okát / okait.A fehérvérsejtek jelenlétének mértéke megemelkedik a vérben, ha a szervezetben baktériumfertőzés vagy valamilyen gyulladás lép fel, továbbá ha a vérképző szervek megbetegedése alakul ki (leukémia).A vérlemezkék legfontosabb tevékenysége a vérzéscsillapítás, ezért ha arányuk csökken, vérzékenység léphet fel; amennyiben viszont a vérlemezke-szint számottevően megemelkedik, növekvő trombózishajlammal számolhatunk a vizsgált személy esetében.A vér sejtes, illetve sejtszerű elemei mellett számos egyéb véralkotó is kimutatható és vizsgálható a vérképben; így például enzimek, ionok, hormonok egész sora tájékoztat szervezetünk állapotáról, a legkülönfélébb szerveink pillanatnyi működéseiről.A különböző enzimek mértéke a májsejtek állapotáról ad pontos képet az orvosoknak. A májat többfajta vírus (pl. hepatitis), méreg (alkohol), illetve daganatos elváltozás károsíthatja, az ezek esetében fellépő működési zavarok mindegyike változásokat okoz a vérben kimutatható enzimek mennyiségében is.A vérben található hormonok mennyisége a hormontermelő szervek állapotáról tudósít, így a vérkép megfelelő adatait figyelve a szakember képet alkothat a mellékvese, a pajzsmirigy vagy az agyalapi mirigy működéséről. Amennyiben az egyes szervek túlműködése lép fel, az általuk előállított hormonok aránya a vérben szintén megnő, alulműködés esetén pedig erősen lecsökken. De például a női szervezetben egy bizonyos nemi hormon szintjének ellenőrzésével már igen korai szakaszában kimutatható a terhesség is.Gyakran vizsgálják még egyebek mellett a vércukorszintet, továbbá a vérzsírok közül a koleszterin szintjét, mivel ezek ellenőrzésével még idejében felfigyelhetünk esetleges kóros elváltozásokra, és így az ezek elleni védekezés is hatékonyabb lehet.A vérszegénység és megelőzési lehetőségeiHazánkban csaknem minden második ember érintett valamilyen mértékben a vérszegénység (szakkifejezéssel: anémia) problémakörében. A szó általános értelmében a vörösvérsejtek vérben való jelenlétének számottevő lecsökkenését jelöljük e kifejezéssel. A vérszegénység állapota a vörösvérsejtek csökkent képződésével vagy fokozott elvesztésével léphet fel. A vörösvérsejthiány pedig - mivel e véralkotó végzi a gázok szállítását - végül azt eredményezi, hogy testünk sejtjei, szövetei nem jutnak elegendő oxigénhez.Amennyiben intenzív vérzés vagy lassú, de ismétlődő vérvesztés áll be, továbbá ha erősen csökken a szervezet vörösvérsejt-termelése vagy éppen fokozott vörösvérsejt-pusztulás lép fel, a hiány mértékétől függően vérszegénység alakulhat ki. Fáradékonyság, gyengeség, szédülés lehetnek a legáltalánosabb tünetei ezen állapotnak, ám a kiváltó okok szerint a tünetek köre bővülhet és súlyosbodhat. A vérkép adatainak ismeretében már a háziorvos is megbízható diagnózissal és eredményes kezeléssel szolgálhat a legtöbb esetben. Az anémia az esetek túlnyomó többségében a nem megfelelő, egyoldalú, hiányos táplálkozás következtében alakul ki.A vérösszetétel-vizsgálat eredményei, az adott normálértékektől való eltérések megmutatják a vérszegénység fennállását is, továbbá a kiváltó okok tekintetében többnyire szintén elegendő információt hordoznak a szakemberek számára. A vashiány, a B12-vitamin-hiány vagy a folsavhiány következtében fellépő vérszegénység jól elkülöníthető a betegség többi típusától, és már korai stádiumában felismerhető. E betegségcsoport hatékony megelőzésében a helyes táplálkozásnak jelentős szerepe lehet.A vérszegénység egyik leggyakoribb kiváltó oka világszerte a vashiány. Az anémia e válfaja a nők körében gyakoribb, mivel a menstruációs vérzés, a terhesség, a szülés és a szoptatás idején a vasvesztés voltaképpen a testi folyamatok természetes velejárója. Átlagos körülmények között szokásos étrendünk napi mennyiségre leosztva 10-15 mg vasat tartalmaz, s ennek ráadásul csupán 5-10%-a képes felszívódni.Azonban természetesen nem csak a vashiány fellépése csökkentheti a vörösvérsejt-képződést, hanem számos más - az előbbiekben már részben említett - hiányállapot is, ezek viszont helyes étrenddel hatékonyan kivédhetők. Olykor egy-egy betegség elhúzódásának következményeként szintén beállhatnak a vörösvérsejt-termelés zavarai; bár ritkábban előfordulhat közvetlenül a vörösvérsejt-képzést végző csontvelő károsodása miatt fellépő vérszegénység is.A vörösvérsejt-képzés különböző eredetű zavarai mellett a vérszegénység kialakulása mögött gyakran áll fokozott vérveszteség. Ez nem csak valamilyen baleset, érsérülés következtében fellépő jelentős, látványos vérvesztés lehet, hanem hosszan elhúzódó, ismétlődő, esetleg akár sokáig rejtve maradó vérzés is. A rendszeresen visszatérő orrvérzés, az erőteljesebb menstruációs vérzés vagy akár az aranyérbetegség esetenként szintén jelentősebb vérveszteséghez vezethet. Igen veszélyesek lehetnek továbbá e szempontból a különböző (például emésztőrendszeri) daganatos és gyulladásos elváltozások nyomán fellépő, alkalmanként hosszan elhúzódó belső vérzések, amelyek tartósan maradhatnak rejtve is akár, pedig ugyanolyan vérveszteséget is produkálhatnak, mint például a vérzékenység egy-egy esete.Az előbbieken túl gyakran szerepelhet még vérszegénységet kiváltó okként a fokozott vörösvérsejt-pusztulás, amely során valamilyen rendellenes működés folytán a vörösvérsejtek idő előtt (vagyis 120 napon belül) elpusztulnak. Noha a csontvelő élénkebb termeléssel igyekszik az egyensúlyt fenntartani, amikor a pusztulás mértéke meghaladja a termelődését, kialakul az ún. hemolitikus anémia állapota. Ezt az érpályák kóros elváltozásai, rendkívül magas vérnyomás, a szervezet téves, önmaga ellen irányuló védekező-mechanizmusai vagy éppen a vörösvérsejtek hibás képződése egyaránt előidézheti; ugyanakkor előfordulhat, hogy egyes növényi vagy állati méreganyagok (méhek, néhány kígyófaj mérge például) szintén a vér vörösvérsejtjeit károsítják. Mindezeken felül bizonyos gyógyszerek rendszeres szedése is járhat erőteljesebb vörösvérsejt-pusztulással, amennyiben azonban az adott gyógyszert szakember írta fel számunkra, biztosak lehetünk benne, hogy azt a kockázat-nyereség gondos mérlegelésével tette annak érdekében, hogy a káros mellékhatások súlya a lehető legminimálisabbra csökkenjen.Hogy a vérszegénység imént felsorolt típusai közül adott esetben melyik lép fel, igen pontosan meghatározható vérképelemzéssel, valamint a csontvelő vizsgálatával. Az ilyen módon meghatározott megbetegedés pedig már célirányosan kezelhető, és az esetek túlnyomó többségében hatékonyan és eredményesen gyógyítható, végül pedig teljesen meg is szüntethető.Helyes táplálkozással a vérszegénység megelőzéséértMint azt már az előbbiekben is jeleztük, az esetek jelentős részében egyszerűen étrendbeli hiányosságokra vezethető vissza a vérszegénység kialakulása, így tehát a betegség fellépését kis odafigyeléssel, tudatos tervezéssel, étkezési szokásaink apróbb módosításaival magunk is könnyen megelőzhetnénk, kivédhetnénk.A vérszegénység megelőzése szempontjából a helyes táplálkozás egyik kulcsa a magas vastartalmú ételek fogyasztása. Magas vastartalmú élelmiszerek - mint például rizs, burgonya, búzacsíra, zöld levelű zöldségek, paradicsom, tojássárgája, hal, osztriga, mandula, mogyoró - fogyasztásával ugyanis általában kivédhető a vashiányos vérszegénység kialakulása.A vasban gazdag táplálék fogyasztása mellett fontos lehet az emésztés, a felszívódás elősegítése, serkentése is. Megannyi gyógynövény kínál például a felszívódást hatékonyan elősegítő alternatív terápiás lehetőségeket. A hárs, a fűszeránizs, a fűszerkömény kiváló alapanyagai lehetnek egy emésztés-serkentő kúra kialakításának. A gyermekláncfű, a sárga tárnics, a kerti petrezselyem vagy a nagy csalán egyaránt olyan gyógynövények, amelyek emésztést segítő hatásuk mellett számottevő vastartalommal is szolgálhatnak szervezetünk számára.A bevitt vas felszívódását segíti a C-vitamin; hogy e vitaminból mindig elegendő mennyiség álljon szervezetünk rendelkezésére, célszerű sok paradicsomot, paprikát valamint citromot, grapefruitot és narancsot fogyasztanunk. Ugyanakkor lehetőleg minél kevesebb fekete teát igyunk, mivel az abban lévő hatóanyagok egy bizonyos hányada kifejezetten gátolja a vas felszívódását! Kerüljük el továbbá a savlekötő anyagokat, a foszfátokat (amelyek főleg üdítőitalokban, sörben, jégkrémben találhatók meg) és a szalicilsav-származékokat (ezek bizonyos tartósítószerekben fordulhatnak elő)!A vashiány mellett a vérszegénység másik gyakori előidézője a folsav valamint a B12-vitamin hiánya. A folsavhiány bizonyos életszakaszokban, élethelyzetekben - mint amilyen például a csecsemőkor, a kamaszkor vagy éppen a terhesség - lehet jellemzőbb, ilyenkor ugyanis a szervezet folsavigénye akár meg is többszöröződhet. A megnövekedett szükséglet azonban megfelelően alakított étrenddel szintén jól kielégíthető: ilyenkor egyebek mellett tojás, hal, tej, sajt, élesztő, gomba, kelbimbó, spenót, brokkoli, sárgadinnye, narancs fogyasztásával érhetünk el kedvező hatást. Étrendünkben szerepeljen gyakran gyümölcs, nyers zöldség; ételeinket pedig ne főzzük túl, mert hő hatására elbomlik a folsav! (Egy megjegyzés erejéig ki kell még térnünk a dohányzás és az alkoholfogyasztás e téren is megmutatkozó káros hatására: e két "szenvedélyünk" ugyanis szintén jelentősen megnövelheti szervezetünk folsavszükségletét, vagyis hozzájárulhat a hiányállapot létrejöttéhez.) A szintén a vörösvérsejt-képzéshez szükséges B12-vitamin növényi termékben nem fordul elő, tejtermékekben, májban, sovány húsban viszont kellő mennyiségben fellelhető.Az esetek jelentős többségében már akkor is igen sokat tettünk a vérszegénység kialakulásának megelőzéséért, ha a fentiekben áttekintett táplálkozási javaslatokat alkalmaztuk; arról nem is beszélve, hogy a körvonalazott egészségesebb étrend természetesen korántsem csupán a vérképzést tekintve járulhat hozzá mindennapi egészségünk megőrzéséhez.- cp -
Makao 1. - Az ázsiai gyarmatosítás végjátéka
Makao 1999. december 20-án visszakerült Kína fennhatósága alá, s ez formálisan is a végét jelentette az európaiak ázsiai gyarmatosításának. Bár az esemény történelmi mérföldkő, nélkülözte azt a pompát és alig leplezett nacionalizmussal is átitatott eufóriát, ami Hongkong 1997. évi visszavételét kísérte.A portugálok a XVI. század elején (Vasco da Gama 1498. évi Kalkuttába érkezését követően) jelentek meg a Gyöngy-folyó (a Xi) deltavidékén. Kikötőjében, Kantonban (Guangzhouban) az 1510-es évektől próbáltak kereskedni a kínaiakkal, váltakozó sikerrel. Csupán az 1500-as évek elejétől kaptak kikötési és letelepedési engedélyt a folyó torkolatától mintegy 80 kilométerre délnyugatra elhelyezkedő kis szigeten. A portugálok aztán onnan húzódtak közelebb a torkolathoz, ahol két természetes kikötőt is kínált egy félsziget. Ennek bérbevételére 1557-ben egyezséget kötöttek a helyi hivatalnokokkal. Napjainkban is hangoztatják, hogy ezt a jogot a kalózok elleni eredményes harcuk elismeréseként kapták, míg a kínaiak máig a hivatalnokok megvesztegetését emlegetik.Kereskedelmi kapuMakao gyorsan fontos kereskedelmi központtá vált: a térség áruinak egyaránt kapuja lett Európa és Japán felé is. A rendkívüli hasznot hajtó árucserében a portugálok egy ideig monopolhelyzetben voltak; hagyományos kínai árukat (porcelánt, selymet, teát, gyógynövényeket, kézműipari termékeket) szállítottak Malakkába, Indiába és Japánba, valamint Európába, onnan pedig ezüsttel, fűszerekkel, elefántcsonttal stb. tértek vissza. A kínai szuverenitást elismerve és a bérleti díjat pontosan fizetve saját maguk intézhették belső ügyeiket. Ennek gyakorlására 1583-ban hattagú városi elöljáróságot, szenátust választottak. Azt tíz év múltán a lisszaboni hatóságok is elismerték, majd 1623-ban a portugál király egy kormányzót nevezett ki a szenátus élére.Ugyanebben az időben a Távol-Keleten megjelentek a hollandok, s 1624-től Tajvan egy részét is birtokukba vették. A portugálok erődöket kényszerültek építeni Makaón, s azokból sikeresen verték vissza riválisaikat.A kereskedelem mellett Makao keresztény missziós központtá is vált: a jezsuita szerzetesek onnan indultak téríteni a kínaiakat. A Kína történelmében talán leghíresebb jezsuita, Matteo Ricci* is Makaón keresztül lépett az országba. A Szentszék már 1575-ben katolikus egyházkerületet hozott itt létre, s annak fennhatósága kezdetben az egész Távol-Keletre kiterjedt! Mindehhez a portugálok pompás épületeket és templomokat emeltek a félszigeten. Közülük a XVII. század első évtizedében kezdték építeni a Szent Pál-katedrálist, amely némelyek szerint a kereszténység legnagyobb temploma volt a Távol-Keleten. Bár 1835-ben egy tájfun során keletkezett tűzben megsemmisült, de megmaradt csodálatos barokk homlokzata Makao egyik jelképévé vált.Nem adhatja továbbMakao hanyatlása ugyanolyan gyors volt, mint fölemelkedése; az ázsiai politikai válságok sorozata és a világhatalmi egyensúly megváltozása ugyanis aláásta a terület szerencséjét. Némileg ugyan újjáéledt a XVIII. század végén és a XIX. század elején, amikor is az angolok irányítása alatt a Kínával való kereskedelem megnőtt. Ehhez Makao afféle kényelmes háttérbázisul szolgált. Kína külkereskedelme ekkor főleg Kantonban összpontosult, de ott a külföldi kereskedők csak a novembertől májusig tartó kereskedelmi idényben tartózkodhattak, ezért a közbeeső időt Makaón töltötték. A térségben betöltött gazdasági szerepét azonban végérvényesen Hongkong vette át. Honkongot az angolok az 1839 és 1842 közötti első ópiumháború eredményeként vették birtokukba. Kína gyengeségét tapasztalva a portugálok is lépéseket tettek, hogy Makaót az addigi bérlet helyett kizárólagos fennhatóságuk alá vonják. A területet 1844-ben tengerentúli tartományaik részévé nyilvánították, a következő évtől pedig szabad kikötőként használhatta azt minden külföldi kereskedő. A kínai vám- és adóhivatalokat 1849-ben bezárták Makaón, és a kínai hivatalnokokat kiűzték. A következő lépésként 1851-ben Taipára, 1864-ben pedig Coloanéra is kiterjesztették fennhatóságukat. Hosszas alkudozások után 1887-ben rá tudták kényszeríteni a Csing-udvart a "megbékélési és kereskedelmi szerződés" aláírására, amelyben az elismerte a portugál fennhatóságot és a területre kiterjedő állandó kormányzást. Az azonban elmaradt, hogy a gyarmat határait pontosan meghúzzák, és Kína nem mondott le teljesen a Makao feletti szuverenitásról. Ezt jelezte a szerződésnek az a kitétele, hogy Portugália nem adhatja át a területet harmadik országnak.Hiába növekedett azonban Makao területe és erősödtek meg a portugálok pozíciói, régebbi gazdasági jelentőségét nem nyerhette vissza. Kikötője is annyira eliszaposodott, hogy mély járatú hajók már nem használhatták. Makao számára a helyi elosztó kereskedelem és csupán olyan kevésbé tisztességes tevékenységek maradtak, mint a csempészet és a - még az 1850-es években legalizált - szerencsejáték.MenedékhelyMakao életében fontos fejlemény az, hogy menedékül szolgált a kínaiak számára, akik különösen a XX. század vészterhes évtizedeiben nagy számban érkeztek e területre. Noha a 80 ezer főnyi lakossága már az 1920 és 1927 közötti időszakban szinte megkettőződött, a lavinaszerű beáramlás a japán-kínai háború alatt (1937-1945) következett be, amikor a lakosság félmilliósra duzzadt! Portugália semleges volt a második világháborúban, és a japánok ezt tiszteletben tartották, így a brit Hongkongtól eltérően Makaót nem foglalták el, ezért a kínaiakon kívül európaiak is nagy számban menekültek oda. A később is folytatódó nagy migráció magyarázza, hogy az 1991. évi népszámláláskor a makaói lakosoknak csak 40,1 százaléka volt helyi születésű.Maoék 1949. évi győzelmüket követően a Makaóra vonatkozó szerződéseket ugyanúgy egyenlőtlen és igazságtalan megállapodásnak tekintették, mint a megelőző kínai kormányok, egyelőre mégis a status quo fenntartása mellett foglaltak állást, miként Hongkong esetében is. Ez jó taktika volt, hiszen az embargó és az elszigeteltség évtizedeiben ezek csatornaként szolgáltak a külfölddel való kapcsolattartásban, és ráadásul Kína a "kemény valutának" mintegy 40 százalékát is a hongkongi kapcsolatból nyerte. Makao hasonlóképpen fontos nyitott kapuként szolgált, noha gazdasági haszna nem volt ilyen nagy, ezért a "hosszú távra tervezés és a teljes felhasználás" politikáját tette magáévá.Kína el volt foglalva belső és külső problémáival, tehát az újraegyesítés kérdését nem sürgette. A csendes, kiegyensúlyozott viszony azonban hirtelen félbeszakadt, amikor a "kulturális forradalom" hullámai 1966 végén átcsaptak Makaóra is. A rendőrséggel nyolc halálos áldozatot követelő erőszakos összecsapásra került sor. A makaói portugál kormányzó állítólag már ekkor fölvetette, hogy Makaót átadják a kínaiaknak, de ez több volt annál, mint amit Peking ekkor el akart érni. A válságot végül 1967 januárjában egy egyezménnyel zárták le, amelyben a portugálok teljesítették a tüntetők bizonyos követeléseit és kártérítést fizettek az áldozatok hozzátartozóinak. Makao státusa pedig továbbra is bizonytalan maradt."Ideiglenes portugál adminisztráció alatt"Makao helyzetét nagyban befolyásolta az 1974. évi portugál katonai fordulat, a szekfűs forradalom*. A meghirdetett dekolonizációs program keretében ismét felajánlották, hogy visszaadják Makaót, 1975 elején pedig Portugália megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a tajvani Kínai Köztársasággal, és tárgyalásokat kezdeményezett Pekinggel a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Kína azonban elhárította e gesztusokat, egyebek között a portugál kormánynak a Szovjetunióval való szimpatizálása miatt. Makao emiatti kényes helyzete késztette arra kormányzóját, hogy lazítsa kapcsolatait Lisszabonnal. Az egykori gyarmat státuszát ekkor hivatalosan így határozták meg: "ideiglenesen portugál adminisztráció alatti kínai terület". Makaóra 1976 februárjában a portugál törvényhozás Alaptörvényt (Estatuto Organicót) fogadott el. Ebben politikai autonómiát és helyi törvényhozást adott a területnek.Háromévi tárgyalás után végül Kína és Portugália diplomáciai kapcsolatra lépett egymással. Egy akkor nyilvánosságra nem hozott memorandumban a két fél megerősítette az említett állásfoglalást Makao státusáról, továbbá, hogy annak Kínához való visszatéréséről megfelelő időben tárgyalásokat fognak folytatni.Kína és Anglia 1984-ben megkötötte a Hongkongra vonatkozó egyezményt, amely a Teng Hsziao-ping által fölvetett "egy ország két rendszer" elvén alapult. Ezt követően a kínai vezetés elérkezettnek látta az időt arra, hogy rendezze a makaói problémát is. Az 1986 júniusában megkezdett tárgyalások már a negyedik forduló után, 1987. április 17-én sikeresen lezárultak egy közös nyilatkozat aláírásával. A megegyezést nagymértékben megkönnyítette egyrészt az, hogy - a Hongkong esetében tanúsított angol magatartástól eltérően - a portugálok nem vonták kétségbe Kínának Makao feletti szuverenitását, s egészében is jobb volt a viszonyuk Pekinggel, másrészt példaként szolgált a hongkongi egyezmény sémája.A megegyezés értelmében Makao 1999. december 20-án került kínai fennhatóság alá. Az átadás után a Kínai Népköztársaság Különleges Közigazgatási Területe (Special Administrative Region, röviden: a SAR) lett, s nagyfokú autonómiát kapott. A külpolitika és a védelem kérdéseit kivéve minden dolgát önállóan intézheti, a szintén sokat emlegetett "Makao népe kormányozza Makaót" alapelv szellemében.Az egyezmény, valamint a pekingi parlament által 1993-ban jóváhagyott Alaptörvény (egyféle minialkotmány) biztosítja - Hongkonghoz hasonlóan -, hogy Makao, visszakerülését követően ötven évig továbbra is kapitalista társadalmi és gazdasági berendezkedésű lesz, szabad kikötő és önálló vámterület marad. Megtartja saját, szabadon átváltható valutáját, valamint fenntartja a tőke szabad áramlását. A SAR pénzügyileg független; a központi kormány ott nem vet ki adókat. Saját törvényhozása, több végrehajtói testülete és független bírósága van, az érvényben levő törvények pedig alapjában véve változatlanul maradnak.Hongkonghoz hasonlóan Makao is megkapta azt a jogot, hogy más államokkal és szervezetekkel kötött gazdasági és kulturális kapcsolatait fenntartsa és újakat is kialakítson. Makao több mint húsz nemzetközi szervezetnek a tagja, köztük 1991 óta a GATT*-nak, illetve utódszervezetének, a WTO*-nak, amelybe Kína hosszú évek óta hiába kéri felvételét.Mivel Hongkongtól eltérően a Makaóra vonatkozó közös nyilatkozat, illetve az Alaptörvény nem rendelkezik arról, hogy a területen csapatok állomásozhatnak, sokan bíztak abban, hogy Peking az átvétel után nem fog csapatokat vezényelni Makaóra. A terület védelmére való hivatkozással azonban ennek az ellenkezője történt...Jordán Gyula(Következik: Kelet Monte Carlója)A-Ma öbleMakao félszigetének elnevezéséhez egy legenda kapcsolódik: eszerint sok évszázaddal ezelőtt egy viharba került dzsunka legénységét a tengerészek és a halászok istennője, A-Ma mentette meg, egy csendes öbölbe vezetve őket. Azok ott - hálából - templomot emeltek. Ez ma a legrégibb építmény Makaón, a helyet pedig elnevezték A-Ma-gaó-nak, azaz A-Ma öblének (mai neve Aomen).Területszerzési taktikaA Hongkongtól 65 kilométerre található egykori portugál gyarmat területe mindössze 23,5 négyzetkilométer. Makao területe 1912-ben még csak 12,7 négyzetkilométer volt, s a mintegy évszázada tartó intenzív tengerfeltöltési munkálatok eredményeként érte el mai nagyságát. Földrajzilag három részből áll: a Makao-félszigetből és két szigetből, Taipából, amelyet a félszigettel ma már két híd is összeköt, meg Coloanéból, amelyet egy töltésút kapcsol a másik szigethez. Éghajlata szubtrópusi, az esős évszak májustól szeptemberig tart, ekkor gyakoriak a tájfunok is.Népessége meghaladja a 450 ezret; ennek 97 százaléka kínai, a többi portugál és a vegyesházasságokból származó (eurázsiai) makanéz, illetve más ázsiai országból származók. A legutóbbi időkig a népesség túlnyomó többsége a félszigeten lakott, így ott a népsűrűség az egyik legnagyobb Földünkön. A portugálon kívül ma már a kínai is hivatalos nyelv (a népesség ez utóbbinak a kantoni nyelvjárását használja), ugyanakkor az angolt többen beszélik, mint a portugált. Természeti kincsei nincsenek, mezőgazdasága jelentéktelen, így a napi létszükségleti cikkektől (élelmiszer, zöldség, ivóvíz) az olaj és gázellátáson át az építőanyagokig mindenben - zömmel - a kínai kereskedelemre van utalva.KislexikonGATT (General Agreement on Tariffs and Trade): Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény. A nemzetközi ~ az ENSZ tagszervezete.Matteo Ricci: 1552 és 1610 között élt olasz származású jezsuita. A korabeli Kína földrajzának és kultúrájának egyik leghitelesebb leírója; ő ismertette meg a kínaiakat az európai térképészettel; mandzsu-portugál szótárt készített. Elnyerte a mandarin címet, s a pekingi császári udvarban halt meg.Szekfűs forradalom: 1974. április 25-én Portugáliában egy szervezett tiszti mozgalom baloldali színezetű katonai puccsot hajtott végre. A forradalom jelképévé a piros szegfű vált.WTO (World Trade Organisation): Világ Kereskedelmi Szervezet, a GATT utódszervezete. forrás: É.T.
Utazás Paramerikában - 1. Ez Amerika (?!)
Elkísértem Brendát vásárolni egy nagy élelmiszerboltba, ahol egyebek mellett tojást vett. A polcokon háromféle tojás volt: kicsi, közepes és nagy, és ennek megfelelő az áruk is. Brenda a legkisebbekből és legolcsóbbakból választott. Aztán kifelé menet a pénztárnál bemondta: "közepes". Meglepődtem.- De hiszen ezek a kicsikből vannak!- Igen - mondta -, de ezt hívják közepesnek.Összemosolyogtak a pénztárosnővel.- Tudod, itt nincs olyasmi, hogy kis tojás - magyarázta Brenda. - Csak közepes van, nagy és "jumbo", vagyis nagyon nagy. A kis tojás azt jelentené, hogy olcsó, és hogy léteznek emberek, akiknek nagyobbra nem telik.A cinkos mosoly ekkorra már vigyorrá erősödött az arcukon. A pénztárosnő még bólogatott is:- Igen, igen!- És egyáltalán, szegény ember sincs... - Ez már nem irónia volt, hanem nyílt gúny. - Itt mindenki majdnem olyan gazdag, mint amilyen boldog.Később már kint, miközben ballagtunk a kocsija felé, és még mindig láthatott rajtam némi hitetlenséget, mintegy végső érvként tette hozzá:- Ez Amerika!Akkor vagy három hete lehettem az országban, még csak látogatóként, az egyéves munka előtt.- De hogy lehet az - kérdeztem -, hogy a pénztároslány is együtt ironizált veled? Ha ezt a képmutatást mindenki ilyen jól látja, miért olyan elterjedt mégis?- A pénztároslány...?- Láttad, tisztára úgy vigyorgott, mint aki egyetért.- Ó, hát ő mindig úgy vigyorog. Ez a munkája.- Szóval, nem hiszed, hogy egyetértett veled?- Szerintem fogalma se volt, miről beszélünk... Ez Amerika!Néhány hónappal később, 1986. május 25-én, a kollégáim tanácsára bementem körülnézni a közeli New Brunswick városkába, amelyről azt mondták, igen kedves, már-már európai hangulatú hely. Vasárnap volt, és dél körül meglepően sok ember mászkált az utcán gyalog; ez itt ritka, még a "már-már európai hangulatú" városokban és még vasárnap délben is. A rejtély hamarosan megoldódott: egy idősebb hölgy kezembe nyomott egy röpcédulát a "Kezek Amerikán át" mozgalom felhívásával és a hozzá mellékelt borítékkal, amelyről később még beszélek. Karszalagja is volt, és azon a jellegzetes ábra, amit már hónapokkal azelőtt is látni lehetett mindenfelé: összefogódzó emberek sora az ország térképe fölött. Hát persze, ez az a nap, május huszonötödike. Pontosan három órakor, egy kijelölt útvonalon, keresztül a kontinensen Los Angelestől New Yorkig, az amerikaiak kézenfogva sorbaállnak, és dalokat énekelnek az emberi összefogásról. "We are the world", ki ne ismerné, és néhány hasonló, meg a tradicionális nemzeti indulók.Megkérdeztem a karszalagos hölgyet, ő hogy került kapcsolatba a mozgalommal. Telefonon jelentkeztem, mondta. Fizetnek a közreműködésért? Dehogy, felelte; talán az országos főszervezők kapnak valamit, hiszen ők hetek óta dolgoznak az előkészítésen, de a helyiek önkéntesen csinálják. Közben mások vagy százötven méterenként táblákat tettek a villanyoszlopokra: "Ez a vonal 5852/C szakasza" stb. A hangulat fokozatosan élénkült már jóval három óra előtt. Egész családok telepedtek le a főutca előkertjeinek füvére, a háziak automatikus beleegyezésével - kerítések errefelé nincsenek -, és ahogy láttam, idegenek is rögtön egymás mellé olyan fesztelenül, mintha már régóta ismernék egymást. Iszogattak, egyébként szinte kizárólag szeszmentes üdítőket, a jellegzetes konzervdobozaikból, amiket aztán éppolyan jellegzetesen hagytak ott a füvön vagy a járdán, mint máskor. Léggömbárusok jártak föl és alá nem túl fantáziadús színezésű, de azért persze igen kelendő árujukkal. És természetesen mindenfelé szólt a zene, parkoló autókból, néhány üzlet nyitott ajtaján át, és főleg a tinédzserek hatalmas "GB"-rádióiból. Ez a GB a CB mintájára alkotott csúfnév, a "Ghetto Blaster" (gettórobbantó) rövidítése, utalva arra, hogy az ilyen rádiókat tipikusan a színesbőrű fiatalok vásárolják első fizetésükből, státusszimbólumként, és aztán az utcán észvesztő hangerővel járkálnak vele. Ahogy sétáltam a tömegben, többen megállítottak, hogy maradjak ott a kezdésig velük, és aztán azon a helyen álljak be a sorba; szemlátomást nagyon ambicionálták, hogy a sor mindenütt hézagmentes legyen.- Mit gondoltok - kérdeztem néhány ilyen alkalmi ismerőst -, ez a sor valóban hézagmentes az egész országon át?- Ó, az biztos! - bólogattak többen nagy meggyőződéssel. Mások határozatlanabbak voltak: - Talán Arizonában kimarad néhány szakasz... A sivatagok, mert ott nagyon meleg van, és kevés az ember...Másnap George Hansen kollégám kiszámította - nem nagy kunszt, csak tudni kell hozzá az ország lélekszámát meg a távolságokat -, hogy ha az USA minden lakosa beáll a sorba, és egy emberre három-négy lábat (kb. egy méter) számítunk, akkor valóban vannak elegen, sőt, fölöslegben; csak hát a kijelölt útvonal az ország kis töredékét érinti, úgyhogy nagy része nyilvánvalóan üres marad. Ahol például ő csatlakozott, Princetontól északra egy lakatlanabb területen, csak nagy üggyel-bajjal tudtak elég kezet összegyűjteni, pedig ez az állam (New Jersey) az egész ország legsűrűbben lakott része. Dehát nem is ez a lényeg, természetesen; szimbólumnak egy vonal épp elég töretlen mindazon helyeken, ahonnan a hézagok nem látszanak.Aztán három órakor én is beálltam a sorba, hogy együtt ringatózzak egyet balra, egyet jobbra, a kezek ütemes emelgetésétől kisérve, a többi jó amerikaival. Csak az énekben nem vettem részt, mert nem tudtam a dalszövegeket - még a "We are the world"-et is inkább csak a Hofi-féle változatban -, de ezt igyekeztem igen átélt mozgással kompenzálni. Két szomszédom egy húsz év körüli pár fiú- és lánytagja volt, akik úgy látszik, az általános emberi szolidaritást most fontosabbnak érezték személyes összetartozásuknál, mert a rádióból elhangzó jelre nem kezdték el keresgélni egymás kezét, hanem azét ragadták meg, aki épp a legközelebb volt. Az ének meg ringatódzás alatt az út közepén autók hajtottak végig, részben fellobogózva vagy kidekorálva plakátokkal, és amerre elhaladtak, a tömeg nagy üdvrivalgással fogadta őket, a bent ülők pedig kihajoltak és visszakiabáltak. Bal oldalamon a srác hamarosan úgy belelendült, hogy alig tudtam követni heves mozdulatait; pláne úgy, hogy ne adjam őket rögtön tovább a lánynak, aki az érzelmeivel takarékosabban bánt. Erre a körülbelül fél órára a városban természetesen leállt a forgalom. De azért néha jött arra a mellékutcákból egy-egy autó (nagy, morcos amerikai cirkálók), és szemrehányó tülköléssel próbálta megtörni a sort, hogy kikanyarodhasson a főútra, persze eredménytelenül. Arra gondoltam: most talán még egy mentőt se engednénk át, mi az az egy privát életveszély a kontinensnyi összefogáshoz képest. De mint kiderült, tévedtem; nemsokára érkezett egy rendőr, és átmenetileg kinyitotta a sort, hogy az autók továbbmehessenek. Szívesen írnám, hogy körülbelül olyan volt a hangulat, mint nálunk egy nemzeti ünnepen, de ez nem volna igaz. Inkább egy popkoncerthez hasonlított, a serdülők spontán és önfeledt lendületével. Csak persze itt részt vettek benne hetven év fölötti serdülők is. A műsor végén pedig mindenki összeölelkezett a szomszédaival, és kölcsönösen megköszönték egymásnak, hogy csatlakoztak a sorhoz.Később végigkérdeztem az ismerőseimet, hogy beálltak-e ők is. Majdnem mind azt felelte: igen, természetesen. Csak Marta, az egyik kolléganőm felelt nemmel, de látva csodálkozásomat, mindjárt megmagyarázta:- Tudod, én nagyon érzékeny vagyok, és mindjárt sírnom kell... Még egy esküvőn vagy temetésen is, hát még most. Nem lett volna gusztusos, ha végigbőgöm az egész ceremóniát.Azért ő is kiállt az ablakba - történetesen nem a vonal mentén, de onnan is látni lehetett -, és ahogy beszélt róla, világos volt, hogy lélekben mindenesetre végigbőgte.Hát, ez is Amerika.A borítékban egyébként csekket lehetett küldeni a mozgalom számlájára, hogy az összegyűlt pénzt - legalább 50 millióra számítottak - "az éhező és hajléktalan amerikaiak megsegítésére" fordítsák. Kollégáim szerint honfitársaik kb. egy százaléka érzi ilyenkor úgy, hogy a dzsembori után még ilyen formában is kezet illik fognia a többiekkel. "Azok, akiknek sok pénzük van, és nagyon átérzik az amerikai értékeket." A ház, ahol laktam, szintén a vonalon fekszik, és mindenesetre másnap reggel, mikor kimentem futni egyet a környéken, a bokrok alja többfelé tele volt az otthagyott borítékokkal. De azért az az egy százalék is igen nagy szám, ha belegondol az ember; még akkor is, ha a kollégáim becslése egy-két nagyságrendet téved.Hogy valójában mennyi gyűlt össze, azt nem tudom. A szenzáció lefutása után az újságok már nemigen foglalkoztak az üggyel, legalábbis nem annyira, hogy én is észrevegyem.Ez is Amerika.Akkortájt Mrs. Holloway házában laktam bérlőként, elég messze az intézettől, de nem találtam közelebbi lakást. Egy este, vacsorához készülődve a konyhában, láttam, hogy Mrs. Holloway tejeskukoricát főz a családjának. Szép frissnek látszó csöveket, és persze amerikai méretben, ami kukoricára nézve is kb. úgy aránylik a miénkhez, mint a kilométerhez az itteni mérföld (1,6-szerese). Május közepe volt.- Igazán nagyszerű - mondtam -, hogy maguknál mindenféle zöldséget az év minden szakában lehet kapni, lényegében nem drágábban, mint főidényben.- Miért volna drágább meg olcsóbb? - kérdezte Mrs. Holloway némi meglepetéssel.- Hát például ezt a kukoricát biztos fagyasztva tárolták egész télen, az elég sok energiába kerül...- Ez nem fagyasztott kukorica. Friss.- Aha, szóval akkor valahonnan a déli félgömbről hozzák. Ausztráliából vagy Dél-Amerikából. De akkor meg a szállítás kerül pénzbe, nem?- Ez itteni kukorica. Rá volt írva, hogy New Jersey termék!- Dehát az nem lehet, itt még biztos nem érik ilyenkor. Alig három hete zöldelltek ki a fák.Mrs. Holloway kissé zavarba jött.- Pedig ezt itt termelték az államban. Nem szabad olyat ráírni, ami nem igaz, és nem is teszik.- Nade kizárt dolog, hogy a kukorica itt beérjen június vége előtt!- Gondolja...? - Látszott rajta, hogy nem vagyok túl meggyőző. Lehetséges volna, hogy egy ötven év körüli háziasszony ne tudja, hogy a kukorica mikor érik!- Miért, hát mikor érik a kukorica New Jerseyben?Vállat vont.- Az biztos - mondta, és már nem volt zavarban egyáltalán -, hogy a boltban mindig van. És mindig friss. Az már a farmerek dolga, hogy hogyan csinálják.- Ez Amerika? - kérdeztem Ephraim Schechter kollégámat, miután elmeséltem neki a sztorit.- Nem egészen - felelte. - Ez csak a keleti-északkeleti part. Vagy csak Princeton és környéke, a Princeton Area, ahogy mi mondjuk.A Princeton Area, ahol mostanában az ember csak azért nem botlik az utcán meg az erdei ösvényeken Nobel-díjasokba lépten-nyomon, mert már ők is leszoktak az erdei sétákról, meg arról, hogy az utcán gyalog járjanak; nem úgy, mint Einstein idejében, aki évtizedeket töltött itt, és azokból néhány hónap magányos sétákra is jutott, vagy F. Scott Fitzgerald idejében, aki ugyan a regényeiből meg novelláiból érezhetően már akkor is otthonosabban mozgott az aszfalton, mint a füvön, a készülő új világ érzékeny rezonátoraként.Hogy a "Kezek Amerikán át" estéjén az újságok mégse arról hoztak fotót, hogy mondjuk Wigner Jenő ("Eugene Wigner"), a kvantummechanika talán már egyetlen élő klasszikusa, a város melyik pontján fűzte össze ujjait a fiatalabb nemzedékkel, hanem arról, hogy hol tette az idősebbekkel ugyanezt Brooke Shields, aki szabad idejében, vagyis amikor nem a kamerák előtt áll változatosan minimális ruházattal, ide jár egyetemre - nos, ez már ismét nem Princeton. Sőt, talán nem is Amerika, mert ilyen tekintetben az újságok világszerte elég hasonlók. És persze ez így is van rendjén: az atomfizikusból a bomba fontos, a szexbombából a fizikum, és az utóbbi kétségtelenül jobban illik egy vasárnapi riport hangulatához.Az pedig, hogy munkába állásom harmadik napján a kollégáim becipeltek a szobámba egy nagy műanyagkosarat tele a berendezkedéshez szükséges holmikkal, mint például ruhaakasztók, mosószerek, légfrissítő az autóba, só, bors, cukor, satöbbi, az se nem Amerika, se nem Princeton. Ez a mi kis intézetünk, a LAB, teljes nevén Psychophysical Research Laboratories: Pszichofizikai Kutatólaboratóriumok. A többesszám talán a zsúfoltsághoz szokott európaiaknak jelzi, hogy itt minden kutató külön helyiségben dolgozik... Amit aztán ellensúlyozunk azzal, hogy az ajtóinkat szigorúan nem illik csukva tartani. Az első napok után egy ideig már nem mertem kérdezni olyasmiket, hogy hol kapható olcsón ez vagy az, mert akkor másnap valaki beállított az illető tárggyal, mint ami úgyis volt neki fölöslegben otthon, és éppen kidobta volna. Ez, ismétlem, nem helyi vagy nemzeti szokás, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy itt a LAB-ban csinálták. Mint ahogy enyhén szólva legföljebb itt lehet tipikus a következő kis történet is, ami szintén az első princetoni heteimből való.Az első hetekben rendszerint bementem dolgozni a hétvégéken is, részben mert úgyse nagyon lett volna más programom, de inkább mert annyira élveztem az új berendezéseket, a könyvtár fantasztikus anyagát, meg egyáltalán a lehetőséget, hogy a számomra legizgalmasabb témában dolgozhatok. Szombaton mindig voltunk benn egyszerre többen is, mert az utóbbi szempont érvényes volt mindenkire a kollégáim közül, de ők a vasárnapokat általában a családjukkal vagy egyéb kikapcsolódással töltötték. Így hát egyedül voltam az épületben, miután előzőleg kiokosítottak a bejárati ajtó meg a riasztóberendezés kezeléséről.Nem említették azonban, hogy bizonyos belső ajtókat csak az egyik irányból lehet kinyitni, legalábbis akkor, ha a becsukás előtt egy kis pöcköt rögzítenek a zárban. Ez itt tipikus, és azóta mondták, hogy előfordul nálunk is, de én még nem tudtam róla. Meg különben se vagyok híres a gyakorlati érzékemről. Szóval az a bizonyos belső ajtó a központi tanácsterem-féleségből nyílt egy hátsó folyosóra, ahol a mellékhelyiségek voltak meg egy vészkijárat, és délben gyanútlanul becsuktam magam mögött, miután kimentem megmosni egy zöldpaprikát az ebédhez. Aztán visszafelé ott álltam a folyosón a vizes paprikával a kezemben, természetesen kulcsok nélkül, és bár nyílt befelé a folyosóról egy másik ajtó is, kollégáim előzőleg azt is hasonló módon rögzítették.Sebaj, gondoltam, kimegyek a vészkijáraton, és aztán megkerülve az épületet, vissza a bejárati ajtón. Emlékeztem, hogy azt reggel nem zártam be kulccsal, mivel sose láttam, hogy napközben ilyet bárki is tett volna. Még mindig nem volt annyi eszem, hogy kívülről legalább a vészkijáratot ne csukjam be, hiszen világos volt, hogy az aztán biztos csak bentről nyílik. Az elülső ajtónál természetesen kiderült, hogy az is egyirányú; ezért nem kellett soha külön bezárni. Egy szó mint száz, kívül találtam magam az épületen a bejutás minden reménye nélkül.Nomármost, az intézet egy nagy tudományos meg üzleti komplexumhoz tartozik - Princeton Forrestal Center, James Forrestal politikus és tudománymecénás után -, amely területre több négyzetkilométer, és aztán körülötte sokáig nincs semmi, csak ligetek, mezők meg utak, és vasárnap persze a többi épülete is kihalt. Nekem akkor még nem volt autóm, egy kolléganőm hozott be reggel, és jött volna értem estefelé; ráadásul az ő kulcsai maradtak nálam, vagyis bent az íróasztalomon, úgyhogy hiába érkezik meg, legföljebb ketten dörömbölhettünk volna fölöslegesen. Az persze még külön ciki volt, hogy az ő kulcsait is bezártam, viszonzásul a szívességéért, bár abban biztos lehettem, hogy ezt elintézi egy szokásos amerikai mosollyal.Mit tehet ilyenkor az ember? Vár öt-hat órát, aztán a kolléganő autójával ketten elmennek valamelyik másik kollégához kulcsokért; keres egy olyan intézetet, ami véletlenül nyitva van, ott kér egy telefonkönyvet, és idehív valakit, mondjuk Ephraimot, ő aránylag közel lakik; besétál gyalog a legközelebbi lakott helyre, ami történetesen nem Princeton, hanem egy kisebb falu a másik irányban, és onnan egy fülkéből telefonál; azért ez mind elég fáradságos és még kissé kínos is. Amit én csináltam, az a lehető legegyszerűbb megoldás volt, bár meglehetősen egyedi, és előre elnézést kérek, hogy a könyv elején mesélem el, és nem a végén, amikor már talán hihetőbben hangzik.Lefeküdtem az épület előtt a fűre - kellemes, napsütötte hely -, és erősen arra koncentráltam, hogy valamelyik kollégámnak hirtelen támadjon kedve idejönni éppen csak egy félórára - megnézni valamit a könyvtárban, mondjuk. George Hansen említette előző nap, hogy esetleg vasárnap is benéz, így elsősorban az ő arcát próbáltam magam elé idézni, becsukott szemmel, a tudatomból lehetőleg kizárva minden mást. Az efféle összpontosításban már volt némi gyakorlatom, bár szándékosan igen ritkán próbáltam meg azzal a céllal, hogy embereket befolyásoljak; tapasztalataim szerint a dolog úgyis csak akkor sikerül, ha az ember minden belső fenntartás nélkül, a pszichikum legmélyebb rétegeinek belegyezésével csinálja, ez pedig az élet és az emberi kapcsolatok bonyolult helyzeteiben rendszerint nem lehetséges. És persze az eredmény gyakran akkor is elmarad, ha az összpontosítást belülről tökéletesnek véljük. Most mindenesetre elég jónak tűnt; kicsit meg is lepődtem, mert aránylag fáradtnak éreztem magam az első napok sok új benyomásától.A koncentráció körülbelül egy-másfél percig tartott, kisebb pihenőkkel, aztán még heverésztem egy darabig, majd elmentem sétálni az idevezető út mentén. Nem szoktam sportot csinálni a mindennapi élet helyzeteiből, és most is eléggé fatalista módon vártam, hogy mi lesz. Én megtettem, ami tőlem telt, nem leszek megsértve, ha az eredmény elmarad; de azért erősen kívánom, hogy ne maradjon el. Körülbelül húsz perc múlva szembejött egy kis kék Volkswagen - itt is népszerű -, és benne Marta Quant a szokásos széles vigyorával.- Tudod - mondta később, és ezt a többiek is megerősítették -, még soha, soha nem fordult elő, hogy vasárnap bejöttem volna. A gyerekeim határozottan rossz néven vennék, hogy ilyenkor sem az övék vagyok. De most pont a kisebbik lányom akarta, hogy gépeljek le neki egy iskolai dolgozatot, és valahogy hirtelen úgy éreztem, az otthoni írógép nem ír olyan szépen, mint a nyomtatóm itt bent.A tudós ilyenkor azt mondja, hogy egyedi esetekből soha nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, és az efféle egybeesés minden bizonnyal véletlen. És a tudósnak ebben természetesen igaza van. Mikor a következő napokban a kollégákkal jókat derültünk az eseten, mindnyájunk számára nyilvánvaló volt, hogy ez csak egy sztori, semmi több; még ebben az intézetben sem, amelynek fő kutatási területe a telepátia és rokonjelenségei.Hát igen, végre elárultam, elég nehezen. A Psychophysical Research Laboratories, 301 College Road East, Princeton, N. J. 08540, ahol valamivel több, mint egy évig dolgoztam magyar vendégkutatóként, nem egyébbel foglalkozik, mint a telepátia pszichológiai és fizikai természetével.Amiből persze érthetőbb, hogy mi tudósként is kicsit más szemmel nézünk ezekre a jelenségekre, mint aki pusztán - de kétségtelenül indokoltan - csak a józan, racionális világképét félti az efféle babonáktól. A telepátiáról ma is sokan médiumokra, spiritiszta szeánszokra, kísértetházakra és egyéb zöldségekre asszociálnak, és ez nem véletlen; történetileg ezek a dolgok elég erősen összekapcsolódtak, sőt, bizonyos mértékig még ma is, és a felületes sajtószenzációkkal etetett publikum éppúgy nem tehet saját tájékozatlanságáról, mint a tudományos módszerrel dolgozó kutatók arról, hogy emiatt a tájékozatlanság miatt gyakran őket is szellemvadászoknak nézik. De ezt persze egy idő után megszokja az ember, sőt még derülhet is rajta, mint a rendőrök a rendőrvicceken. Mindenesetre ha én már tudom, hogy telepátia létezik, mint természeti jelenség (és persze nem függ össze túlvilági misztikumokkal), akkor az előzőhöz hasonló sztorik azért mondanak valamit a bennem folyton résen lévő kutatónak is. Mert természetesen nem biztos, hogy Marta hirtelen ötlete valóban az én kívánságomra született, és a történet tudományosan mindenesetre nem használható, de ha telepátia létezik, akkor nem kizárt, hogy most valóban működött Marta és én köztem, különösen, ha a magam részéről azt is tudom, hogy hasonló sztorik már előfordultak velem máskor is. Akkor pedig az eset adhat ötleteket arról, hogy milyen a jelenség természete, és elindíthat olyan gondolatokat az emberben - anélkül, hogy magát a sztorit különösebben komolyan venné -, amelyek érdemesek a komolyabb kísérleti ellenőrzésre. Elhinni aztán már csak azt szabad, amit laboratóriumban igazoltunk, sőt, a mi területünkön még azt is csak akkor, ha mások is igazolták - hogy miért, azt még majd megmagyarázom.Az a tapasztalat, hogy telepátiagyanús egybeesések az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő a jelenség profi kutatóival, többféle logikus feltevéssel is indokolható. Például főleg azok kezdenek el komolyan ezzel a jelenséggel foglalkozni, akik saját életükben gyakran és elég meggyőző formában találkoztak vele. Hiszen minden különösebb kutatás nélkül is eleve valószínű, hogy különböző emberekben a telepatikus adás vagy vétel képessége különféle mértékben erős. Ez így van bármely más képességgel vagy tulajdonsággal is. Aztán a sztorik gyakoriságát növelheti, hogy mi már eleve ki vagyunk élezve a gyanús egybeesések észrevételére. Nem vesszük túl komolyan őket, de arra jók, hogy löncs közben elszórakoztassuk velük egymást, "na és mi van akkor, ha" alapon értelmező hipotéziseket dobjunk föl, és lehetséges kísérletek tervét elemezzük, mint mikor a sportlövők, kímélve a töltényt, csak célratartanak bizonyos edzéseken. Aztán a magyarázatban szerepe lehet annak az általános légkörnek például nálunk a LAB-ban, amit az érkezésem utáni ajándékkosárral próbáltam jellemezni: mi ezzel a kutatással egy kicsit végvári harcosoknak éreztük magunkat (talán ezért jutott eszembe a lövész-hasonlat már az előbb is), az ennek megfelelő összetartással, amelynek szimbolikus kifejezése lehetett számunkra minden olyan egybeesés, amit egymás közötti telepatikus kapcsolattal is magyarázhattunk.Hát ezért írtam, hogy a vasárnapi sztori az ajtóval meg Martával sajátosan a LAB-ra jellemző, nem Princetonra és nem Amerikára. De azért nem lényegtelen, hogy a LAB itt van, ebben a tulajdonképpen igen kicsi, de néhány tudományágban a világ egyik legnagyobbjának számító városkában, földrajzilag New Yorktól kb. 100 km-re dél felé. Itt még az újságírók sem szellemekről és reinkarnációról érdeklődnek, amikor (elég gyakran) belátogatnak az intézetbe, sőt, ami már igazán ritka, nagyjából megértik, amit az ember a téridőről meg a kauzalitásról magyaráz nekik. Ha léteznének szellemek, azt hiszem, ide a világ összes városa közül utoljára mernék betenni a lábukat; ámbár ha mégis, és ha ezek az itt élt emberek szellemei lennének, akkor üsse kő, nem bánom... Neumann Jánossal ("John von Neumann") például szívesen találkoznék.Vassy Zoltán(A könyv eredeti címe: Racionalitáson innen és túl - Amerika és a parajelenségek fizikusszemmel. Typotex Kft, 1989.)
A szent eretnek: Savonarola
A máglya, amely Savonarolát elemésztette, 1498. május 21-én lobbant fel. Az ítéletet hozó VI. Sándor pápa az eretnek valamennyi munkáját betiltotta, ám ezt X. Leó (Lorenzo Medici második fia) már 1520-ban felülbírálta. Luther kiadta egyik fő művét, a Jeremiás siralmai-kommentárt, mint a pápaság elleni érvek bőséges tárát; egy másikat, a Kereszt diadalát viszont a protestantizmus elleni harc legádázabb intézménye, a jezsuiták vezette Propaganda fidei kötelező kézikönyvvé tette minden plébános számára. A Savonarola életművéről folytatott vita ma is tart, de a legfrissebb hírek szerint nem lehetetlen, hogy az eretneket még az ezredforduló előtt szentté avatja az Egyház.1489-ben egy ismeretlen prédikátor érkezett Firenzébe. Arcának rútsága, soványsága és rongyos ruházata miatt sokan felfigyeltek rá, igazi feltűnést mégis prédikációival keltett. Sokan tudni vélték, hogy egyetemet végzett, ez azonban nem volt igaz: csak elkezdte tanulmányait a ferrarai univerzitáson, ám rövid idő után félbe kellett hagynia gyaníthatóan ideges eredetű betegsége miatt. Talán ez a kudarc is hozzájárult ahhoz, hogy domonkos szerzetes lett. A rend Bolognába küldte, ám ott kinevették: a jogi fakultásáról híres város jómódú polgárai művelt, olvasott szónokokhoz szoktak, akik a szószékről filozófiai értekezéseket tartottak, nem pedig bűneikre emlékeztették őket. Márpedig Savonarola ezt tette, mivel úgy vélte, az ő feladata az embereket felkészíteni a Messiás eljövetelére.A városFirenze a XII. század közepe óta Itália egyik leglendületesebben fejlődő városa volt. A kereskedelem mellett a város önálló és sikeres politikája is segítette gazdagodását: a két olasz párt, a ghibellinek és a guelfek több évszázados küzdelmében mindig az éppen győzedelmeskedő oldalára állt. Dómjának szépsége és a polgárok fényűzése miatt "Róma leánya"-ként is emlegették.Lorenzo Medici az apja, Cosimo halála után, 1469-től egyeduralkodóként irányította a város életét. Méltán nyerte el kortársaitól az Il Magnifico, a Nagyszerű jelzőt: műveltsége és a városban általa emeltetett épületek szépsége kiemelte kortársai közül. IV. Sixtus pápával azonban rossz viszonyban állt, mert az a vele rivalizáló Pozzi családot pártolta. Mikor a Pozzik és a pápa unokaöccse meggyilkoltatta testvérét, Giulianót, őt magát pedig súlyosan megsebesítették, habozás nélkül háborút indított a pápaság ellen, mely Róma számára megalázó békével zárult. Az ismert humanistát, Pico della Mirandolát is pártfogolta s megvédelmezte, jóllehet őt a következő pápa, VIII. Ince eretneknek nyilvánította.Utóda, Piero Medici azonban gyengekezű uralkodónak bizonyult, a köznép pedig egyre kevésbé tűrte sorsának rosszabbodását.A szentBolognát menekülésszerűen kellett elhagynia. San Giminianóba, a hegyek közti kisvárosba utazott, ahol azóta, hogy 1353-ban Firenze elfoglalta, szinte megállt az idő. Ebben a szigorúan zárt világban, ahol a lakosság túlnyomó része szegény pásztor volt, Savonarola magára talált: nem rótták föl neki viszonylagos műveletlenségét, s azt sem, hogy prédikációi nem emelkedtek cicerói magaslatokra; szerették és becsülték őszinteségét, szigorú aszkézisét s egyszerű életmódját. Mikor VIII. Ince botrányos megválasztásakor a szószékről így kiáltott:"Az egyház megostoroztatik, de meg is újul nemsokára!", boldogan ünnepelték. Hívei szentnek tartották, s - tiltakozása ellenére - azt híresztelték róla: ő a Messiás előhírnöke.Savonarola híre csakhamar eljutott Firenzébe is, s a város 1489-ben inkább kíváncsiságból, semmint rokonszenvből meghívta. ő azonban hetek alatt páratlan népszerűségre tett szert. A második évben már a domonkos kolostor priorjává választották szerzetestársai, pedig nem csak önmagától követelte meg a szigorú aszkézist. Házfőnökségét még Lorenzo Medici sem merte megkérdőjelezni, jóllehet tartott Savonarolától, aki egyetlen pillanatig sem habozott nyilvánosan a diktátor fejére olvasni erkölcstelen életvitelét: az Antikrisztus híveiről szóló prédikációjában sokan ráismertek Il Magnificóra. A város ura egy ágostonos szerzetest, bizonyos Mariano de Genazzanót állított Savonarolával szembe; a megmérettetésre Genazzano napokig készült, gondosan felépítette beszédét, mely a klasszikus logika érvrendszerén alapult; ám a Savonarola radikalizmusától szinte megrészegült nép végig sem hallgatta, s lóhalálában kellett Rómába menekülnie. Ő volt az első, aki Savonarolában"felismerte" az eretneket.Lorenzo Medici már Savonarola száműzését fontolgatta, ám hamarosan megbetegedett. Haldokolva ellenfelét hívta gyóntatónak: bízott benne, hogy a szigorú aszkéta, a sokak által szentnek tartott szerzetes közbenjárására az üdvösség vár reá. Savonarola fel is kereste, ám amikor Lorenzo nem bánta meg bűneit - sőt egyesek szerint még a legnyilvánvalóbb vétkeit is letagadta -, a szerzetes nem oldozta fel, s Firenze ura a szentségek vétele nélkül halt meg! Savonarola életében vízválasztó volt ez az esemény: először ütköztette ideáljait és a valóságot papként is.Az EgyházA XV. század elejétől a katolikus egyház történetének talán legnagyobb válságát élte át. Az érsekek és a püspökök hovatovább világi főurak módjára éltek, mit sem törődve a hivataluk által rájuk rótt kötelezettségekkel és a keresztényi tanításokkal. Ez a folyamat nem állt meg a főpapi paloták kapujánál: sokak számára úgy tűnt, hogy az Egyház végleg az erkölcstelenség mocsarába süllyedt.Ez ellen elsősorban szerzetesek léptek fel, mindenekelőtt a két kolduló rend: a ferencesek és a domonkosok. Legfőbb céljuknak az apostoli szegénységben élő Egyház létrehozását tekintették, s eszközük a népnek szóló böjti prédikáció volt. Sokukat eretnekként ítélték el, másokat haláluk után szentté avattak: radikalizmusuk miatt a szentet és az eretneket elválasztó - olykor másutt is bizonytalan - határ náluk végképp elmosódott. Például a nándorfehérvári hős, Kapisztrán János a magyarországi ferences rendtartomány védőszentje lett, míg a Dózsa-féle parasztfelkelés alvezérét, Lőrinc papot kínhalállal végezték ki.Az 1500. év közeledtével egyre nyugtalanabb lett a keresztény világ. Csakúgy, mint az első ezredforduló táján, most is sokan Krisztus újbóli eljövetelére, a végítélet bekövetkeztére számítottak, melyet a sátáni kor előz meg. A végítéletvárók, a millenaristák az Egyház azonnali átalakítását követelték, s ezt Annonius di Viterbo mintájára egy "angyali pápa" megválasztásától várták.A millenarizmusra és más eretnekségekre az egyházi vezetők képtelenek voltak hatásos választ találni. Többnyire a skolasztikán alapuló, a közember által alig vagy semennyire sem követhető érvekkel küzdöttek, míg a prédikátorok a nép szívére hatottak, s nyilvánvaló társadalmi visszásságokat hánytorgattak föl. Ráadásul az elvilágiasodott, a gazdagságot és az érzéki örömöket hajszoló főpapok közül nem egy maga is rettegéssel tekintett a jövő elé, tartva attól, hogy a végítélet közeli bekövetkeztét jóslóknak esetleg mégis igazuk lesz.A zsarnok szerzetesLorenzo Medici halála után Savonarola szétosztotta kolostora vagyonát a szegények között, s társaival visszatért az eredeti domonkos életformához, a kolduláshoz. Azért, hogy szerzetesi elöljárói ne tehessenek ez ellen semmit, egy új, csak Rómától függő, Toszkán Rendtartományt hozott létre, melyet az új pápa, VI. Sándor - némi habozás után - megerősített. Mindeközben Savonarola lankadatlanul hirdette a szegény Egyház eszményét, s első számú célpontja már maga a pápa volt, de nem a pápaság intézményét támadta, sőt, éppen azért intézett vad kirohanásokat VI. Sándor ellen, mert meggyőződése szerint a pápa csakugyan Szent Péter utóda, s ekképp a legfontosabb személy a keresztények üdvösségre vezetésében. Mikor VIII. Károly francia király seregei 1494-ben megindultak Itália birtoklásáért, hálaadó szentmisét rendezett: hite szerint ez volt az az özönvíz, amely majd megtisztítja Itáliát a bűntől, s előkészíti Krisztus királyságát. Addig is, amíg ez elérkezik, igyekezett Firenzét erényes és igazságosan berendezett várossá tenni. Piero Medici elüldözése után szinte korlátlan úr lett: igazságosabbá tette az adókat, ezzel kétségkívül megfelelt az erkölcsi várakozásoknak, ám a pénzügyi csőd felé sodorta a várost; betiltotta a varázslást, a szerencsejátékot és az uzsorát; kíméletlenül üldözte a prostitúciót és a fényűzést. A lakosság kezdetben támogatta, Firenze a Messiás-várás lázában égett.Savonarola jól tudta, egyetlen oka van annak, hogy a város népe mellé állt, s még arra is hajlandó volt, hogy legkedvesebb tárgyait - a férfiak a kártyát és a kockát, a nők a szépítőszereket, a gyerekek a játékokat - a köztereken gyújtott máglyákra dobja: s az a közeledő végítélet hite volt. Ám azt is tudta, amikor belenézett a"hiúságok máglyáinak" lángjába, ha ez mégsem következik be, ő maga ég el ott. De számára a kínhalál mártíromság, saját igazságának legfőbb bizonyítéka volt.VI. Sándor számára a szerzetes nemcsak kellemetlen, de veszélyes is volt: vádjai sokban emlékeztettek arra az érvelésre, amit a Sorbonne jogászai dolgoztak ki ellene, s szimóniával* vádolva megválasztását érvénytelennek nyilvánították. VI. Sándor nem feledte, hogy a Konstanzi Zsinat három pápából kettőt ugyanezzel az érvvel távolított el az Egyház éléről. Először megpróbálta lefizetni az általa szerencselovagnak tartott Savonarolát, majd 1496-ban bíborosi kalapot ajánlott fel neki. A prédikátor azonban nem engedett, s a pápa számára nem maradt más lehetőség, mint hogy egy évvel később interdictummal* sújtsa Firenzét. Ürügyet a Toszkán Rendtartomány önállóságának visszavonása szolgáltatott. Bejelentette, mindaddig, amíg a firenzei domonkosok fenntartják függetlenségüket, a város területén minden egyházi cselekmény tilos: a haldoklók gyóntatása, feloldozása, sőt az egyházi temetés is.Az ellenfélVI. Sándor pápa (eredetileg Rodrigo Lenzuoli de Borgia) fiatalkorában ügyvéd, később katona volt. Diplomáciai tehetségét, sima modorát mindkét területen sikerrel kamatoztatta. Ám Itáliában nemcsak emiatt vált gyorsan ismertté: féktelen természete, kapzsisága és különösen semmiféle erkölcsi gátat nem ismerő érzékisége tette híressé, mi több, hírhedté. Amikor nagybátyja, Alfonz Borgia III. Callixtus néven pápa lett, Rodrigo is papi pályára lépett. Ezt azonban nem valamiféle kegyes szándéktól vezérelve, hanem sokkal inkább a meggazdagodás iránti leplezetlen vágya miatt cselekedte. Pártfogója csakhamar, 25 évesen bíborossá nevezte ki, majd egy évvel később ő kapta meg a pápai alkancellár befolyásos posztját is. Nagybátyja halála után egy időre kegyvesztett lett: II. Pius, majd az őt követő II. Pál a számukra idegen Borgia bíborost háttérbe szorították. Helyzetét súlyosbította, hogy Callixtus kegyeltjeként általános gyűlölet vette körül. IV. Sixtus idején azonban egyre nagyobb befolyásra tett szert: a művészet- és pompakedvelő pápa, aki világi főúrként élt, szinte az egész egyházi hierarchia irányítását átengedte neki. Halála után Borgia először próbálta megszerezni a pápai tiarát.Rodrigo Borgia arra számított, hogy a különböző családokból származó bíborosok majd nem tudnak megegyezni egyetlen jelöltben, s - jobb híján - őt választják. A cél érdekében nem fukarkodott a pénzzel: nemcsak a választó bíborosokat, hanem a környezetüket, egyebek mellett számtalan törvénytelen gyereküket és szeretőiket is igyekezett megvesztegetni. A szétosztogatott hatalmas összegek azonban nem maradtak titokban, s a római nép felháborodásától tartva, valamint az ellenjelölt, Giovanni Battista Cibo egyszerre szeretetreméltó és nemtörődöm egyénisége - illetve szintén jelentős pénzadományai - által meggyőzve a konklávé végül nem őt választotta pápává. Ám 1492-ben, mikor Cibo, vagyis VIII. Ince meghalt, már Rodrigo Borgia volt az egyetlen esélyes jelölt. S ez nem volt véletlen: nyolc éven keresztül gyűjtötte a befolyást és különösen a pénzt, s most olyan összeget ajánlott fel bíborostársainak, hogy azok többsége nem tudott ellentmondani; az ingadozókat hízelgéssel, ígéretekkel, nem egy esetben pedig fenyegetéssel "győzte meg".Uralkodását a történetírók az egyháztörténet mélypontjának tekintik. Az új pápát kezdettől a főpapok irigysége és gyűlölete, illetve sok pap és a köznép általános megvetése övezte. Ezt csak fokozta lánya, Lucrezia és fia, Cesare páratlan erkölcstelensége.Az eretnekHabár az ítélet név szerint nem említette Savonarolát, a város lakói mégis őt s egyre terhesebbnek érzett szigorát tartották az egyházi fenyíték okának. Amikor pedig VI. Sándor felszólította az európai uralkodókat a firenzei kereskedők vagyonának elkobzására, s egyben felajánlotta a békülést is Savonarola kiadatásáért cserébe, a végítélet elmaradta miatt csalódott, VIII. Károly háborúja nyomán minden addiginál szegényebb lakosság egy emberként fordult tegnapi kedvence ellen. Megrohanták kolostorát, őt pedig börtönbe vetették. Hogy eldöntsék, csakugyan eretnek-e, tűzpróbára ítélték. Savonarola a polgárok józan belátására hivatkozott, ezt azonban éppen tőle, aki minden megnyilatkozását az irracionalizmusra, a hitre építette, senki sem fogadta el. A signoria végül úgy döntött, nem adja ki Rómának, hanem pápai ítészeket kér. A két bíró VI. Sándortól egyértelmű utasítást kapott: akkor is ítéljék el Savonarolát, ha valóban Krisztus hírnökét, az új Keresztelő Szent Jánost vélik fölfedezni benne...A vád skizma (egyházszakadás), világi hatalom felhasználása és eretnekség: ez utóbbit azonban a két bíró minden erőfeszítése dacára sem sikerült teljesen bizonyítani, jóllehet a 15 napig tartó kínvallatás mellett Savonarola hiányos teológiai felkészültségét is alaposan kihasználták. Az ítélet szerint a fővádlottat és két társát ki kell zárni rendjükből, fel kell őket akasztani, testüket megégetni, hamvaikat pedig az Arnóba szórni. Hogy Savonarolát nem elevenen égették el, az arra utal, hogy vallatása során egyes vádpontokat "beismert".Hámori PéterForrás: É.T.
Csillagtúra a kenézek földjén
Ha a zempléni Istvánkúton délnyugatnak vesszük az irányt, szelíd lankák hátán, vadvirágos kaszálóréteken keresztül érjük el Regécet, majd Mogyoróskát. E két apró falu egymástól nem meszsze bújik meg abban a völgyben, amely kelet-nyugati irányban húzódik, és a Zempléni-hegységet egy középső meg egy déli részre osztja.A századforduló térképein - Mogyoróskához hasonlóan - még Regéc is becézett formában, Regéczke faluként szerepel. Az azóta eltelt időben - miközben Mogyoróska megőrizte nevét - Regéczke a komolyabban hangzó Regéccé változott. Ez a változás azonban csak a nevében tükröződik: Regéc valójában mindmáig egy kedves kis hegyi falu maradt, amolyan Regéczke.Korabeli vállalkozókMindkettőt - mint irtásfalut - a középkorban alapították, s mindkettő úgynevezett erdőtelkes település. Az irtásfalvak a letelepítések végett kivágott erdők helyén keletkeztek. A terület birtokosa egy meghatározott, "leirtott" erdőrész helyének a benépesítésére szerződést kötött egy "vállalkozóval", az erdélyi románok és a kárpátaljai rutének sorából kikerülő elöljáróval: a kenézzel. A megbízott kenéz gyűjtötte össze a letelepülni vágyókat, majd az új faluhelyet velük népesítette be. Munkája elismeréseként elnyerte az új falu bírói tisztét, s emellett telkeket és különféle iparűzési jogokat is kaphatott. (Ilyen iparűzési jog volt a sörfőzés, a kocsma haszonba vétele stb.) Az ő feladata volt az is, hogy ellenőrizze a közös kötelességek végrehajtását. A kenézségi jog örökölhető volt, sőt, el is adhatták. Egy-egy új erdőtelkes település általában néhány évig mentes volt az adófizetéstől, de minden egyéb földesúri tehertől is.A települések meghatározott szerkezet szerint épültek ki. A területet szalagtelkekre osztották, s a lakó- és melléképületek lehetőleg a völgybe, patak mellé vagy árvízmentes magaslatokra kerültek. A hegy oldalában következtek a hasznosítható területek, a szántó, majd a legelő, legfelül az erdő. Mogyoróska éppen fordított szerkezetű: a főutca egy hegygerincen húzódik végig, a hosszú és keskeny telkek a völgy felé futnak. Hogy az esőket vagy hóolvadásokat követő lefolyó vizek ne károsítsák a gazdasági épületeket, ezek is a falu gerincén (az utca mentén) kaptak helyet, gyakran a lakóházzal szemben.Az erdőtelkes településekhez mindig egy jókora erdőrész is tartozott. A millennium idején készült felmérés szerint Mogyoróska 50 házból állt, 269 magyar ajkú lakossal, s a faluhoz 269 hold szántó, 32 hold kert, 166 hold rét, 91 hold legelő és 2154 hold erdő tartozott. Regécen is hasonlók voltak az arányok: a községben 64 ház állt, ezeket 337 magyar ajkú lakos lakta, s 297 hold szántó, 18 hold kert, 334 hold rét, 123 hold legelő és 3839 hold erdőbirtok tartozott hozzá.A felmérésekből az is kiderül, hogy az eredetileg többségében ruszinok lakta Mogyoróska néhány évszázad alatt teljesen asszimilálódott a magyar faluközösséghez (legalábbis a statisztika szerint!)Regéc várábanA két falu között a Kun-hegy tetején - Mogyoróskához közelebb - áll a regéci vár maradványa. Sorsát ez sem kerülhette el: 1715 után a császár felrobbantatta. Az egykori épületek falmaradványaiból rekonstruálható, hogy a kis vár háromtornyú, vastag falú erődítmény volt. A végében álló két torony és a központi torony között az udvar hossza 24 méter, szélessége 10 méter körül lehetett. A lakótorony elé egy 12 és fél méter átmérőjű rondellát, eléje pedig egy kicsiny kapuudvart építettek.A vár építéséről nincsenek pontos adataink. A két szélső lakótorony azonban - a vár elődjeként - már a tatárjárás idejében állt, mert a feljegyzések szerint egy maroknyi magyar csapat a regéci várból kicsapva rajtaütött és szétverte az egyik kisebb - arra is elportyázó - tatár csapatot. A két lakótornyot egységes várrá építették át. Ennek időpontja a tatárjárás utáni időkre tehető. Épületeit később Károly Róbert foglaltatta el, mert a vele szembehelyezkedő felvidéki főurak csapatainak egyik búvóhelye volt a regéci vár. A vár történetének legnevezetesebb epizódja:I. Rákóczi Ferenc halála után özvegye, Zrínyi Ilona odaköltözött, és vele érkezett az akkor még csak öthónapos Ferenc fia is. II. Rákóczi Ferenc eztán öt éven át ott nevelkedett, később onnan utazott édesanyjával Munkács várába.Ha Dorgónál nem térünk le a völgynek, hanem kelet felé indulunk tovább, kényelmes, szép, széles szekérúton haladva sorra érintjük az andezittömb peremét jelző, pompás kilátóhelyül szolgáló "köveket", előbb a Pengő-követ, később a Nagy-Péter-menkőt, majd István-kútra érünk.Irtás helyén nyírfásA Nagy-Péter-menkő kilátójától alig félórányi séta az istvánkúti Nyírjes tisztás. Nyíres erdőnek is nevezhetném, mert valójában az: egy csaknem 8 hektáros folt. Ám akkor sem tévesztünk meg senkit, ha tisztásnak nevezzük, hiszen a zártabb nyíres állományokat dús füvű rétek tarkítják.A nyírfák megjelenése előbb-utóbb minden erdei irtásra jellemző. Termésük könnyű, messzire hordja a szél, s igénytelensége és alkalmazkodóképessége miatt mindenhol gyökeret ver. Lecsüngő koronájával, feketés futtatott fehér kérgével messziről kitűnik a fák közül. Gazdasági szempontból azonban csekély értékű, könnyen pudvásodó puhafa. Ráadásul erőszakos térhódítása miatt határozottan terhessé válhat. Ott annak idején egy többévszázados öreg bükkösnek az irtáshelyén kapott életteret. Jelenlegi legöregebb fái 70-80 évesek lehetnek, "nyíres szemmel" nézve már igazi matuzsálemek. Mindazonáltal sok az újulat: az erdő egyensúlyba került környezetével. Az erdő közepén egy kis tó vize csillog. A legfestőibb a tó körüli, javarészt egynemű nyírállomány. A fák között mesebeli mézeskalács házikó módjára bújik meg a gerendákból összerótt vadászház. A papíroskérgű, bókoló lombú fák, a gyékény buzogánysűrűjével szegélyezett víztükör és a kicsi ház így együtt oly valószínűtlen, mintha csak egy giccses képeslapot nézegetne az ember.Az erdő mélyén szemet-lelket gyönyörködtető tavacska és környéke mesterséges, emberi kéz létrehozta alkotás. Maga a nyíres is emberi beavatkozás következtében jött létre, fájdalmas sebet ütve az öreg bükkös testén, a tavacska pedig egy felduzzasztott forrás vize. Figyelmesen szemlélve egy kis zsilipet is észrevehetünk a gyékényesben.Rovarparadicsom - keresztes viperávalA Nyírjes a Zempléni-hegységnek egyik legelső védelem alá helyezett területe. Védetté nyilvánításának időpontja 1953 (már több mint húsz évvel a Zempléni Tájvédelmi Körzet megalakulása előtt védelmet élvezett). Noha botanikai szempontból is értékes, a döntésben elsősorban állattani kuriózumokat tartottak szem előtt. Az erdőnek a természethez közeli állapotát mutatja, hogy rovarvilágában olyan szibériai fajok jelentek meg, amelyek az országban másutt nem élnek vagy nagyon ritkák. A nyíres-áfonyás növényegyüttesek különösen lepkeviláguk révén hívják fel magukra a figyelmet. Kora tavasszal napközben vad repüléssel rajzik a nagy termetű, robusztus tarkaszövő, lebegve szálldos a könnyed röptű nappali-araszoló. Sok olyan lepke él ott, amelynek a hernyója csak nyíren él. Ilyen például az aranyfoltos púposszövő vagy az apáca púposszövő. A tó körül, a levegőben vadászó szitakötőfajok közül védett a feketelábú szitakötő és a törékeny testű réti rabló. A területen nagy számban él a Zempléni-hegységben elszórtan sokfelé előforduló keresztes vipera, hazánk egyetlen olyan mérges kígyója, amely az emberre is veszélyes.Dr. Szerényi Gábor forrás: É.T.
Tiberius végén
A római kalendárium szerint a Mars hadistenről elnevezett márciussal kezdődött az új év, ezért a nem tisztázott eredetű április volt a naptári év második hónapja. Ezután a Mercurius anyjáról, Maiáról elnevezett hónap következett, majd a Iuno nevét viselő június. A régi római naptárban ezután számnevek sorjáztak: az ötödik hónap neve Quinctilis vagy Quintilis volt, a hatodiké Sextilis. Az ötödik hónapot Julius Caesar tiszteletére nevezték el júliusnak, a Sextilisből pedig Augustus lett az első császár, helyesebben princeps neve után.A Septembris kis híján Tiberius lett, de a második uralkodó nem kért a megtiszteltetésből, hanem gúnyosan azt kérdezte hódolóitól: És mi történik akkor, ha már tizenhárom uralkodótok lesz? Maradtak hát a számnevek héttől tízig, vagyis szeptembertől decemberig, nagyban megkönnyítve a mi Petőfink dolgát. (Ugyan hogy hangzana: Tiberius végén?)Némelyik író roppant termékenysége (például Balzacé vagy Jókaié) abban rejlik, hogy minden áldott nap írtak néhány oldalt, de legalább néhány sort. Erre szólít fel minden írástudót a latin mondás: Nulla dies sine linea, szabad fordításban: Ne múljék el nap egy sor nélkül! Csakhogy ez a bölcs tanács nem írótól, hanem festőtől származik, név szerint Apellestől, aki a lineán nem lekörmölt sort, hanem ecsetvonást értett.Csak egy vonás összekötni a kellemest a hasznossal. Ez a fordulat Horatius Ars poetica című munkájában bukkant fel elsőként. Ha pedig arról beszélünk, hogy valaki minden követ megmozgat egy cél érdekében, akkor a latin omnem movere lapidem tükörfordítását használjuk, akarva-akaratlanul. Mint tudjuk: nolens-volens.A szavakkal való játék sem veszélytelen, de még veszélyesebb, ha a gyermek fegyverrel játszik. Ezzel már a rómaiak is tisztában voltak, mondván: Ne puero gladium. Így fordíthatnánk: A kard nem gyerek kezébe való. Végül a színielőadások befejezésekor egy színházi ember kiállt az egybegyűlt tömeg elé, és ezt mondta: Valete et plaudite, Isten veletek, és tapsoljatok.Sz. H. E.Forrás: É.T.